A Full English, avagy az angol reggeli

Egy tányéron hat szabályos, apró négyzetre vágott pirítós, ötnek a tetején egy csöpp piros lekvár, a hatodikra éppen egy kanálról csorog le.
‒ Jó reggelt, Poirot!
‒ Bon jour, Hastings!
‒ Ez a reggelije?
‒ Na és mi más lehetne?
‒ Mondjuk angol reggeli.
‒ És mi lenne az, Hastings?
‒ Ó, hát zabkása, tojás, kolbász, bacon, paradicsom, pirítós, lekvár és tea. Én mindig ezt eszem.
‒ Ennyi étel után, Hastings rögtön vissza kéne feküdnöm. No, no, no, ez éppen jó Poirot-nak.
‒ Van valami az angol konyhán, amit ön szeret, Poirot?
‒ Az angoloknak nincs konyhájuk, barátom, csak ételeik.
‒ Azért ez erős túlzás.
‒ Mint a hús túlsütve, a zöldség túl puha, a sajt ehetetlen. És aznap, amikor az angolok elkezdenek bort termelni, esküszöm, hazamegyek Belgiumba.

Hangzik el a párbeszéd Poirot és Hastings között A sárga írisz c. epizódban.

*

Szeretem Poirot-t, de nem értek vele egyet. 🙂 Az angol konyha igenis jó! Nagyon jó. Csak az mondja, hogy az angoloknak nincs jó konyhájuk, aki nem ismeri. De aki ezt mondja, még az is egyetért azzal, hogy az angol reggeli zseniális. Én nem láttam még külföldit, aki ne szerette volna az angolok reggelijét. Még a franciák is elismerik, mi több, szívesen fogyasztják.

Az angol reggeli nagyon laktató, aki fogyasztotta már, tapasztalhatta. Amikor pár évvel ezelőtt egy bed & breakfast-ben szálltam meg és angol reggelit ettem, kitartott úgy délután háromig, négyig, költségkímélő volt, nem kellett napközben ételre költenem. Most, hogy itt a tél, úgy gondoltam, ideje górcső alá venni a hagyományos „Full English”-t, ahogy itt nevezik. (Itt jegyzem meg, hogy mivel az összetevők eltérnek régiónként, ezért attól függően, hol fogyasztja az ember nevezhetjük a reggelit Full Irish-nak, Full-Scottish-nak vagy Full-Welsh-nek.)

Nos, ne gondoljuk azt, hogy az angolok minden reggel ezt fogyasztják. Szó sincs róla. Az átlag angol családokban akkor szokás házilag elkészíteni, amikor vendég van a háznál, vagy ha éppen megkívánják. Ellenben ha az angolok utaznak, akár üzleti úton vannak vagy nyaralni mennek, akkor a szállodában vagy a reptéren nagy valószínűség szerint az angol reggelit választják. Mivel olyan fogásról van szó, amit ma már a nap bármely szakában lehet kapni és enni, akár vasárnapi brunch-ként fogyasztható, pont azért, mert annyira laktató.

A kezdetek

Az angol reggeli régre, a 13. századra nyúlik vissza. Angolszász hagyomány volt bőségesen megvendégelni a látogatókat. Ezt a szokást vitték tovább a gentry-k (földbirtokkal rendelkező köznemesek) a középkorban. A reggeli számított a legfontosabb étkezésnek a nap folyamán, fontos volt, hogy bőséges legyen a vadászat vagy utazás előtt. Nemcsak a híres angolszász vendégszeretetet akarták demonstrálni a vendégek előtt, hanem a birtok gazdagságát, saját termékeit. Ám mint oly‘ sok minden, az angol reggeli mai verziója is a viktoriánus időkben alakult ki, a viktoriánusok fejlesztették tovább.

S hogy miből áll? Mára már elég jól beivódott a magyar köztudatba is, de nem árt sorra venni.

Kolbász

Kolbász, amit nem tudok másképp mondani, mert nem virsli. De nem is paprikás, gyulai vagy debreceni kolbászról van szó, hanem talán leginkább a német bratwurst-ra hasonlító kolbászról. Amikor először ettem Angliában egy bed & breakfast-ben, emlékszem, nagyon nem jött be. Borzasztónak találtam. Egy volt kollégámmal beszéltem erről, aki Angliába költözött és mivel húsipari beszállítónál dolgoztunk, volt elképzelésünk arról, milyen a jó virsli, kolbász. Sosem felejtem el, hogy nevetve azt mondta, „olyan, mintha fűrészporból csinálnák”. Nos, ma már tudom, hogy az angol kolbász igenis nagyon, de nagyon finom, csak nem mindegy, hol veszi az ember. Az olcsóbb, gyatra minőségűnek van fűrészpor íze, a jobbak viszont szín húsból készülnek és isteniek. Az ízesítés területenként eltérő, a leghíresebb fajták a Cumberland, Yorkshire és Lincolnshire kolbászok. Nekem a Cumberland a kedvencem, nagyon szeretem a fűszerezését. Budapesten itt lehet angol kolbászt venni, nagyon jó minőségű, bátran ajánlom.

Bacon

Az angolok külön sertésfajtát tenyésztettek ki a bacon-re: Yorkshire és Tamworth fajták, melyeket néha nemes egyszerűséggel csak bacon-sertésnek neveznek. Az ipari forradalom előtt az emberek többsége tartott disznót a háznál, még a városokban is (!) a pincékben, melyet 1930-ban tiltottak be. Minden családnak megvolt a saját receptje, hogyan érlelték és füstölték a bacon-t.
De ami angollá teszi a back-bacon-t, az a vágási metódus. Az angolok gyakorlatilag keresztezték az ún kanadai (kerek formájú, bélszínből vágott) és az amerikai (hosszúkás alakú, oldalasból vágott, nálunk a császár szalonnának felelne meg) bacon-t és így kapták meg a mai formát. Az angolok erre igencsak büszkék, hiszen számukra ez a tökéletes kombináció: szín hús, némi zsíros résszel, ami szükséges a sütésnél.

Baked beans, vagyis bab paradicsomszószban

Nos, szerintem ez a legfinomabb része a reggelinek, de ez az elem egész későn egészítette ki az angol reggelit, ráadásul nem is angol eredetű. Ezt a babot az amerikaiak kezdték gyártani és Londonban csak a Fortnum és Mason-nél lehetett kapni különlegességként 1901-től. Az Egyesült Királyságban csak 1905-től kezdték gyártani és ezután terjedt el igazán.

Hash Brown

Ez is amerikai eredetű eleme az angol reggelinek, tehát nem tartozik a hagyományos hozzávalókhoz. Ez gyakran háromszög alakú és nem más, mint röszti.

Black pudding, white pudding és szódás kenyér

Black pudding-ot a skót verzióban találunk leginkább, véres hurka szelet gyakorlatilag. Az íreknél white pudding szerepel a tányéron és szódás kenyér.

A többi hozzávalót nem kell részletezni: tükörtojás, gomba, paradicsom, pirítós és tea.

Bár otthon már elég sok étteremben, bisztróban, pub-ban lehet kapni angol reggelit, az az észrevételem, hogy nem jól csinálják. Az angol reggelit nem lehet bécsi virslivel, vagy mexikói babbal tálalni… Szentségtörés. Ellenben el lehet készíteni otthon, házilag és higgyétek el, olyan lesz, mintha Angliában készítették volna. Bár már sokan leírták, hogyan kell készíteni, elárulom, én hogyan csinálom – higgyétek el, angol pasi tanította és nagyon elégedett azzal, ahogy magyar létemre tökéletes angol reggelit tudok készíteni. 😉

 

HOZZÁVALÓK (2 személyre)
4 db angol kolbász (Cumberlnad-ot használok) – Budapesten igenis lehet kapni finom, jó minőségű angol kolbászt
4 db Danish Bacon (Budapesten itt lehet kapni, dán bacon-nek hívják, amiről már volt szó.)
1 doboz Heinz baked beans (csak a Heinz jó belőle, érdemes megvenni, már lehet Tesco-ban kapni)
2 db paradicsom
pár szem gomba
2-4 db tükörtojás
pirítós
fekete tea
tej

Az angol reggeli nyitja az időzítésben és az algoritmusban rejlik és azért nem annyira egyszerű jól elkészíteni, mert mindennek forrónak kell lennie. Éppen ezért azzal kezdem, hogy két szelet kenyeret behelyezek a kenyérpirítóba, de nem kapcsolom még be. A bögrékbe beleteszem a teafiltert és vizet forralok, de nem öntöm még ki a bögrékbe.
A kolbászokat megszurkálom villával, majd egy enyhén kiolajozott tepsibe teszem és 180 fokon sütni kezdem őket a sütőben. A kolbászoknak kell vagy 20 perc, az első tíz perc után megfordítom őket.
Egy serpenyőben lesütöm a bacon-t és mennek szépen a sütőbe a kolbász mellé. Ezután a paradicsomot széltében keresztbe vágom és forró serpenyőben, közepes tűzön megsütöm mindkét oldalán. Ugyanezt teszem a gombával is. Majd a paradicsomot és a gombát külön tepsibe teszem és ők is mennek be a sütőbe a kolbászok mellé.
A babot egy edénybe teszem és lassú tűzön melegíteni kezdem. Fontos kavargatni, nehogy odaégjen.
Amikor a gomba és a paradicsom puha, a bacon ropogós és a kolbász pirosra sült, megsütöm a tükörtojást. Amint a tojások a serpenyőbe kerülnek, bekapcsolom a kenyérpirítót és újra felforralom a vizet. Pont annyi idő kell a pirítósnak és a teavíznek, míg a tojás megsül. Amint megsült a tojás, tálalok és megcsinálom a teát, amit tejjel ízesítek.

Nagyon finom, érdemes otthon kipróbálni. Különösen télen szeretem, hiszen néha olyan jó meleg reggelivel indítani a hétvégét…

 

Jó étvágyat!