A hó hatása az angolokra

Ez a bejegyzés picit más, mint a többi, aminek az az oka, hogy nem bírtam megállni, hogy ne osszam meg e heti megfigyeléseimet. Azt előre kell bocsátanom, hogy ezen megfigyelések nem reprezentatívak és csupán csak azt kívántam bemutatni, hogyan láttam ezt a hetet magyar szemmel.

Véleményem szerint az angolok úgy vannak a hóval, mint sokan mi is: karácsonykor legyen, de aztán ha lehet, inkább ne. Azt tudjuk, hogy imádnak az időjárásról beszélgetni, többnyire az esőről. A hó más. A hó szenzáció.

Ugyan a klíma igen csak változott gyerekkorom óta és otthon is ritkábbak a kemény telek és kevesebbszer esik a hó (idén éppen nem), az a hír, hogy havazás várható, meg sem kottyan egy közép-európainak, németnek, olasznak, franciának, svájcinak stb. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy amint az átlaghőmérséklet tartósan 7 fok alá csökken, átszerelünk téli gumira (és esetleg hóláncot is beszerzünk), csizmát, sapkát, sálat, kesztyűt húzunk, befűtünk. A gondnokok felszerelkeznek hólapáttal, homokkal, sóval, a közterület fenntartók pedig készenlétben állnak mind a hókotrókat, mind a hólapátolókat illetően (jobb esetben persze).

Az angolok máshogy vannak ezzel.

Már napok óta figyelem az angolokat és hegyezem a fülem. Azt hiszem, vasárnap adtak először hírt arról, hogy lehűlés és havazás várható ezen a héten. “Hiszem, ha látom” – gondoltam magamban, hiszen párszor már jósoltak havat, de a majd’ két és fél év alatt, amióta itt vagyok, egyszer esett csak a hó, tavaly december 10-én vasárnap, amikor is reggel nyolc órakor a Kedvesem azzal ébresztett, hogy nézzek ki az ablakon, én pedig szó szerint ugrálni kezdtem örömömben a havat látván és azonnal „snow-watching” kocsikázásra indultunk, hogy megörökítsük eme ritka jelenséget. Szóval úgy voltam vele, hogy majd akkor hiszem el, hogy nagy hó várható, ha megérkezik, és nem csináltam ebből nagy ügyet, tettem a dolgom tovább.

Kedd

Angol kollégáim kedden egész nap az iroda ablakán keresztül bámulták az eget és esküszöm, egy meteorológus nem figyelhette volna meg pontosabban az időjárást. Izgatottan várták, mikor ér el hozzánk a nagy hó, hiszen az interneten már megjelentek az első hírek, hogy Kentben már erősen havazik és akadozik a forgalom.

I’ve got it! I’ve seen it!

„I’ve got it! I’ve seen it!” – vagyis „Megvan! Láttam!” – kiáltott föl az egyik főnököm és büszkén közölte, hogy megjelent az első hópehely. 🙂 S valóban, pár perc múlva elkezdett hullani a hó. Mivel az elmúlt pár napban lehűlt a levegő, volt esély arra, hogy a hó megmaradjon, s a kocsik tetején meg is tapadt néhány hópihe. Két kolléga ott állt az ablak előtt, bámulták az éppen csak elkezdődött hóesést, rázták a fejüket és azon lamentáltak, hogy vajon elinduljanak-e haza. Nehezemre esett nem felnevetni eme gondolaton. Hiszen tény, hogy itt, Angliában hó és extrém időjárás nélkül is elképesztő forgalom van az utakon, akkor is enyhe túlzásnak éreztem, hogy pár szem hópehely miatt hazainduljanak. Végül nem indultak haza (a nap hol kisütött, hol elbújt és esett egy kis hó), a főnököm pedig a Eurythmics dalát átdolgozva énekelni kezdett:

Here comes the snow again…

Szerda

Szerda reggelre Skóciában, Észak-Nyugaton, Yorkshire-ben, East-Anglia-ban és Kentben sok hó esett. Természetesen a főnököm – jó angol szokás szerint – még előző nap köremailt küldött ki, hogy senki se kockáztasson az utakon, ha az időjárás nem engedi, akkor ne induljanak útnak. Hát igen, az angolok híres Health & Safety témaköre. 🙂 Persze ez egyébként helyes, így kéne lennie mindenütt, nem pedig úgy, hogy az emberek még ónos esőben is autóba ülnek, mert félnek, hogy elveszítik az állásukat. Remélem, azért érthető, hogy éllel mondom, hiszen itt extrém időjárásról még nincs szó.

Még.

Ugye emlékszünk arra, hogy az iskolában mennyire reménykedtünk, hogy a hóesés miatt elmaradnak az órák és kimehetünk hógolyózni? Angol kollégáim ugyanerre bazíroztak, s én csak mosolyogtam a bajszom alatt, hogy egy kis hóesés ekkora szenzáció itt. Jó, rendben… A Golf-áramlat télen fűti, nyáron hűti ezt az országot, tehát itt a telek általában enyhék. Ebből kifolyólag ez az ország valóban nincs felkészülve nagy mínuszokra és havazásra (gondolom, azért északon és Skóciában, na meg Wales-ben igen). A kocsikon nincs téli gumi, az utakat nem tudják azonnal és kellő mértékben takarítani, a tömegközlekedés megbénul, iskolai szünetet rendelnek el ott is, ahol nem indokolt a hó mennyisége alapján. Szóval kollégáim kapva kaptak az alkalmon, hogy ellóghatnak, s hihetetlen, de egy kis hó kihozta belőlük a gyermeki lényt. Hirtelen olyan kreativitás uralkodott el a csapaton, hogy elámultam. Az egyik havas képet szerkesztett vezetés közben (nesze neked Health & Safety!) és egy birodalmi lépegetőt varázsolt a fotóra, a másik videót készített, a harmadik helyzetjelentett, mondván, hogy ő nem tud útnak indulni, mert 10 centi hó van a kocsiján. (Le kéne söpörni és ennyi… 🙂 ) Ilyenkor eszembe jut, hogy a felmérések szerint az Egyesült Királyságban egyre kisebb a produktivitás… Ami minket illet, mi csak ültünk egész nap az irodában és vártuk, hogy hozzánk is megérkezzen a nagy hó. De nem érkezett. Néha nagyon nekilódult, aztán a következő pillanatban kisütött a nap. Az egyik kollégám szavai megütötték a fülemet, amikor arról beszélgettek, miért nem jön a nagy hó.

Berkshire is too posh for snow. The Queen won’t allow snow in Berkshire.

(Vagyis: Berkshire megye túl előkelő a hóhoz. A Királynő nem engedi, hogy Berkshire megyében essen a hó.)

Jót mosolyogtam magamban… Hogy mennyi mindent ki tud hozni az angolokból a hó… 🙂 Elképesztő. Szerda estére sok helyütt valóban extrém állapotok uralkodtak és csütörtökre sárga jelzést adtak ki a mi megyénkre is, ezért az ügyvezető kör-emailben engedélyezte, hogy otthonról dolgozzunk.

Csütörtök

Megérkezett Berkshire megyébe is a „nagy” hó (2-3cm) – a Királynő ezek szerint mégis engedélyezte a havat… Otthonról dolgoztam, mivel senki nem ment be az irodába. Kollégáim viszont olyan erőbevetéssel vágták át magukat a havas területeken, hogy nem akartam elhinni. (Természetesen vannak olyan területek az országban, ahol valóban sok hó esett és nagy nehézségeket okoz az időjárás és próbára teszi az embereket. Itt, délen nem annyira vészes a helyzet. A lényeg az, hogyan reagáltak a környezetemben lévő angolok arra a tényre, hogy hó fog esni…)

Ugyan ez még csak a harmadik telem ebben az országban és biztos vagyok benne, hogy tud itt is hideg lenni, sokszor elgondolkodtam, hogy minek árulnak a divatházak annyi szőrmés, bundás ilyen olyan pulóvert, kabátot, fülvédőt, hiszen majdnem, hogy fölösleges (kivéve, ha az ember északon él), de persze ilyenkor jól jön. (Most biztos rekord bevételük van ezekből a cikkekből.) Sokszor gondolkodtam azon is, hogy vajon hány szánkót adnak el, amikor sportboltokban láttam árválkodni mindenféle szánkót. (Azért az átlag angol sem engedheti meg magának az európai síelést.) Hát most használhatják a szánkót is, a bundás kabátot, a szőrmés sapkát. De a hideg ellenére az iskoláslányok szerda reggel is harisnya nélkül, szoknyában mentek iskolában és jó pár nőn láttam balerinát… (Jaj…)

S ha már itt tartunk…

Utánanéztem az ország leghidegebb, legextrémebb teleinek, amelyek benne vannak a köztudatban.

• 1739/40 telén 39 napon át esett a hó Londonban. Írországot jobban sújtotta a “Nagy Fagy” (Great Frost) 1740/41 telén, ekkor volt az első éhínség Írországban, amikor is az akkori lakosság 38 százaléka éhen halt. Érdekesség, hogy a fagy oka ismeretlen, nem tudják, mi okozta.
  1947. január 22-től március 19-ig néhány területen minden nap esett a hó. A hó elérte a 60-150cm-t.
  1962/63 telén Angliát három hónapon keresztül hó borította, Walesben 6 méteres hóátfúvások voltak, melynek következtében a gazdák nem jutottak el a háziállatokhoz, így az állatok többsége éhen halt. Az átlag hőmérséklet -2 fok volt, helyenként pedig -19 fokot is mértek.
• Az angolok nem lennének angolok, ha nem jegyeznék meg, hogy milyen sportágakban milyen mérkőzések maradtak el a kemény teleken. De megjegyzik. 🙂

~

 

Azt hiszem, hogy a hó kihozza az angolokból a kreativitást, legyen szó fotózásról, filmezésről, éneklésről vagy velős gondolatokról. Ezen kívül természetesen összefognak és segítenek az elakadtaknak. Ami engem illet, szeretem a havat és valahogy mindig feltölt a havas táj látványa.

 

Ti hogyan reagáltok a hóesésre?
(Nem, káromkodást nem fogadok el válaszként!)