„Közhírré tétetik!” – A városi kikiáltó

 

„Közhírré tétetik!” – Ugye ismerősen cseng?

Talán Jókai Mór regényekben, és régi, kosztümös filmekben találni kikiáltót, aki dobpergetés és a „közhírré tétetik” mondat után előveszi a papirosát és felolvassa az üzenetet vagy új törvényt a város lakóinak.

A városi kikiáltó

Ha hiszed, ha nem, Angliában még mindig vannak kikiáltók, akiknek szerepük lényegében ugyanaz, bár feladatkörük értelem szerűen a kor igényeihez alakult. Régen elsősorban az volt a feladatuk, hogy felolvassák a híreket, új törvényeket, vásár napokat, ünnepségeket, hiszen a város lakóinak többsége nem tudott olvasni. Angliában egy csengőt ráznak meg a kikiáltók, miközben azt kiabálják, hogy „Oyez, oyez , oyez!” Ez anglo-normann eredetű és azt jelenti, „halljátok, halljátok”. Amint a nép elcsitult, a kikiáltó felolvasta az üzenetet, amelyet azzal zárt, hogy Isten óvja a királyt/királynőt!

A kikiáltókat védte a törvény, ami nem csoda, hiszen előfordult, hogy a bejelentést például adóemelést nem fogadtak az emberek jókedvvel. Kellemetlenebb feladatai közé tartozott a halálraítélt nevének felolvasása kivégzéseken, továbbá a kötél elvágása és a halott leemelése az akasztófáról. Bármit, amit a kikiáltó tett, a király nevében tett, így a bántalmazása felségárulásnak számított.*

*Itt jegyezném meg, hogy Chester városának kikiáltója, David Mitchell megkeresett emailben és a következőt fűzte a bejegyzésemhez:

„Bár ezt a végtelenségig ismétlik a neten, teljesen alaptalan állítás. Az uralkodó üzenetét a hírnökök vagy az ispánok olvasták föl, nem a városi kikiáltók. Utóbbiak csak helyi, közérdekű  híreket olvastak föl, mint például elkóborolt vagy ellopott lovak, megszökött tanoncok, vagy eltűnt gyermekek esetét. Nem bíztak rájuk nemzeti horderejű hírt, ilyenformán a helyük a rangsorban sokkalta hátrább volt és jogi védelemben sem részesültek.”

Mai feladatkör

Manapság a királyi család születésnapjait, újszülöttjének nevét, látogatását jelentik be; különböző ünnepségeken a polgármestert kísérik elsősorban, de fel lehet őket bérelni esküvőkre, ünnepségekre is, így például részt vehetnek a karácsonyi fények bekapcsolásán, palacsinta napi futóversenyen stb. Ezen túlmenően egyfajta PR feladatot is ellátnak, hiszen a képviselt várost népszerűsítik jelenlétükkel, munkájukkal.

Öltözet

Öltözetük keveset változott a 18. század óta: piros és arany színű kabátot, fehér harisnyát, fekete, csatos cipőt és a XIV. Lajos korában elterjedt, háromszögű kalapot viselnek.

Miért hord lilát a windsori kikiáltó?

Felmerülhet a kérdés, hogy miért lila a windsori kikiáltó kabátja. Nos, a magyarázat egyszerűbb, mint gondolnánk. A lila a királyi jelenlétre utal, s mivel Windsorban van a királyi család kedvenc vidéki rezidenciája, nem csoda, ha a város kikiáltójának lila színű kabát dukál. Ezen kívül a vörös színt meghagyták az itt állomásozó gárdistáknak.

Windsor kikiáltója

Mind Windsornak, mind Maidenhead-nek volt régen városi kikiáltója. Windsorban utoljára 1892-benjegyeztek föl kikiáltót, Maidenhead-ben James Mark Taylor látta el ezt a posztot 1910-ig. 2012-ben sikerült a hagyományt újjáéleszteni Windsorban, aki egészen biztos, hogy elfoglalt, hiszen az elmúlt pár évben gazdag gyermekáldásban volt része a királyi családnak. Ha Windsorban jársz és szemfüles vagy, lehet, hogy bele is botlasz Chris Brown-ba, Windsor városának kikiáltójába (lásd a képen fent).

Miért vannak még mindig kikiáltók?

Gondolhatnánk, hogy a közösségi média miatt végképp nincs szükség kikiáltókra. Úgy gondolom, az angolok hagyományőrző nép, így inkább poénból és büszkeségből ragaszkodnak ahhoz, hogy legyen városi kikiáltójuk. Az angolok olyan komolyan veszik eme hivatást, hogy 1993-ban meglapítottak a Városi Kikiáltók Egyesületét (Loyal Company of Town Criers) valamint kikiáltó versenyeket szerveznek, ahol nemcsak a hangot, a hang tisztaságát, az előadásmódot (gondoljunk csak a nemrégiben lelépett brit házelnök, John Bercow sajátos stílusára), hangsúlyozást, magabiztosságot kiállást, tartalmat és a közönséggel való kommunikációt pontozzák, hanem az öltözetet is, melynek mindig korhűnek kell lennie.

 

Ha szeretnéd megismerni Windsort egy séta alatt és vicces, érdekes sztorikat hallani, üzenj bátran! A windsori városnéző séta másfél órás, de hidd el, észre sem fogod venni, repül az idő. 🙂