A viktoriánus kert

 

Az angol kertek gyönyörűek és minden kornak megvan a maga kertépítészeti stílusa. Így tehát megkülönböztetjük a középkori, a Tudor, a Stuart, a György-korabeli, a viktoriánus, az Arts and Crafts, két világháború közötti és háború utáni kertet.

Be fogom mutatni mindet a blogon, de úgy gondoltam, kivételesen nem időrendben kezdem. Ennek az az oka, hogy a viktoriánus kert az egyik leggyakoribb Angliában.

A viktoriánus kert születése

Nem véletlenül, hiszen az iparosodás miatt a városok lakossága megnőtt, ahogyan a szennyezettség is. Így aki tehette, a külvárosokban épült teraszos sorházakba költözött, a középosztály pedig villákat épített. Szükségessé vált a városok parkosítása és kertek építése, hogy a javítsák a levegőt és hogy a szegényebb rétegnek is lehetősége legyen zöldet látni. A parkok és kertek építését a viktoriánus kertépítészet egyik legjelentősebb alakja, a félkarú, skót kertépítész, John Claudius Loundon is szorgalmazta. (Loundon jobb karját amputálni kellett egy sikertelen operáció után. Megtanult bal kézzel írni és rajzolni.) Loundon 1826-ban megalapította az első kertészeti magazint, a The Gardener’s Magazine-t, amelyben praktikus kertészkedési tanácsokat adott és arra buzdította a kerttulajdonosokat, hogy maguk is kertészkedjenek. Loundon kezdte el a kerti vázákat piedesztálra emelni, ami a viktoriánus kertek egyik elengedhetetlen díszítőeleme.

Felépítésében a viktoriánus kert nem sokban tért el a György-korabeli kertmodelltől: a ház mögött közvetlen terasz helyezkedett el, egy szinttel alatta hatalmas gyep virágágyásokkal, majd park. Fontos megjegyezni, hogy a viktoriánus kert épülhetett neogótikus, neoreneszánsz és egyéb stílusban.

Na de mik jellemezték a viktoriánus kertet?

A pázsit

A pázsit ugyan már évszázadok óta meghatározó része volt az angol kertnek – különösen a György-korabeli tájkép vagy más néven angolkertnek –, igazán a viktoriánus korban vált fétissé és sokak számára elérhetővé. A viktoriánusok imádták a tökéletes gyepet és imádták ápolni. Az öntött vas fűnyíró 1830-as feltalálása óta pedig a vágása is könnyebb lett.

Virágágyások

A viktoriánusok úgy gondolták, hogy a kertnek egy üde, friss, színpompás és virágos kertnek kell lennie. Éppen ezért rengeteg virágot ültettek mindenféle színben. Ekkor terjedt el a virágszőnyeg is, amelyet John Fleming, Cliveden birtok kertésze vezetett be. A híres bankár milliomos, Alfred Rotschild főkertésze mondta egyszer, hogy a gazdagok azzal fejezték ki vagyonukat a kertben, hogy hány virágot ültettek a virágágyásaikba: egy vidéki földesúr tízezret, egy báró húszezret, egy gróf harmincezret és egy herceg ötvenezret. Rotschildnak 41 ezer virágot ültetett 60 kertész Waddesdon birtokán Buckinghamshireben. A virágok geometrikus kiültetése hanyatlani kezdett a viktoriánus kor végén, amikor is az Arts and Crafts mozgalom William Morris vezetésével a természetes, vadvirágos, cottage kertet részesítette előnyben.

 

Egzotikus és különleges növények

A Royal Horticultural Society-t 1804-ben alapították Londonban azzal a céllal, hogy az expediciók során begyűjtött növényeket tanulmányozzák, rendszerezzék és gyűjtsék. A felső osztály anyagilag támogatta a társaság munkáját, amely a gyarmatokról különféle növényeket hozott be. Cserébe az arisztokrácia a legkülönfélébb növények magját kapta, amelyet elültethetett a birtokán.

A különböző tűlevelű fák népszerűek voltak a viktoriánus korban. Az óriás mamutfenyőt, amelyet Wellington tiszteletére Wellingtoniának neveztek el, például 1853-ban jelent meg először Angliában. Kedvelt viktoriánus tűlevelű volt még a pikkelyfenyő. Ezen kívül népszerűek voltak a különböző páfrányok, alpesi növények, rododendronok és magnólia fák. Nem csoda, hogy az egyik legkedveltebb kerttípus a sziklakert volt.

Muszáj megemlíteni még a viktoriánus kor másik nagy kertészét, Joseph Paxtont, aki Chatsworth főkertésze volt. Az egyik fő műve az volt, hogy az 1837-ben fölfedezett Amazonasi óriás –tündérrózsát ő virágoztatta ki először Angliában. Ehhez egy hatalmas üvegházat és medencét épített, amely imitálta az Amazonas áramlását.

Üvegház

Bár az üvegház kezdetleges formája már a 16. században létezett, csak a 19. század elején ismerték föl, hogy nemcsak melegre, hanem fényre is szükség van a növények átteleltetésére és nevelésére. Ezen kívül az üveg és az üvegház fűtése drága mulatság volt, és csak kevesen engedhették meg maguknak. Síküveget 1844-ben kezdtek el először gyártani, így utána már sokkal kedvezőbb áron lehetett üvegházakat építeni.

Falusi, rusztikus elemek

A falusi, rusztikus elemek divatosakká váltak a késő viktoriánus kertben. Mikre kell gondolni? Például farönkből épült kis kerti pavilonokra, nádfedeles hálófülkékre, méhkasokra, kerti tavakra.

 

~

 

Viktoriánus kertet sok helyütt láthatunk Angliában: nagyobb városok parkjaiban, a National Trust és az English Heritage udvarházainál, birtokain. Mindegyik kertet gyönyörűen gondozzák – a viktoriánusok, ha látnák, biztosan elismerően bólogatnának és örülnének, hogy „bizony, ennek így kell lennie.”