A Windsori Nagy Park híres és hírhedt tölgyfái

 

A Windsori Erdő egy hatalmas, összefüggő tölgyerdő volt egykoron, ám az idők során a kertépítés és az építkezésekhez szükséges fa miatt az erdő egy részét kivágták. Ennek ellenére a mai napig hatalmas, magányosan álló, öreg tölgyfákat találni itt-ott, olyannyira, hogy A Windsori Nagy Park és Erdő Észak-Európa egyik legrégebbi tölgyesének számít.

Ha hiszed, ha nem, némelyik tölgyfa elképesztő történetet rejt. Ebben a cikkben a Windsori Nagy Park híres és hírhedt tölgyfáit mutatom be.

1) A Viktória tölgy

A Viktória tölgynek hosszú, vékony törzse volt, s ez inspirálta a az angol John Smeaton mérnököt a Plymouth-i világítótorony tervezésénél. Smeaton megfigyelte ugyanis, hogy a Windsori Nagy Parkban található Viktória tölgy törzse rugalmas volt és kilengett a hatalmas viharokban.

Smeaton-t 1756-ban kérték föl a Plymouth-i világítótorony megépítésére a tengerben lévő Eddystone-sziklán. A lecke föl volt adva, hiszen az első két épület elpusztult: az első összedőlt egy hatalmas viharban, ahol maga, az építész is meghalt, a második pedig a tűz martalékává vált. Ennek az őre, Henry Hall ugyan túlélte a tüzet, de állítólag 8 uncia olvadt ólmot nyelt le. Senki nem hitt neki, ám 6 nappal később meghalt és a boncolásán megtalálták a gyomrában az ólmot.

Smeaton kövekből talapzatot épített az Eddystone-sziklára úgy, hogy az úgy nézzen ki, mint egy üreges fatörzs. A torony ezáltal úgy lenghetett ki, akár egy tölgy a szélben. Nos, a Viktória tölgy nem élte túl a megpróbáltatásokat, ám Smeaton világítótornya igen. Igaz, ma már nem az Eddystone sziklán áll, hanem a Plymouth partján.

2) A hódító tölgye

A hódító tölgy más néven a király tölgyfa Hódító Vilmos kora óta (1066) áll az erdőben. Az évszázadok során – talán a robusztus mivolta miatt – akasztásokra használták. Az I. Világháborúban kanadai katonák állomásoztak Windsorban, akik sok tölgyfát kivágtak a háború alatt: elmondásuk szerint a hódító tölgyet is. Ám a hódító tölgy farönkje pontosan ott áll ma is, ahol a régi térképek jelölték.

3) Offa király tölgye

A hódító tölgy szomszédságában található a Windsori Nagy Park talán legrégebbi tölgyfája, az Offa király tölgy. Törzse már réges-rég kettétört és egy része a földön hever, de a fa a mai napig hajt levelet. Szakértők szerint Offa tölgye lehet vagy 1500 éves is. Offa egyébként szász király volt a 8. században.

4) Herne tölgyfája

A Windsori Nagy Park legismertebb figurája Herne, a vadász, aki halála után szarvasaganccsal a fején, lóháton lovagolva kísért az erdőben. Hm… hogy jön ide szarvasagancs?

Nos, a legenda szerint Herne II. Richárd király kedvenc vadásza volt. Mivel igen tehetséges volt, a többi vadász irigy volt rá és nem szerették. Egy vadászat alkalmával Herne megmentette a király életét egy megvadult szarvasbikától, ám ő maga halálos sérüléseket szerzett. A vadászok örültek, hogy Herne élet s halál között volt, ám ekkor megjelent egy varázsló, Urswick, aki azt mondta a királynak, meg tudja menteni Herne-t. A király kérte, hogy mentse meg hű vadászát. Urswick egy levágott szarvasfejről leszedte az agancsokat és Herne fejére tette, majd az erdei házába vitte a sérültet, hogy ott gyógyítsa tovább. Ám az irigy és féltékeny vadászok megfenyegették Urswicket és ráparancsoltak, hogy ölje meg Herne-t. Urswick a királynak adott szava miatt nem vállalta, de azt megígérte a vadászoknak, hogy Herne el fogja veszíteni a tehetségét. A vadászok beleegyeztek.

Herne felépülése után a király újra együtt vadászott kedvenc vadászával, ám az hasznavehetetlen volt, így elbocsájtotta. Herne kétségében a Windsori Nagy Erdőbe ment, ahol egy tölgyfára felakasztotta magát. Amikor egy férfi rátalált Hernere, segítségért rohant, ám mire visszaértek a tölgyhöz, a holttestet sehol sem találták. Herne állítólag bosszút állt a gonosz vadászokon, mégpedig úgy, hogy rábeszélte a királyt, hogy akassza föl a vadászokat arra a tölgyre, ahol Herne öngyilkos lett. Azóta egy szarvasagancsos lovas férfi szellemét látni vágtázni a Windsori Nagy Erdőben.

Herne történetét Shakespeare is megírta A windsori víg nők c. vígjátékában.

 

„Egy régi mondaként itt Herne, ki
Régente fő vadász volt Windsoron,
A tél szakában csöndes éjfelen
Bogos szarvakkal jár egy tölgy körül,
S ott fát kiszárit, megront tehenet
S lánczot csörtetve szörnyü rémesen
Tejet vérré varázsol. Hisz hallátok
Ti is e kísértet hirét, s tudjátok,
Hogy babonás, szédelgős öregek
Is igy hallák s beszélik el nekünk
Herne meséjét igazság gyanánt.”

 

— A windsori víg nők, William Shakespeare

 

~