Angol karácsony 2. – Szokások

Képzeljük el azt, milyen lehetett a karácsony 1837-ben, a fiatal Viktória királynő trónra kerülésekor! Nem létezett még a karácsonyfa, a télapó, a karácsonyi torta és pulyka, sőt még a karácsonyi képeslap sem. Mert bizony így volt, ekkoriban még nem léteztek azok a dolgok, amik ma annyira meghatározzák a karácsonyt. Lassan már unalmassá válik az a mondatom, hogy „ezt is a viktoriánusok hozták létre”, de így van. Mint annyi minden más is, az a karácsony, amit mi ismerünk, ekkor született meg.

De vajon hogyan ünnepelték a karácsonyt (téli napfordulót) Viktória királynő előtt?

Az ősi népek úgy hitték, a meleg és a fény örökre eltűnik télen és minden meghal. Ám megfigyelték, hogy a téli napforduló után a nappalok hosszabbodni kezdtek, így újra reménykedtek a természet újjászületésében. Így a téli napfordulón kezdetét vette egy 12 napos ünnep (később karácsonyi tizenketted), ami örömteli volt. Ezeken az ünnepeken fontos szerepet kapott a tűz, mely a fényt adja és elűzi a gonosz szellemeket. Az egyik legrégebbi pogány szokás, amely egyébként germán eredetre vezethető vissza, a fatörzs házbavitele.

A karácsonyi fatörzs (Yule log)

Ez a szokás elsősorban Észak-Európában, Angliában található meg, de érdekes módon létezik a franciáknál, spanyoloknál, de még a balti országokban is. Angliában a fatörzset az adott év február hatodik napján választották ki, ez volt a „Candlemans Day”. A fatörzset meggyújtották és napnyugtáig égették, majd eloltották és félretették karácsonyra. A fatörzset szenteste a házba vonszolták, majd az előző karácsonyi fatörzsből félretett darabbal meggyújtották, ami állítólag szerencsét hozott. A tűz mellett a családok énekeltek, kártyáztak, kísértet históriákat meséltek egymásnak, néhol pedig ún. Yule süteményt majszoltak, amit kis Jézus formában sütöttek. Manapság ez a szokás a karácsonyi fatörzs süteményben él tovább, mely ékessége az ünnepi asztalnak.

Éneklés

A carol singing, vagyis az énekesek házról házra járása szintén egy ősi, angolszász, pogány szokásra vezethető vissza, melynek neve wassailing. Két típusa van, az egyik a házról házra járó a másik a gyümölcsöskertről gyümölcsöskertre járó wassailing. A wassailing szó óangolul azt jelenti, „jó egészséget”, s talán ezt a jelenséget, szokást regölésnek, köszöntőnek lehetne fordítani. Az első verzióban az emberek házról házra jártak, énekeltek és itallal kínálták a ház népét a wassail serlegből, melyért ajándékot vártak cserébe. Ha nem kaptak, akkor kárt tettek a házban. Ez a vonás megtalálható az amerikai Halloween „trick-or-treat” szokásában. A másik verzióban az éneklő csoportot egy király és királynő vezette a gyümölcsöskertbe, ahol a királynőt felemelték, aki wassail italba (puncs, amibe tejben ázott kenyeret tettek, hogy az ital megerjedjen) mártott pirítóst akasztott a fa ágaira a fa szellemének ajándékba. Ez a szokás a cider termelő vidékeken, tehát leginkább a Dél-Nyugaton még ma is élő szokás.

Karácsonyi tizenketted

A korai viktoriánus időkben az emberek a karácsonyt 12 napon keresztül ünnepelték, énekeltek, játékokat játszottak, lazítottak, pihentek. Felmerülhet a kérdés, miért hagytuk abba ezt a szokást? Miért nem ünnepeljük már 12 napon keresztül a karácsonyt? Nos, a válasz szintén az ipari forradalomban kereshető. Az emberek városokba költöztek, nehezebben jöttek össze a családok ünnepelni és a munka sokszor nem állhatott le 12 napra. Aztán jött Charles Dickens és megmentette a karácsonyt. 🙂 Ez így nagyon egyszerűen hangzik, de így volt. Dickens rajongott a karácsonyért és a családjának továbbra is 12 napos karácsonyt tartott. 1843-ban megjelent a “Karácsonyi ének”, ami nagy sikert aratott. De még valami jelent meg 1843-ban, mégpedig az első karácsonyi képeslap.

Karácsonyi képeslap

A Victoria és Albert Múzeum igazgatója, Henry Cole igencsak elfoglalt ember volt, így arra kérte egy művész barátját, J. C. Horsley-t, hogy olyan üdvözlőlapot rajzoljon, amit neki csak alá kell írnia. A J. C. Horsley tervezte első karácsonyi képeslapból először ezer darabot nyomtattak, de még kézzel színezték, ezért nagyon drága volt. Később, ahogy a nyomdatechnológia fejlődött, már csökkent a lap előállításának a költsége, így többen és többen engedhették meg maguknak, hogy lapot küldjenek szeretteiknek. A képeslapküldés a vasúthálózat kiterjedésével 1860 körül vált általánossá és 1870 körül vált divattá. Egy kanadai orvos, Dr Wilfried Grenfell ötlete volt, hogy az eladott képeslapok utáni bevétel egy részét jótékony célra fordítsák. Ez a szokás ma is él, gondoljunk csak az UNICEF képeslapokra, de az Egyesült Királyságban szinte minden nagyobb kereskedőház kiad karácsonyi képeslapot és más és más szervezetet támogatnak vele (rákkutatás, állatvédelem stb). A viktoriánus képeslapok érdekes módon nem voltak vallásos vagy téli témájúak. Inkább tündéreket és egyéb lényeket ábrázolták, melyek a tavasz eljövetelét sugallták. Népszerű volt még gyerekek és állatok ábrázolása; az egyik legkedveltebb állat a vörösbegy volt a viktoriánus időkben. Talán azért is, mert a postások 1840 és 1861 között élénk piros kabátot viseltek, és vörösbegy (robin) volt a gúnynevük. A képeslapokon megjelenő vörösbegy levéllel a csőrében a postásokat szimbolizálta.
S ha már a vörösbegynél tartunk… Amikor a Kedvesem a karácsonyi lapokhoz mellékel egy A4-es oldalnyi beszámolót arról, mi történt vele-velünk az évben és elküldi a rokonainak, mindig felvonom a szemöldököm és nem értem, miért nem egyszerűen egy köremailt küld mindenkinek. Hát azért nem, mert ez is egy angol szokás, a neve pedig Round-robin letter.

 

~

 

Tehát fejlődik a világ a viktoriánus időkben és megjelent az a bizonyos kép is a The Illustrated London News-ban Viktória királynőről és a karácsonyfáról, ami inspirálni kezdte a középréteget és a gazdagokat. A karácsonyfa elterjedésével, a karácsonyi lap divatba jövetelével lassan megszületik a mai karácsony. De még mindig hiányzik valami… Az ételek és az ajándékozás. Legközelebb erről lesz szó.