Angol napórák

Vannak dolgok, amik elengedhetetlen kellékei az angol vidéki birtoknak és kertnek. Ha egy vidéki udvarház kertjét parkját járjuk be, egészen biztos, hogy bele fogunk botlani kő urnákba, madáritatóba, szökőkútba, szobrokba, pavilonokba, sövény labirintusba és napórába. Valahogy nem is igazi angol kert az, ahol nincsen napóra. Szeretem a napórákat, a talapzatukat, a díszítésüket, a romantikus hangulatot, amit árasztanak, így nem csoda, hogy napóra-gyűjteményem nőttön-nőtt.

Köztudomású, hogy az óra a kiegyenlített középidőt, zónaidőt mutatja, a napóra viszont mindig a helyi időt, és ennél többet a napórák működéséről és az asztronómiai vonatkozásokról nem kívánok szólni, sokkal inkább a történelme és fajtái érdekelnek. Ugyanakkor a felépítésére és a fajtáira érdemes egy pillantást vetni.

Felépítés

A napóra felépítése elég egyszerű: árnyékvetőből (gnómon vagy pólosz) és számlapból áll. Míg a pólosz iránya a Föld forgástengelyével párhuzamos, addig a gnómon vízszintes síkon álló, függőleges pálca vagy oszlop. Fajtáit tekintve létezik gömb napóra, homorú félgömb, vertikális (függőleges), ekvatoriális (egyenlítői) és horizontális (vízszintes) – ezekre példát mutatok a későbbiekben.

Vertikális napórák

Évszázadokon keresztül vertikális napórát használtak Nagy-Britanniában. Az angolszász kultúrkörben ovális rendszert használtak, ahol a 24 óra 8 részre vagy „tide“-ra volt osztva, egy egy rész 3 órát fedett le. Az angolszász „tide“ szó időt vagy órát jelent, és még ma is használatos a „morningtide“, „noontide“ vagy „eveningtide“ szavakban. A keresztény egyház azonban szigorúan betartotta az ima idejét, ezért kereszttel jelölték az számlapon, mikor kell imádkozni. Az ilyen órát kanonikus órának nevezik. Ez a típusú óra nem összetévesztendő a ma is látható templomtornyokon lévő napórákkal.

Az első angolszász emlék a Bewcastle Cross volt Cumbiá-ban, közel Hadrianus falához. Ez gyakorlatilag egy négy oldalú kőoszlop a 7. századból, melynek oldalain találunk rovásírást, emberi és állati alakokat és napórát. A kereszt az oszlop tetején elpusztult, de a napóra megmaradt az egyik oldalon. A gnómon valószínűleg egy fa vagy fém szög lehetett. Az angolszász vertikális napórák mindazonáltal messze nem voltak pontosak, aminek az oka az volt, hogy a gnómon vízszintes volt, ami megfelelt volna az egyenlítőhöz közel eső helyeken, de nem Nagy-Britanniában. Csak az ún. tudományos napóra (scientific sundial)megjelenésével vált pontosabbá az időmérés. A tudományos napóra gnómonja párhuzamos volt a föld forgástengelyével, és számlapja egyenlő hosszúságú órákra volt osztva. Érdekes módon arra vonatkozóan nincs adat, hogy hogyan és mikor ment végbe el ez a változás Nagy-Britanniába, így csak feltételezik, hogy a keresztes hadjáratok idején jutott el arab vagy mór közvetítéssel.

Horizontális napórák

A 13. században használatba jöttek 24 egyenlő órára osztott, mechanikus órák, de pontatlanok voltak, így továbbra is a napórákban bíztak. A 15. században, a reneszánsz idején vált általánosan elfogadottá, hogy a napot 24 egyenlő órára osszák. A restauráció után (1660) négy évszázadon át virágzott a napóra készítés és elegáns számlapokat készítettek. Ekkor kezdték el a számlapot jobban kidolgozni, és több adatot feltüntetni rajta. A részletesebb napórák ún. berendezést (furniture) is tartalmaznak, vagyis jelölik rajta nemcsak az órákat, hanem a nap helyét a zodiákiusban (dátum), az azimutot, a nap magasságát, az ún. babilóniai időt (a napkeltétől eltelt órák száma) és az ún. itáliai időt (az előző estétől eltelt órák száma). Nagy-Britanniában a számlap készítést ugyanolyan fontos matematikai tárgynak tartották, mint a hajózást vagy az asztronómiát. Csak a pontosabb mechanikus órák megjelenésével kezdett a napóra veszíteni a jelentőségéből.

Ez megmagyarázza, hogy miért találunk annyi vidéki birtokon napórát. A 16. századtól kezdve jött divatba egyrészt kerti díszként, másrészt időmérő eszközként. S mivel a későbbiekben sem voltak megbízhatók az órák, még a 19. században is a napórával ellenőrizték az időt a nagy udvarháztartásokban. Szinte majdnem mindenhol horizontális napórát találunk, legyen oszlopon, várfalon, vagy bárhol másutt.

Oszlop napóra

Két angol napóra típust emelnék ki, amelyek különlegesek. Az egyik az ún oszlop napóra (pillar sundial). A katolikus idők alatt a falvak közepén gyakran kőkeresztet emeltek, hogy az átutazók hálát adjanak az Úrnak a biztonságos utazásért. Gyülekezőhelyként is szolgált, és ha a falunak nem volt saját temploma, a pap itt prédikált. I. Erzsébet protestáns uralkodása alatt a kereszteket lerombolták, így csak az oszlop maradt meg belőlük. Hogy ne emlékeztesse az embereket a katolikus vallásra, sok oszlopot átalakítottak napórává, néhol tetőt is tettek feléje, hogy megvédjék az időjárástól. Sajnos erről (egyelőre) nincs fotóm.

Összetett napóra

A másik napóra típus az összetett napóra (multiple sundial). Ezen a napórán több számlap volt és készítőjének nemcsak matematikai tudását mutatta be, hanem kézügyességét is. Az összetett napóra, francia és német hatásra terjedt el Nagy-Britanniában. A neves, német matematikus és csillagász, Nicholaus Kratzer 1518-ban érkezett Angliába és VIII. Henrik udvari asztronómusa lett. 1523-ban az oxfordi St. Mary templom udvarán állította föl első összetett napóráját. Érdekes, hogy az első összetett napóra Angliában készült, de a későbbiekben Skóciában terjedt el igazán; rengeteg egyedülálló és különleges összetett napórát készítettek a skótok.

 

~

 

Örömmel látni, hogy a napóra a modern időkben sem megy ki azért teljesen a divatból: a címfotón egy mai krikettező figura a gnómon. 🙂