Az angol téglákról

Bármerre is jár az ember Angliában, mindenütt talál vakolatlan téglaházat. Mondhatnók, hogy a terrakottáról az ember a mediterrán világra asszociál, de nekem inkább az észak jut az eszembe, hiszen rengeteg vakolatlan tégla épületeket találunk Belgiumban, Hollandiában, a skandináv országokban és persze az Egyesült Királyságban is. Különös hangulatot árasztanak ezek az épületek, nemcsak a különböző építészeti stílusuk miatt, hanem mert annyi féle téglából építették őket. De lássuk csak, hogyan is kezdődött a tégla története Angliában!

Korai angol téglák

A Tudor-korban favázas házakat építettek (half-timbering), ahol a házak vázát gerendából építették, a falakat pedig betapasztották és vakolták. Ugyan a tégla már létezett, de nagyon drága volt, éppen ezért ekkor még nem volt funkcionális szerepe, csak díszítésre használták. A Tudor-kor legismertebb tégla díszítő motívuma az ún. herringbone (halszálka, lásd a cím fölötti képet) és a diapering (gyémánt alakzat). Utóbbi esetében eltérő színű téglákkal gyémánt formát raktak ki. A sötétebb tégla tulajdonképpen nem volt más, mint túlégetett tégla, amit így használtak föl.

A tégla elterjedése

A tégla a 17. században terjedt el Angliában, különösen az 1666-os Londoni tűzvész után, amikor is törvény rendelte el, hogy téglából építsék újjá az épületeket. Így nemcsak biztonságosabb házak épültek, hanem új építészeti stílus is kialakult. A tégla East Anglia-ból (Suffolk és Norfolk) terjedt el holland bevándorlók által, de az ország importált is téglát a kontinensről gyapjúért cserébe. Ilyenformán a tégla kezdetben luxuscikknek számított, csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak, hogy téglából építkezzenek. Éppen ezért amikor a tégla divatba jött, a kevésbé tehetősek csak a házuk homlokzatát vonták be téglával, a ház többi részén pedig megmaradt a favázas, Tudor-kori szerkezet.

A 18. században a csatornákon hajóval szállították a téglát az országban, majd a 19. század közepén, a vasúti közlekedés megjelenésével már lehetővé vált a tégla olcsóbb szállítmányozása.

Különböző színek

A tégla színe mindig tükrözte a helyi agyag színét, így Oxfordban a sárgás fehéret, Londonban a vöröset és a sárgás-szürkét, Suffolkban a fehéret, Lincolnshire-ben a sötét vöröset, Staffordshire-ben pedig a kéket. A színes téglák használata lehetővé tette, hogy a házak érdekesebbnek tűnjenek és hogy kiemeljék az ablakokat, ajtókat. A viktoriánus korban előszeretettel használtak különböző színű téglákat, sőt újra divatba hozták a Tudor-korabeli diapering-et (gyémánt alakzat).

Egyéb dekoráció

Az épületeket nemcsak a téglák színével díszítették, hanem különböző kötésekkel. Természetesen a kötéseknek elsősorban statikai funkciójuk volt, ám később a ház különböző részein más és más kötéseket használtak, hogy érdekesebbé tegyék az épületet és kiemeljenek részeket. A három legelterjedtebb kötés a(z)

• angol (english bond)
• flamand (flemish bond)
• nyújtott kötés (streched bond) volt.

Fő angol téglafajták

Három téglát emelnék ki a sok közül: a londoni “Stock” téglát, az Accrington-téglát avagy NORI-t és a Staffordshire-i kék téglát. Kezdjük a londonival.

A Londoni Stock tégla

A Londoni Stock tégla jellegzetes sárga színét a London környékén, délen és Kentben található agyag színe adja. Rengeteg ház épült belőlük Londonban és a dél-keleti megyékben.

NORI-tégla avagy Accrington-tégla

Ez a típusú tégla ún. építőmérnöki tégla, ami azt jelenti, hogy ott alkalmazták, ahol nagyon nagy teherbírásra és ellenállásra (sav, gőz stb.) volt szükség, például hidak, vasútállomások, gyárak esetében.
A NORI téglának magas a vas tartalma, ezért nagyon nagy a teherbírása és ez adja a jellegzetes vörös színét is. Először az Accrington-i Téglagyárban kezdték gyártani (Manchester környéke). Több elmélet létezik, hogy miért nevezik a téglát NORI-nak. Nekem az tetszik a legjobban, hogy a tégla formába a „vas”, azaz „iron” feliratot akarták beletenni, de véletlenül fordítva sikerült. 🙂 NORI téglából készült többek között a Blackpool-i Torony, az Empire State Building és a Battersea Erőmű.

Staffordhire-i kék tégla

Ahogy a neve is mutatja, az agyagot Staffordhire környékén bányászták. A belőle készült téglát magas hőmérsékleten, alacsony oxigéntartalmú légnyomás alatt égették ki, így kapták a kékes színt.

 

~

 

A tégla csak egyike az Angliában használt építőanyagoknak. Hogy mit használtak még, arról itt olvashatsz.