A György-korabeli kert, azaz az angolkert

Az angol tájképi kert szerelem. Ez a kedvenc stílusú kertem, és bevallom, nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért. Egyszerűen bolondulok értük. Talán azért tetszik annyira a jardin anglais, mert olyan mint a kincsvadászat: föl kell fedezni minden zegét és zúgát, az elszórt épületeket.

Eddig halogattam, hogy a György-korabeli kertekről írjak, hiszen a téma hatalmas, ám idén tavasszal eljutottam Toszkánába, amely akarva akaratlanul is eszembe juttatta az angol tájképi kerteket. Nincs menekvés, itt az idő, hogy górcső alá vegyük ezt a nagyon angol dizájnt.

Az angolkert, avagy a jardin anglais

Az angolkert egyedülálló és valószínűleg a britek a művészetek terén ebben érték el a legnagyobb hatást. A György-kor teljesen lefedi a Hannoveri-dinasztiát I. György 1714-es trónra lépésétől IV. Vilmos 1837-es haláláig.

Az angolkert az 1720-as évektől jelent meg, s elvetetette a merev, geometrikus, szimmetrikus holland, francia és itáliai kertek dizájnját. Helyüket a természetes táj hatását keltő kertek és parkok vették át tavakkal, elszórt facsoportokkal, dombokkal, csörgedező patakokkal, ligetekkel. Néhány kert építése tizenöt évig is eltartott, hiába használtak gőzgépeket, szivattyúkat. Azt is kijelenthetjük, hogy az angolkert státuszszimbólum volt. Gondoljunk csak bele: az udvarháztól kiinduló, gyönyörű tájként megtervezett, több száz hektáron elterülő park jelezte a tulajdonos vagyoni helyzetét.

Talán nem meglepő, hogy a stílust hamar átvette Európa. Az angolkert, avagy jardin anglais legnagyobb rajongója minden oroszok cárnője, Nagy Katalin volt, aki a Carszkoje Szeloban található Katalin Palota körül alakított ki angolkertet.

Ugyan a stílust az angolok hozták divatba, az angliai angolkertek konzervatívabbak voltak az európaiaknál, amelyek sokkal extravagánsabbak és nagyobbak voltak. Ennek főleg az volt az oka, hogy Európában az angolkerteket elsősorban az uralkodók engedhették meg maguknak, ők követték a kertépítészeti trendeket és ők hoztak divatba különböző stílusokat.

Ezzel szemben Angliában ez a fajta uralkodói megalománia nem létezett és az arisztokrácia volt az, aki követte a kertépítészeti divatot.

A nagy utazás

Az angolkertek kapcsán meg kell említenünk az ún nagy utazást, amely a 18. században jött divatba és nagyban hozzájárult az új kertépítészeti stílus kialakulásában.

A nagy utazás az ifjú arisztokraták kiváltsága volt, amely része volt a tanulmányaiknak az egyetem befejezése után, de még azelőtt, hogy megállapodtak volna. A cél az volt, hogy a fiatal arisztokrácia világot lásson, művészetet tanuljon és szórakozzon. Az út eltarthatott néhány hónapig vagy akár néhány évig is.

A tehetősebbek saját kocsin utaztak, vitték a cselédjeiket és akár a saját szakácsukat is, ha tartottak a külföldi ételektől, mások tömegközlekedést vettek igénybe. Az útra vittek kardokat, pisztolyokat is az útonállók miatt, és több útlevelet is, a rengeteg határátkelés miatt.

Az utazók első állomása Párizs volt, ahol akár több hónapot is eltöltöttek. Felfrissítették a ruhatárukat, bálokra jártak, vívni tanultak és elsajátították a legújabb táncokat.

Párizsból Lyon felé vették az utat, ahol vagy Marseilles-ből áthajóztak Itáliába, vagy az Alpokon keresztül keltek át. Mivel sokan tartottak a kalózoktól és a hajótöréstől, a többség az Alpokon keresztül jutott el Itáliába. Az Alpokon való átkelés nem volt egyszerű: akik saját lovas kocsin utaztak, a kocsit szét kellett szerelni, amit öszvérek vittek át a hegyen.

Az első állomás Itáliában Turin volt, majd Milánó, amelyet Velence követett. Igyekezték úgy időzíteni az utazást, hogy a velencei karneválon részt vehessenek. Velencéből Firenzébe mentek, ahol a művészetet és a kerteket csodálták meg, s végül az örök várost, Rómát keresték föl, ahol mindenki az ókori épületeket akarta látni.

Itáliából tovább Görögországba, Törökországba vagy Egyiptomba már kevesebben és csak a leggazdagabbak jutottak el.

A nagy utazás alatt az angol arisztokrácia rengeteg műtárgyat vásárolt, amelyet még visszatérésük előtt hazaküldtek.

Az angolkert jellemzői

Láthatjuk hát, hogy a nagy utazáson résztvevő arisztokráciát és kertépítészeket is elbűvölte és inspirálta az antik táj szépsége és szerették volna reprodukálni Angliában a tájat, a kerteket, amiket az útjuk alatt láttak.

A korai angolkertet templomok, szobrok, barlangok és tavak jellemezték, amelyeket egy útvonalon körbe lehetett járni. A későbbiekben hatalmas parkokat, kanyargó tavakat, elszórt facsoportokat és hosszú, kocsikázásra alkalmas utakat terveztek. Mindez nemcsak saját szórakozásra készült, hanem szórakoztatásra.

Az országutak kiépülésével ugyanis fellendült a turizmus és az emberek utazni kezdtek. Sok magánkézben lévő kertet megnyitottak a közönség számára, de természetesen a legfőbb cél a saját vendégek és a vetélytársak szórakoztatása volt. Az első kerti útikönyvet 1744-ben adták ki, amely Stowe kertjét mutatta be.

A látogatók élvezték az angolkerteket, hiszen olyan volt, mintha egy kincsvadászaton lettek volna: be kellett járni, föl kellett fedezni az egész kertet és a benne rejlő épületeket, szobrokat. Lássuk, mik voltak ezek!

A ha-ha

Talán az egyik legjellemzőbb kerti elem, ami az angolkertekben jelenik meg először az az ún ha-ha. Charles Bridgeman találta ki. A ha-ha gyakorlatilag egy mély árok volt, amelyet téglából vagy kőből készült fallal építettek ki. Ez határt képzett az udvarházból nyíló terasz és a ház előtt elterülő birtok között, hogy a háziállatok ne tudjanak felmenni a házhoz. És hogy miért hívják ha-hának? Állítólag azért, mert ha valaki nem figyelt oda és félrelépett, akkor felkiáltott, hogy „ha-ha”!

Romantikus romok

A romantikus romok látványa különböző érzéseket keltettek a látogatóban, akár valódiak voltak, akár nem. Ezek lehettek tornyok, templomok, várak, rotundák, kilátók amelyek gyakran teaházként is szolgáltak. A látogatók félúton megállhattak itt, hogy frissítőt vegyenek magukhoz. A tea volt a leggyakrabban felszolgált ital az angolkertben.

Egyéb kerti épületek

A templomokon, tornyokon, rotundákon kívül építettek csónakházakat, horgászházakat és kisebb, eldugott zugokat az angolkertekben. Ezek fő funkciója a sportszerek tárolása mellett a délutáni szunyókálás volt, ezért sok kerti épületbe ágyakat tettek. Ez gyakran kísértés volt a szerelmespároknak, de elsődlegesen valóban az alvás miatt helyeztek el ágyakat, arról nem is beszélve, hogy a birtokon nem igazán volt biztosított a privát szféra.

Néhány épületet tanulásra, olvasásra vagy éppen könyvtárnak alakítottak ki. Bevallom, az én egyik álmom az lenne, ha egy horgász házban vagy toronyban lehetne egy dolgozószobám.

Jégvermek

A György-korabeli udvarházak többségében már megtalálható a jégverem. A jég lehetővé tette, hogy a házigazda igazi különlegességgel, jégkrémmel lepje meg a vendégeit, ami luxusnak számított. Az első jégkrém receptet Mary Eales, Anna királynő cukrásza készítette 1718-ban.

Sátrak

Népszerűek voltak a sátrak is, amelyeket kulcsfontosságú ponton helyeztek el a kertben, hogy vonzza a tekintetet, vagy akár célpontként szolgáljon és odasétáljanak a látogatók. Ebből kifolyólag a sátrakat élénk színekkel díszítették. Mivel gyakran fából és vászonból készültek, sajnos kevés maradt fenn belőlük. A látogatók a sátrakban is fogyaszthattak teát és falatokat.

Pagodák, japán teaházak

Az első kínai stílusú kerti épületeket William Kent tervezte Stowe birtokára 1738-ban. Ezek gyakran teaházként szolgáltak. A 19. századra a japán stílus került előtérbe a kínaival szemben.

Barlangok

Ugyan a barlangok népszerű kerti elemek voltak már a reneszánsz idején, funkciójuk a 18. században megváltozik: a természeti csoda bemutatása a cél. Ezen kívül a barlangok népszerű helyiségek voltak esti szórakoztatáshoz, gyertyafényes vacsorákat, koncerteket szerveztek.

Remetelak

A 18. századi angolkertből nem hiányozhatott a remetelak, mélyen eldugva egy erdős részen lehetőség szerint bentlakó remetével. Painshill kertjébe például hétszáz fontért kerestek remetét, akinek hét évet kellett volna eltöltenie a szerény lakban, józanul és szótlanul. Bibliát, olvasó szemüveget, homokórát, ételt és italt az udvarház biztosított cserébe a remete nem hagyhatta el a birtokot. Egy Remington nevű férfi elvállalta az állást, ám három hét múlva a helyi fogadóban a fejőlánnyal félreérthetetlen pózban rajtakapták.

Menazséria (állatkert)

A György-korban megugrott a növényeket és állatokat gyűjtők száma. Az egzotikus állatokhoz, amiket az uralkodó és az arisztokrácia ajándékba kapott, egzotikus épületek, állatkertek dukáltak. A Waddesdon birtokán található rokokó madárházat például a perzsa sah látogatására építették.

III. György felesége Charlotte királyné egy elefántot és egy zebrát tartott a Buckingham Palota istállójában, Kew-ban pedig hattyúkat, bölényeket és az első kengurut. Az 1810-es években Chiswick birtokán egy Sadi névre hallgató elefánt élt, aki állítólag Devonshire hercegének partijain üvegeket nyitott ki az ormányával.

De tartottak a privát állatkertekben farkast, oroszlánt, tigrist, medvét, mosómedvét, majmot, keselyűt, sast és baglyot. A kertbe látogató turisták megtekinthették a gyűjteményt.

Tavak, patakok, kutak, vízesések

A víz elengedhetetlen eleme volt a György-korabeli kertnek. A legelterjedtebb elem a tó volt, amit patak táplált és vezetett le, és ha már volt patak, akkor elfért egy zuhatag vagy vízesés is. Gyakori volt még a kút és a csobogó.

A tavakban nemcsak fürödtek és horgásztak, hanem hajóztak is, de nem akárhogyan: volt, hogy eljátszottak egy egy történelmi csatát, amihez ágyúkat, barikádokat és tüzérséget használtak.

Ezek a hajókázások nem voltak veszélytelenek: 1778-ban, Grimsthorpe birtokán elsüllyedt egy hajó, és az angol Mozartként emlegetett, huszonkét éves Thomas Linley zeneszerző megfulladt.

Szobrok

Rengeteg antik stílusú szobrot, urnát, vázát találni az angolkertekben elszórva. A 18. században megjelentek a rusztikus pásztorlány és pásztorfiú figurák, csibész kerubok és táncoló faunok.

Vécék

Ne feledkezzünk meg a vécékről sem, amelyeket a bozótosba építettek, többnyire fából, ezért alig maradt fenn korabeli példa. A György-korabeliek nem voltak szívbajosak: a kerti pottyantós vécék gyakran hármas ülésesek voltak.

Programok az angolkertben

Az angolkert elsődleges célja annak bejárása, fölfedezése volt akár gyalogosan, akár lóháton vagy hintóval. Még a kisebb angolkertekben is kialakítottak egy útvonalat, amely körbefutotta a kertet.

Ezen kívül a kert szórakoztatásra szolgált, ezért piknikeket, vacsorákat, koncerteket szerveztek. Divatos volt a holdfényes séta, amelyet telihold idejére szerveztek, hogy az utak jól látszódjanak és a vendégek ne tévedjenek el.

A zene fontos szerepet játszott a kert életében: a kerti épületekben hangszereket is tároltak, amiken bárki játszhatott. A gazdagabb úriemberek neves zeneszerzőket kértek föl a kerti partikra. A legnépszerűbb és legtöbbször megfordult zeneszerző Friedrich Händel volt. Gyakran folyt a rivalizálás az urak között, hogy ki tudott nagyobb nevű itáliai operaénekest vagy karmestert leszerződtetni a nyárra.

Ha az ünnepséget a kertben rendezték, akkor kiválasztottak egy épületet és a köré szervezték a programokat.
Vacsora, tea, fagylalt, zene és tánc – ezek voltak az esti szórakozás fő kellékei. A vendégek gyakran pásztorlánynak és pásztorfiúnak öltöztek, népdalokat énekeltek és táncoltak. Az est fénypontja a remete megjelenése volt, amely mindig nagy izgalmat keltett.

Az estét tábortűzzel, tűzijátékkal koronázták meg, gyakran kivilágították a barlangot és néhány szobrot. El lehet képzelni egy álarcosbált így. Nem igaz?

A kert sportolásra is szolgált. Az angol úriemberek kedvenc időtöltése évszázadokon keresztül a horgászat és a vadászat volt, így nem meglepő, hogy az angolkerteket is úgy alakították ki, hogy ezeket űzhessék az urak. A horgászat a hölgyek és a gyerekek körében is népszerű volt. A fürdés is népszerű sport volt, amelyet vagy a tóban, vagy a merülő medencékben tettek meg.

A legnagyobb angolkert építészek

A legnagyobb angol tájképi kerttervezők Charles Bridgeman, William Kent, Lancelot „Capability” Brown és Humphry Repton volt.

Charles Bridgeman (1690-1738) ugyan az angolkert úttörője volt, kertépítészeti innovációit beárnyékolta a következő tervező generáció William Kenttel és Capability Brownnal az élen. Bridgeman talán a legnagyobb és leghíresebb munkája Stowe és Rousham megalapozása volt, de dolgozott a Chiswick House kertjén, Kew-n, Claremont-on és Wimpole Hall-on is.

William Kent (1685-1748) nemcsak kertépítész volt, hanem építész, bútortervező és festő is. Kent megreformálta az angol birtokok tereprendezését, ám hiányos volt a botanikai tudása. Ellenben Kent volt az első, aki a palladiánius stílust használta Angliában, amikor is megtervezte a Chiswick House-t. De olyan híres épületeket is tervezett, mint a Horse Guards épülete Londonban vagy Holkham Hall Norfolkban. Kent leghíresebb kertépítészeti munkája Stowe és Rousham volt.

Lancelot „Capability” Brown (1715-1783) előnye abban rejlett, hogy nemcsak kerttervező volt, hanem kertész is, így klienseinek komplett megoldást tudott nyújtani és segédkezett az ültetésben, parkosításban és kertgondozásban. Ugyan Brown kapta a legtöbb megbízást a birtokoktól (170 parkot tervezett, ezért találunk rengeteg kisebb és nagyobb birtokot, melynek Brown tervezte az angolkertjét), már életében is az a kritika érte, hogy nem túl kreatív a munkája és egy kaptafára tervezi a kerteket, utalván a házat körülvevő mezőre, az előtte elnyúló tóra és az elszórt facsoportokra, amelyek visszatérő és alap elemei voltak a dizájnjának.

Brown dolgozott Stowe birtokán William Kent keze alatt. Stowe tulajdonosa, Lord Cobham engedte, hogy az arisztokrata barátainál Brown munkát vállaljon, s Brown karrierje innentől kezdve felfelé ívelt és a legkeresettebb kertépítész lett.

A Capability, azaz „adottság” becenevet onnan kapta, hogy klienseinek mindig azt mondta, hogy „a birtokuk és kertjük adottságait lehetne fejleszteni.”

Brown olyan híres tájképi kerteken dolgozott, mint Stowe, Blenheim Palace, Belvoir Castle, Croome, Harewood House, Chatsworth, Highclere Castle, Kew Gardens, Petworth.

Humphry Repton (1752-1818) volt a tájképi kerttervezők utolsó nagy alakja. Elődeivel ellentétben Repton csak tervezéssel foglalkozott, kivitelezéssel nem, ezért sokkal kevesebb pénzt keresett. Repton sikere a kis, vörös könyvecskékben rejlett, amelyekben akvarellel modellezte elképzeléseit, és előtte és utána rajzokkal prezentálta klienseinek a terveket. Hm, micsoda marketing! Repton kisebb birtokokon dolgozott elsősorban, ugyanakkor nagyon jó volt a már meglévő, többnyire Brown által tervezett kertek és parkok finomhangolásában.

A leghíresebb angolkertek

Chiswick House and Gardens, London
Clermont Landscape Garden, Surrey
Painshill Park, Surrey
Prior Park Landscape Garden, Somerset
Rousham House and Garden, Oxfordshire
Stourhead, Wiltshire
Stowe, Buckinghamshire (a legnagyobb)
Studley Royal, Yorkshire
West Wycombe Park, Buckinghamshire

Ahogy látható az angolkertek gyönyörűek és izgalmasak. Bízom benne, hogy a történetüket megismerve jobban el tudjátok képzelni, milyen lehetett egy klassz nap vagy egy parti – akár nappali, akár esti – egy angolkertben.

Nincs angolkert, amelyet ne szeretnék vagy ne tetszene. Imádom mindet, s mindet másért, a saját jellegzetességükért. Ám be kell vallanom, hogy szívem a grandiózus Stowe-é.