Belfast vagy London mosogató?

Kinek ne dobogott volna meg a szíve a country-stílusú konyha elengedhetetlen tartozékát, a mélyített, téglalap alakú, amolyan vályú hatású, porcelán mosogató láttán? Mindegy, hogy skandináv country stílusról beszélünk, vagy provansziról, vagy akár angolról, mindegyikben megtalálható. A mai angol country konyhát nem lehet elképzelni nélküle, különleges hangulatot varázsol az otthon szívének, de persze a minimalista, modern konyhák már nélkülözik ezt a megoldást és a rozsdamentes acélt preferálják. Mindig is érdekelt e mosogató története, ám igazán akkor kezdtem foglalkozni vele, amikor Kedvesem bátyja arról mesélt, hogy a vidéki házában felújította a konyhát és “végre megszabadult attól a szörnyű Belfast sink-től”. Ekkor még nem tudtam, miről beszélt, de amikor a telefonján megmutatta a fotókat az eltávolított mosogatóról, mosoly ült ki az arcomra. „Megvagy!“ – mondtam magamban. Szóval ez a neve annak a mosogatónak, miben anno Mabel könyékig benne volt a forró vízben és mosogatott a „Csengetett, Mylord?“-ban.

Ám a dolog nem ennyire egyszerű, mert kiderült, kétféle mosogató létezik: Belfast és London. Mi akkor a különbség a kettő között? Nem sok. A Belfast sink mélyebb volt (38cm) és volt túlfolyója, míg a London-sink sekélyebb volt és nem volt túlfolyóval ellátva. Ma mindkét típusú mosogató 61cm hosszú, 48 cm széles és 22,5cm mély. És mi ennek a magyarázata? A víz becses, drága kincs volt Londonban, és a túlfolyó hiányában nem veszítettek vizet, míg Belfastban már az 1700-as években elérhető volt a tiszta, friss víz, így ott nem okozott gondot a csekély veszteség. (Bár arról külön beszélhetnénk, mennyire volt friss az a víz Londonban, pláne a 19. század közepén, amikor is 1852-ben a Nagy Bűz (Great Stink) előtt pár évvel a kolera szedte az áldozatait Londonban a fertőzött vízfogyasztás miatt.)

Régi vidéki birtokok konyháiban még ma is látunk eredeti Belfast mosogatót. Azt mindenképp érdemes megjegyezni, hogy ezt a mosogatót elsősorban a komornyikok (butler) használták, ugyanis az ő feladatuk volt a ház értékes porcelánjának mosogatása, nem a cselédlányé. Tehát a valóságban nem Mabelt kellett volna látnunk a “Csengetett, Mylord?”-ban könyékig forró vízben, kézzel festett porcelán étkészletet mosogatva a Belfast sink-ben, hanem Mr. Stokes-ot. Ezt leszámítva a “Csengetett, Mylord?” nagyon jól összefoglalja a szolgálók életét, amit a későbbiekben szintén bemutatok majd.