Brit építészet a két világháború között 1918-1945

 

Az I. világháború után égetővé vált a lakhatási probléma megoldása az Egyesült Királyságban, hiszen a háború alatt nem épültek házak. Már a háború alatt is sokan a nem megfelelő lakhatási körülményeket okolták azért, hogy rengeteg férfi alkalmatlan volt a katonai szolgálatra. Félő volt, hogy ha a háború után a férfiak ugyanolyan körülmények közé térnek vissza, akkor kitör a forradalom. Éppen ezért a terv az volt, hogy fél millió új házat építsenek a hősöknek.

Házak a munkásosztálynak

A lakásépítés az állam felelőssége lett, meg kellett oldania a munkásosztály lakhatását. 1918-ban az ún Tudor Walters jelentés erősen befolyásolta az önkormányzati lakótelepeket és a közép osztály számára épült külvárosi házakat. A jelentés írója Raymond Urwin volt, aki teljes mellszélességgel támogatta a kertvárosok építését, ami aztán bele is került a nemzeti lakhatási szabályzatba. Ilyenformán a lakótelepeknek nyugodt környéken kellett épülniük úgy, hogy legföljebb 12 ház lehetett egy holdon belül. A legkedveltebb stílus a cottage-stílus volt piros, cseréptetővel, tégla és fehér vakolatú falakkal. A leggyakoribb típus az ikerház és a rövid sorház volt (legföljebb 5 házzal) nagy előkerttel. Emellett előszeretettel használták még a neoklasszicista (György-korabeli) stílusú házakat is, amelyek 1914 előtt jelentek meg.

A két világháború közötti önkormányzati házakra sok panasz érkezett, mert túl egyhangúnak találták a telepeket. Éppen ezért az 1930-as évek közepére a nagyobb városok önkormányzatai (London, Liverpool, Manchester és Leeds) áttértek a lakásépítésekre, mert kezdett jobban elfogadottá válni az a gondolat, hogy az emberek lakásokban lakjanak, nem pedig házakban. Londonban ekkor építettek először több lakást, mint cottage stílusú házat.

1939-re 1.1 millió önkormányzati ház és 2.8 millió otthon épült a középosztály számára. A legelterjedtebb önkormányzati ház típus az egyszerű téglalap alaprajzú, alacsony, de széles, emeletes ikerház volt három hálószobával – ahol a hálószobák és a fürdőszoba az emeleten voltak, a konyha, étkező és a nappali a földszinten -, de kedvelt volt még a bungaló is (földszintes családi ház). Jellegzetességük még ezeknek a házaknak, hogy az emeletet Tudor kort utánzó ál-gerendákkal díszítették, aminek egyébként nem volt semmilyen strukturális szerepe. A bejárati ajtót félköríves fal mögé rejtették, ahol is a bejárati ajtó rendszerint festett üveggel volt díszítve. Jellemző volt még az öblös ablak, a bejárati fölötti kiugró ablakfülke, mellette általában kör alakú ablakkal, ami a lépcsőházat világította be. Ezeket a házakat futószalag szerűen építették olcsóbb, ún Fletton téglákból, nyújtott kötésben. Ekkor jelent meg az takaréküreges falú építkezés is, amikor is takarékossági okokból a falat úgy építik meg, hogy az szerkezetileg nem tömör (!). Lényegében a két felületen élére állított téglából rakott „éltégla” falból áll, amelyeket rendszeresen összeköt egy egy keresztben álló tégla, ezáltal a két réteg egy szerkezetként működik. Ezeknek a falaknak a teherbírása korlátozott volt, így nem csoda, hogy sok földszintes ház épült ezzel a technikával.

A középosztály villái, házai

A középosztály számára épült házak kisebbek voltak a viktoriánus vagy az Eduárd-korban épülteknél. Ennek részben az volt az oka, hogy az élet megváltozott a háború után: sok család elvesztette a vagyonát és nem engedhette meg magának, hogy cselédeket tartson, másrészt az életstílus is megváltozott. Ezeket a házakat a korabeli igényeknek megfelelően alakították ki és a villanyt is bevezették.

A modern stílus

A modern építészeti stílus egy európai stílus volt az 1920-as években, amely szembe szállt a hagyományos építészeti stílusokkal. Olyan híres építészek vezették mint Le Corbusier, Walter Gropius. Teljese mértékben elutasították a historikus stílusokat és úgy vélték, egy épületnek nincs szüksége semmiféle cicomára és díszítésre. A dizájn legyen letisztult és funkcionális – gondolták. De nem csak a díszítést utasították el, hanem a régi építkezési technikákat és alapanyagokat is. Betont használtak, jellemző az acélkeretes ablak. A modern stílus sosem hódította meg igazán a britek szívét, mert nagyon személytelennek vélték, arról ne mis beszélve, hogy a nagy üvegfelület nyáron túl meleg volt, télen túl hideg.

Art Deco

A modern stílus nem összetévesztendő az art deco-val, amely igen népszerű volt Nagy-Britanniában. Ugyanúgy, ahogy a modern is, az art deco is betont és acélkeretes ablakot, krómot használ, és ugyanúgy elutasította a historikus építészetet, ám az art deco igen is használ díszítést és színeket. Ugye, hogy bevillan egy egy kép a Poirot filmekből, ahol is villám, felkelő nap, és cikk-cakkos díszítések láthatók itt-ott az épületeken? Az art deco elsősorban áruházak, mozik, irodák és ipari épületek, gyárak között hódított, de sok családi ház is épült.

Következmények…

Ahogyan azt a Downton Abbey-ben is látni lehetett, az I. világháború után sok arisztokrata nem tudta fenntartani a vidéki udvarházát, ezért ebben a korban sokat leromboltak vagy átalakítottak iskolának, kórháznak. A munkás- és és a középosztálynak épült önkormányzati házak, lakások és kertvárosi villák még jobban ellehetetlenítették a 16. 17. századi udvarházakat, cottage-eket, amiket szintén leromboltak. Ami megmaradt, azt az Örökségvédelmi Alapítvány vette a szárnyai alá.