Erzsébet és Jakab korabeli építészet 1550-1603

Az Erzsébet és Jakab-korabeli épületek különös hangulattal bírnak, kiváltképp a vidéki udvarházak. A filmesek előszeretettel forgatnak angol krimiket ezekben a házakban, legyen szó Agatha Christie Poirot-járól vagy Miss Marple-éről, vagy Conan Doyle Sherlock Holmes-áról. Az Erzsébet-korabeli házak tipikusan angol házak benyomását keltik, csakúgy, minta Tudor épületek. Mondtam, hogy szinte mindegyik stílusra rá lehet fogni, hogy „ez nagyon angol” és akkor a későbbi építészeti stílusokat még nem is vettük. Mindenesetre ahhoz, hogy jobban megértsük az Erzsébet-korabeli építészetet, nem árt áttekinteni röviden a kor történelmét.

I. Erzsébet uralkodását Aranykornak nevezik, hiszen legyőzvén a spanyol Armadát ekkor vált Britannia a tengerek urává és ez volt az angol irodalom aranykora is. Az ország gazdasága virágozott, az emberek anyagi helyzete javult a gyapjú- és textilkereskedelemnek köszönhetően. A vagyoni átrendeződés miatt a társadalmi ranglétrán lejjebb állók is megengedhették maguknak, hogy házakat építsenek, esetleg átalakítsák Tudor-korabeli épületeiket. Nem csoda hát, hogy rengeteg vidéki udvarház, kastély és kunyhó (cottage) épült ekkoriban, elnyerve ezzel a „nagy újjáépítés“ (Great Rebuilding) korszakának címét.

Az Erzsébet-kori építészetet három stílus befolyásolta: az itáliai reneszánsz, a Loire menti kastélyok francia és a flamand veretdísz-építmények stílusa. Összetett jelenségről van szó tehát, amelyben flamand és francia elemek uralkodnak az angol udvari építészetben, míg a világi építészetben az angol hagyományok. I. Erzsébet Angliájában szinte mindent be akartak fogadni, ami látványos és új volt, így gyakorlatilag majdnem minden megfért egymás mellett, akár stílusos volt, akár nem. Ne feledjük, ebben a korban a házakat még nem építészek tervezték, hanem nagy valószínűséggel tanult és tehetős uraságok, akiknek ez volt a hobbijuk. I.Erzsébet nyaranta beutazta a vidéki Angliát és előszeretettel vendégeskedett nemesek nagy udvarházaiban, melyeket prodigy house-nak neveztek. Ezek a házak főutakhoz közel épültek, sokszor kifejezetten a királyi udvar szórakoztatására. Ha belegondolunk, hogy egy egy ilyen körúton 150 fős személyzet kísérte a királynőt, nem lepődünk meg ezen házak méretein, bár gyakran ez sem volt elegendő és átmenetileg újabb épületeket kellett felhúzni a látogatás idejére.

Az Erzsébet-kori építészet sajátossága, a szimmetriára való törekvés, az emeletes építkezés és az alaprajz megváltozása. Az építtetők mindenképp ki akarták fejezni társadalmi státuszukat, így jelentős változás, hogy az udvarház többé nem befelé, a kert felé nézett, hanem kifelé, ezzel is mutatván a ház urának gazdagságát. Az új udvarház alaprajza E vagy H alakú volt. (Az E alaprajznak állítólag semmi köze nincs a királynő nevének kezdőbetűjéhez.) A rövidebb szárnyban volt a konyha, a középsőben a főbejárat és a hosszabbik szárnyban a nappali. A főbejárat mellett helyezkedett el a csarnok (hall). Az emeleten voltak a hálószobák és az ún. hosszú folyosó (long gallery). Ez utóbbi jellegzetes funkciót kapott: a család szórakozására, testmozgásra (séta, vívás, játékok) használta rossz idő esetén és kiváló helynek bizonyult a családi festménygyűjtemény számára is.

Fontos megjegyezni, hogy ebben a korban csökken a csarnok fontossága, sőt a funkciója is megváltozik. A középkorban a csarnokban étkezett a család, ám I. Erzsébet korában ezt a funkciót átvette az épület privát szárnyában elhelyezkedő nappali (best room). Kisebb házakban a csarnok szerepe még jelentéktelenebbé vált, csupán csak a vendégek fogadására használták. A legnagyobb udvarházakban azonban megjelenik a nagy szalon (great chamber), ahol a család nemcsak étkezett, hanem szórakoztatott is.

Az udvarházak főbejárata nagy hangsúlyt kapott: itt nyilvánulhatott meg a birtokos vagyonának mértéke mindenféle díszítés formájában. Ugyanígy státusszimbólumnak tekinthetjük a hatalmas üvegablakokat, hiszen I. Erzsébet korában ugyan több üveget gyártottak, de még mindig luxuscikknek számított. Az ólomkeretes ablakok mintája a 15. században gyémánt, a 17. században négyszögletes.
Az épületeknél az oromzat megduplázódik, esetleg triplázódik. Az Erzsébet korabeli udvarházaknál jellemzően háromszög alakú oromzatot találunk, vagy flamand hatásra íveset, míg a Jakab-korabeli udvarházak ismertetőjele a lapos tető attikával (lásd fentebb Hardwick Hall), vagy kupolás tornyok, amivel még jobban hangsúlyozták az épület magasságát. Az attikába gyakran a ház tulajdonosának a nevét rakták ki kő oszlopokból (lásd fentebb a Hardwick Hall tetején az E és S betűket – Elizabeth Shrewsbury). Ekkoriban jelenik meg a tetőablak is. Mindkét kor építészetére jellemző az öblös ablakfülke (bay window) megemelése, amely lehetett félköríves, vagy szögletes.

 

A nagy udvarházakra jellemző változások a közepes és kis házakban is végbementek, vagyis a két-három szobás házak már emeletesek voltak, a szalon alul helyezkedett el, fent a hálószobák. Ezt a horizontális tagolást a 17. század végére a kunyhó (cottage) is átvette. Sok ház a padlásteret is beépítette: vagy a cselédeket szállásolták el, vagy tárolásra használták, esetleg mindkettőre. A városi házak is változáson mentek keresztül. A csarnok, mely a középkori ház központi helyét foglalta el, eltűnt és a szalon (best chamber) vette át a helyét, az emeleten pedig a hálószobák kaptak helyet. A házak belmagassága éppen ezért csökkent, de az emeletek száma nőtt.