Felfedezőút Észak-Devonban

Észak-Devon kellemes meglepetés volt. Bár a régió nem bővelkedik kastélyokban és udvarházakban, rengeteg látnivaló akad itt is. Természetesen a térség fő vonzereje a tengerpart (homokos strandok és drámai sziklák), de a kedvező klíma miatt sok gyönyörű kert is található Devon északi csücskében.

Engem nem vonzanak a nagy nyaraló városok, strandok, mint Westward Ho! vagy a megosztó szobráról híres Ilfracombe városa, így ezekről nem tudok beszámolni.

Sokkal jobban érdekel a vidék, a táj szépsége, a természet és amit menet közben felfedezünk. A másik fontos dolog, hogy nem szeretek influenszer módjára végigrohanni a sok látnivalón és helységen. Fontos, hogy kellemes tempóban járjuk be a vidéket és hogy adjunk időt magunknak mindent befogadni és főleg, élvezni a kirándulásokat.

ĺgy a négy napos észak-devoni utunk során bejárt helyeket tudom bemutatni, ami koránt sem jelenti azt, hogy csak ennyi a látnivaló vagy csak ezeket helyeket érdemes fölkeresni.

Hartland Quay

A sort Hartland Quay-vel kezdem, amely egyszerűen lenyűgöző szikláiról és tengerpartjáról híres. Az ikonikus háromszög alakú sziklák, a vad tenger, a tengeri lóhere és ezen az eldugott helyen lévő hotel, amely egyben filmforgatási színhely is volt, különleges hangulatot kölcsönöz.

A tengerparton több túraútvonalat is választhatunk kiránduláshoz. Mi háromszor túráztunk Észak-Devonban, s egyik túránk a Hartland Quayhez közeli Speke’s Mill Mouth nevű vízeséshez vezetett, amely lenyűgöző látványt nyújtott.

Másik túránkon a leghíresebb “háromszög alakú” sziklához, a Blackchurch Rockhoz sétáltunk le erdős vidéken. A Blackchurch Rock hatalmas. Sokkal nagyobb a valóságban, mint ahogyan azt az ember képről gondolja. Sajnos nem tudtam vele szemben állni és lefotózni, mert dagály volt és egyik nap sem jött ki a lépés kedvező feltételekhez. Majd máskor.

Út közben láttunk egy hangulatos és egyben félelmetes cottage-t (a kis híddal). Nem tudom, lakják-e, de nem tűnt elhagyottnak.

Harmadik túránk kicsit távolabb, Peppercombe-ban volt, ahol lesétáltunk a strandhoz. Útunk során láttuk a híres peppercombe-i rózsaszín cottage-t és a régi parti őrség cottage-ait, amelyek ma nyaralóként szolgálnak. Bár nagyon meleg volt, az árnyékos erdőben viszonylag hűvös volt és a hőség nem nehezítette meg hegynek fölfelé sem a túrázást.

Hartland Point

A Hartland Point világítótorony körül azért érdemes sétálni, mert egyrészt a kilátás gyönyörű, másrészt tiszta időben látni a Lundy-szigetet.

 

Hartland Abbey

A térség egyik leghíresebb magánkézben lévő udvarháza a Hartland Abbey. A birtokon számos filmet forgattak, ám talán a leghíresebb a Malory Towers, amely egy bentlakásos leányiskolában játszódik a második világháború után.

A házhoz vezető utat csodálatos rododendronok övezik, s már ez megalapozza a hangulatot. Ugyan a birtok és a ház nem tűnik hatalmasnak, sok látnivaló akad és simán el lehet tölteni itt egy fél vagy akár egy egész napot is.

Először visszasétáltunk a konyhakertbe, amely elragadó és nagyon hangulatos volt. A viktoriánus üvegház és a kis nyári lak megdobogtatták a szivem, a mézeskalács házikóra emlékeztető kertész-lakról nem is beszélve.

A kert után kisétáltunk egészen a tengerparthoz, amely szintén a birtok részét képezi. Az árnyas erdőben van egy kis nyári házikó és egy kilátó is. A tengerparton álló Blackpool Mill cottage bérelhető.

Mivel a birtok a Stucley család tulajdona már évszázadok óta és a mai napig lakják a házat, sajnos bent nem lehet fotózni. A már említett tévé sorozatban azonban látható a ház gótikus, már-már Strawberry Hillt idéző belseje.

Nem utolsó sorban fontos megemlíteni a teázót, ahol eszméletlen házi sütésű tortákat és süteményeket árulnak.

Clovelly

Clovelly falvát számtalanszor láttam már Instagramon, de bevallom, fogalmam sem volt róla, hogy ez egy skanzen és belépőt kell fizetni, mi több, hatalmas kereskedelmi egységen kell átmenni, hogy az ember bejusson a faluba.

Mindez semmit sem vett el az élményből, kiváltképp, hogy a nap vége felé érkeztünk, amikor a turista tömeg már hazafelé tartott.

A falvat John Rous örökölte az édesanyjától 1983-ban, ám a család már a 18. századtól birtokolta. Az elbűvölő halászfalu hangulata egyedülálló, szinte egy másik világba repíti vissza az ide látogatót. Érdemes az autentikus teázóban harapni valamit, vagy a hotel bárjában meginni egy sört. Ezek az élmények még emlékezetesebbé teszik a látogatást.

Bevallom, tartottam a meredek lejtőn való feljövettől, de szépen lassan másztuk meg és teljesen abszolválható volt. Napközben Land Roverekkel szállítják az utasokat, így nem akadály, ha esetleg gondot okozna a fel és lefelé séta.

A falvat ma is lakják, egy élő skanzenről van szó. Semmiképp se hagyd ki, ha a környéken jársz, ám érdemes nyitásra vagy a nap vége felé menni.

Watersmeet

Watersmeet nemcsak a National Trust tulajdonában álló azonos nevű teázót jelenti, hanem a körülötte lévő természetvédelmi területet is, ahol az East Lyn és a Hoar Oak folyók találkoznak.

A teázó már 1901-ben is működött, bár az itt álló ház eredetileg horgász és vadász házként épült 1832-ben a romantikus költészetet kedvelő Walter Stevenson Halliday tiszteletesnek, aki nem is választhatott volna romantikusabb helyet. A csörgedező víz hangja, a madárcsicsergés és a fák lombjait fújó szél zaja csodás környezetet teremt.

Lynton és Lynmouth

Ha már az ember Watersmeetben jár, érdemes beugrani Lynton és Lynmouth városába, amelyek szintén kedvelt nyaraló városok, de koránt sem akkorák, mint Ilfracombe vagy Newquay. Épp ellenkezőleg, a város élhető nagyságú és hangulatos. Érdemes felpattanni a hidraulikus meghajtású tengerparti siklóra, melynek tetejéről fantasztikus kilátás nyílik.

Kertek

Ha Devon, akkor kert. A kedvező időjárás miatt rengeteg gyönyörű kert található Délnyugat Angliában, így Devonban is. Mi kettőbe látogattunk el: egy kisebb méretű, de annál elbűvölőbb magánkertbe és a Királyi Kertészet egyik kertjébe, az RHS Rosemoorba.

Docton Mill Gardens

Ahogy a név sugallja, a kert a helyi malom körül terül el és az 1930-as években alakították ki. Az 1970-es években sajnos hanyatlásnak indult, de az 1980-as években felújították a malmot, majd a kertet is. Ma egy nagyon hangulatos kert található itt cuki kis teázóval, ahol a vörösbegyek az ember tenyeréből esznek.

RHS Garden Rosemoor

Az RHS Garden Rosemoor egy nagyon kellemes meglepetés volt. Olyan volt az egész kert, mintha kincsvadászaton lettünk volna: a különböző kertrészek ugyan el volta határolva egymástól, de mivel egymásba nyíltak, kíváncsian vártam, hogy a következő kertrész mit rejt.

Volt itt minden: rózsakert, egzotikus kert, mediterrán kert, erdei kert, krokett gyep, cseresznyéskert, fűszernövény kert veteményessel, ún hűvös kert kerti tavakkal és csobogókkal.

Mivel eddig csak az RH Wisley kertben jártunk, üdítő volt egy másik RHS (Royal Horticultural Society, azaz Királyi Kertészeti Társaság) kertet fölfedezni.

 

Csak ajánlani tudom Észak-Devont. Rengeteg a látnivaló, a kirándulási, piknikezési lehetőség és gyönyörű a vidék. Nem fogsz csalódni.