„Gyerünk a Kit-Kat-Club-ba!”

Ugye ismerősen cseng a fenti mondat? Igen, igen, bizony Miss Poppy kiáltott föl így a „Csengetett, Mylord?”-ban, amikor is szinte minden alkalommal a Kit-Kat Club volt a megoldás az úri unalmukra. Nos, érdekelni kezdett, vajon fiktív szórakozóhelyről van szó, vagy valóban létezett-e a klub.

Meglepődtem, hogy az eredeti vagy első Kit-Cat Club sokkal régebbre nyúlik vissza, mint az 1920-as évek és teljesen más célt szolgált. A klub whig (liberális) értékrendet képviselő politikai és szépirodalmi klub volt a 18. században, melynek üléseit Londonban és a Berkshire megyében található Water Oakley-ben tartották. Az első összejövetel a Shire Lane-en található fogadóban volt, melyet egy Christopher Catt nevű kocsmáros vezetett. Catt az ürühúsos pitéit „Kit-Cats“-nek hívta, s állítólag innen származik a klub neve. Olyan hírességek voltak a klub tagjai, mint a neves építész Sir John Vanburgh, Somerset hercege vagy Sir Robert Walpole (nem hivatalosan Nagy-Britannia első miniszterelnöke).

De akkor hogy is volt ez a Kit-Cat Club a húszas évek Londonjában? Nos, a hely, ahová Miss Poppy előszeretettel mulatott, valóban létezett. A „dübörgő húszas évek” (The Roaring Twenties), ahogy mondani szokták meghozta a várva várt békét és jólétet a háború után. Azok a gyártulajdonosok, akiknek a termékeikre a háború alatt is szükség volt, meggazdagodtak. Az ún Bright Young Things, vagyis az arisztokrácia és az újgazdagok köreiből kikerülő, bohém fiatalok számára nem is telhetett volna jobban ez a évtized. Hogy azért adtak bele apait anyait a bulizásba, mert ez a generáció még túl fiatal volt a harcolni és bűntudatuk volt, hogy ők megmenekültek a háború borzalmaitól, vagy egyszerűen csak élvezni akarták az életet, hiszen annyira fiatalon sokan életüket vesztették, nem tudni.

1921-ben megváltoztatták a háborús idők alatt bevezetett alkohol fogyasztásának szabályozását és hajnali fél egyig engedélyezték az alkohol felszolgálását mindaddig, amíg azt étel is kísérte. Ennek eredményeképp virágoztak az éjszakai bárok, jazz klubok és koktél bárok.

A Kit-Kat Club Londonban, a Haymarket-en nyílt meg 1925-ben és azonnal az éjszakai élet központjává vált. Sokan Európa legfényűzőbb szórakozóhelyének tartották. Tagjai közé tudhatott hercegeket, minisztereket és persze London előkelő rétegét, ebből kifolyólag nem volt olcsó egy hely. Ezer hétszáz férőhellyel bírt, tagjai száma rohamosan nőtt, elérte a hatezret is.

A klub a West End közepén volt, bejárata a Haymarket Street-re nézett. Maga a szórakozóhely kettővel az utca szintje alatt volt. Itt volt a bálterem, az éterem, az amerikai bár és írószoba, amelyhez széles lépcsősor vezetett, csakúgy, mint a táncparketthez. Az erkély a hivatásos szakértők kedvelt helye volt, s ide nem kellett estélyibe öltözni. A bálterem téglalap alakú volt magas mennyezettel és páholyokkal. A dekorációt az elefántcsont, arany és türkiz színek határozták meg. A hatalmas, királykék és arany színű oszlopok a mennyezetig értek, a táncparkett fényei pedig folyamatosan változtak: világos lilával, kékkel és narancssárga fénnyel világították meg a mennyezetről.
A klub este tízkor nyitott, de az igazi élet fél tizenkettőkor indult be, amikor is a vendégek színház után szórakozni vágytak. Éjfélkor a vendégeket énekesek, táncosok, akrobaták szórakoztatták. Szinte látni a Nagy Gatsby világához hasonló színes forgatagot, hallani a Charleston-t, pezsgős poharak csilingelését…

1926 decemberében a klubot bezáratták három hónapra és meg is bírságolták, mert likőrt szolgáltak fel nyitvatartási időn kívül. A klub vezetésében sem volt minden rendben és viszály dúlt az igazgatói posztért. 1927 májusában bejelentették, hogy étteremként újra kinyitnak, s végül októberben új, sziporkázó műsorral valóban meg is nyílt a Kit-Kat Club. Az ezt követő években a klub sok fellépő művésszel büszkélkedhetett és változatos műsort, szórakozást kínált a tagoknak. Mindezek ellenére a klub anyagi helyzete megromlott és 1931-ben bezárt.

A Kit-Kat klub csak egy volt a népszerű szórakozóhelyek közül. Közkedvelt hely volt a csak „The Troc”-nak becézett Trocadero a West End-en, a legdrágább szórakozóhely pedig a The Embassy volt.