Gyönyörű angol gázlámpák

Megfigyelted már, hogy sok városban a mai napig megtalálhatók a régi utcai gázlámpák? Mindegy, hogy Párizsról, Koppenhágáról, Rómáról vagy Londonról van szó, bizony a gázlámpák szerves részét képzik az utcaképnek. Különös, romantikus hangulatot árasztanak, engem mindig visszarepítenek az időben. Angliában nagyon sok fajta létezik, nemcsak Londonban és a nagyobb városokban, hanem eldugott, vidéki falvakban is. Egyszerűen imádom őket, és ha tehetném, beutaznám Európát (Budapesttel kezdeném), és összegyűjteném az összes létező gázlámpát. Bizony, a telefonfülke és a postaláda mellett ez is nagyon nagy szerelem lett egy pillanat alatt. Na de lássuk, hogy Angliában milyen gázlámpákat találunk! Szerintem a végére megfertőzlek és Te is imádni fogod a lámpákat.

A közvilágítás kezdetei

A közvilágítás megjelenése előtt (és még alatta is) a gazdagok cseléd gyerekeket fogadtak föl az utcán, hogy fáklyával kísérjék őket. Ezeket a gyerekeket „link-boys”-ként nevezték. Közvilágításról gyakorlatilag a 17. század végétől beszélhetünk, amikor is a London belvárosában lakókat (City of London) megkérték, hogy szeptembertől márciusig, sötétedéstől éjfélig tegyenek ki egy lámpást a házuk elé. Ezt a szokást több város is átvette, ilyen volt például Bath. 1739-ben a parlament éjjeli őrjáratokat rendelt el és megbírságolták azt, aki nem tette ki a lámpást, vagy idő előtt eloltotta. A György-korabeli építészetben jelent meg a bevilágító ablak, szintén azzal a céllal, hogy a rajta kiáradó fény segítsen a házba való bejutásban. A korai utcai lámpások olajlámpák voltak és csak a ház előtti járdát világították meg, az utcát már nem. Itt jegyezném meg, hogy ezen rendelet miatt látni számos György-korabeli és Regency ház kovácsolt vas kerítésén átívelő lámpást. Londonban, különösen a Mayfair-en rengeteg ilyet látni. Különös része ezen kovácsolt vas lámpáknak a koppantó, amely a fáklyák eloltására szolgált. A közvilágítást elsősorban üzletsorokon és előkelő környéken vezették be, a szegény negyedekben továbbra is sötétség honolt, kedvezve ezzel a bűncselekményeknek.

 

Az első utcai gázlámpa

Az első utcai gázlámpát Birmingham-ben állították 1802-ben, melynek üzemeltetése kevesebbe került az olajlámpáknál és több fényt is adott. Az első gázlámpás közvilágítást azonban 1807-ben Londonban, a Pall Mall-on egy kísérlet keretében vezették be. Ezután gyorsan elterjedt Európa nagyvárosaiban; Gróf Szécheny István Londonban látta 1815-ben először a gázvilágítást, melyet tervezett bevezetni Nagycenken. Pesten és Budán 1816-ban világítottak gázzal először. A közvilágítás sikert aratott, hiszen a városok biztonságosabbak lettek és csökkent a bűnözés.

Korai gázlámpák

A gázlámpa felépítését és méretét meghatározta, hogy szükség volt oxigénre az égéshez (tehát kellett, nyitott résszel rendelkeznie), kéményre, ahol a füst távozni tudott és mindezt olyan anyagból kellett megépíteni, hogy a láng által termelt hőt kibírja.

A korai lámpások kocka alakúak voltak, 4 tetőlap borította őket (sátor), középen kéménnyel, alul pedig nyitottak voltak, hogy menjen be levegő. Többnyire rézből készítették őket, mert elég könnyű volt megmunkálni az anyagot és nem rozsdásodott. A Viktoriánus korban a sátrat már szintén üvegből készítették. Jellegzetes ismertetőjegyük, hogy a tartóbakok (talán így lehetne a legjobban fordítani, angolul frog-nak, azaz békának hívják) kifelé görbülnek. Látni fogjuk, hogy a későbbiekben a tartóbakok mind befelé görbülnek. Számos modell létezett már a korai lámpákból is: Nicheroy, York, Victoria, Metropole stb.

Nagy lámpások

A gázlámpák következő típusa az ún. nagy lámpások (Large Lantern), amelyről sajnos nincs képem. Amit tudni érdemes róluk, hogy legtöbbször 6 vagy 8 oldaluk volt, de létezett 12 oldalú is. Azért nevezték őket nagy lámpásoknak, mert valóban hatalmasak voltak, amire azért volt szükség, hogy a több lángú égő által termelt hőt kibírja a lámpás váza. Ezek a lámpások engem leginkább Marokkóra emlékeztetnek, kissé keleties hatásuk van. A legelterjedtebb modellek a Westminster és a Lambeth voltak.

A Windsor lámpa

A legelterjedtebb gázlámpa azonban az ún Windsor lámpa volt, amelyet azért hívnak Windsor lámpának, mert ebben a városban helyezték üzembe az elsőt. Windsor lámpából is számtalan modell létezett: volt tartóbakos és tartóbak nélküli, volt alul nyitott és zárt. Előbbinél lámpagyújtogatónak meg kellett gyújtania a lámpát, utóbbinál viszont csak egy csapot kellett nyitnia ill. zárnia. A kéményen sapka volt, hogy ne essen be az eső. Imádom az ilyen részleteket! 🙂

Királyi lámpák

A királyi lámpák különlegessége, hogy a tetejükön kovácsolt vas kis párnácska található (szigorúan a sarkából lelógó bojtokkal) , azon pedig a királyi korona. Ezeket a lámpákat rendszerint királyi birtokokon találhatjuk meg, tehát Windsorban, Brighton-ban a pavilonnál, a Buckingham palotánál stb. Windsorban létezik egy olyan lámpa, amely nyolcszögletű, de csak 4 bordája van.

Rochseter és Littleton lámpák

A következő nagy csoport a Rochester és a Littleton lámpák, melyek különlegessége, hogy a lámpa búra már nem tartalmaz keretet és így árnyékmentes fényt adnak, ami hatalmas előrelépés volt. Létezett pilléren álló és fali változatban, különböző méretekben és modellekben, olyannyira, hogy a modell fantázianeveket igencsak összekeverték annak idején.

Csatorna lámpák

Van még itt egy roppant érdekes lámpa, melyet Webb szabadalmaztatott a 19. században és gyakorlatilag csatorna gázlámpának nevezhetnék. Gyakorlatilag a lámpát úgy tervezték meg, hogy London csatornáiból kiáradó metánt alulról a lámpapóznába vezették a városi gázzal együtt. Mondanom sem kell, hogy a metán miatt a lámpa éjjel nappal égett. Mára egyetlen egy ilyen lámpa maradt fenn Londonban, a Savoyban, mely a City of Westminster védelme alatt áll. Ahogy nézegettem és gyűjtöttem a fotókat a bejegyzéshez, megláttam, hogy Winchester-ben is lekaptam véletlenül egy ilyen csatornagáz-lámpát.

Delfin lámpák

Amit feltétlen meg kell említeni, az a Victoria és Albert rakparton található delfin lámpa. Delfin illetve tokhal van felcsavarodva a lámpaoszlopokra, és ez igen gyakran visszatérő motívum Londonban, például visszaköszön a Buckingham-palota kerítésén lévő lámpánál is kőből faragva. Egy George John Vuillamy nevű építész tervezte a Rómában található Fontana del Nettuno mintájára. Történt ugyanis, hogy 1860-ban eldöntötték, hogy kivilágítják a Viktória és Albert rakpartot és pályázatot hirdettek, melyet Vuillamy nyert meg. Ő tervezte egyébiránt a rakparton található szfinx alakú öntött vas padokat is, melyekről képet az Instagram profilomon láthatsz. Ezek a lámpák már elektromosak voltak, Jablocskov-féle ívfényes lámpákat helyeztek üzembe, ám 1884-ben átalakították őket gázlámpákká, mert nem voltak elég hatékonyak, majd 1900-ban újra elektromossá alakították őket vissza.

 

~

 

Egyetértesz velem abban, hogy ezek a lámpák gyönyörűek? Szerintem fantasztikusak, ezért tovább fotózom és bővítem a gyűjteményem. Ha szeretnél még több lámpát nézegetni, látogass el a Pinterest oldalamra!