Koppenhágai hétvége, avagy angol-dán kapcsolatok

Az, hogy október végén egy hosszú hétvégét töltöttünk Koppenhágában, nem jelenti azt, hogy a dán fővárost mutatom be eme bejegyzésben. Az embernek csak keresnie kell, és mindig fog találni kapcsolatokat a történelemben. Így tettem én is: ahogy róttuk a város utcáit, azon gondolkodtam, vajon milyen szálak fűzik Dániát az angol (brit) történelemhez. Mielőtt rátérnénk, lássuk, milyen hatást kelt Koppenhága!

Koppenhága igazi szerelem.

Tizenhat éves voltam, amikor először jártam ott, akkor még kompon keltem át Malmöből. Aztán 2013-ban már vonattal tettem meg ugyanezt az utat a már megépített Oresund-hídon, idén pedig repülővel jutottam el a dán fővárosba. S hogy miért szerelem? Nem tudom megmagyarázni. Egyszerűen csak ott kell lenni a városban és érezni kell a miliőt. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember elmegy Párizsba, a Montmartre-ra. Koppenhága nem nagy város, gyalog és biciklivel is bejárható. Ebből kifolyólag nagyon élhető a város, s van egyfajta bohém, művész hangulata. Építészetileg nem annyira homogén, mint mondjuk Amszterdam vagy Párizs; megtalálhatók itt a favázas dán parasztházak, a színes Hanza házak a kikötőben, a holland hatást érzékeltető kastélyok és a kontinentális bérházak is. Elegánsabb város, mint Amszterdam, érezni, hogy egykoron gazdag város volt, s valószínűleg a 19. századi csőd után most újra az. Nagyon tiszta, rendezett, és a biciklisek is kulturáltabban tekernek, mint például Amszterdamban (elnézést a Hollandiáért rajongóktól). Ahogy a britek is, a dánok is nagyon önérzetes egy nép, amennyire én látom, érzem. Ez természetesen csak az én véleményem, nem kívánom összehasonlítani a két nemzetet és kikiáltani egyiket jobbnak a másiknál. Abban is egészen biztosak lehetünk, hogy egy dán kertes ház vagy telek kertjében is ott áll a nemzeti lobogó, csakúgy mint az angoloknál. A dán zászló szintén megtalálható a karácsonyfán füzér formában, csakúgy, ahogy az angolok is minden ünnepségre kiteszik a Union Jack füzért.

Úgy gondolom, a dánok tisztában vannak a nemzeti értékeikkel, örökségükkel és büszkék rá, csakúgy, mint az angolok. A dánok is precízek (NB skandináv dizájn), csakúgy, mint az angolok. Szóval elég sok közös vonás található bennük, mégis teljesen más a két világ.

Na de akkor honnan ez a sok hasonlóság?

01.

Kutakodni kezdtem, hogy milyen kapcsolata volt Dániának Angliával. Biztos vagyok benne, hogy sokkal több létezik, mint amit felkutattam, így a teljesség igénye nélkül következzen a bemutatás. A legkorábbi kapcsolat valószínűleg elég meghatározó volt. A vikingek (északi dánok) a 8. századtól kezdve többször is megtámadták a Brit-szigeteket. A 9. század közepén a dánok letelepedtek a mai York város helyén és megkapták az ország északi és keleti részét, ez volt z ún. Danelaw, a dán fennhatóság alá tartozó országrész. Nagy Alfréd szász uralkodó ugyan felülmúlta a dánokat, utódai pedig visszafoglalták a Danelaw alá eső területeket, 980-ban újabb viking támadás érte az országot. Ethelred a danegeld nevű adóval próbálta fenntartani a status quot, kevés sikerrel. Mivel halála után nem maradt szász örökös, a Witan tanács a dán vezetőt, Knutot nevezte ki királlyá, aki megosztotta a hatalmat a dánok és a szászok között. Knut fiai fiatalon haltak meg, így a trón ismét szász kézbe került, majd a normann hódítás teljesen átrajzolta a szigetvilág hatalmi térképét.

02.

A következő századokban nem találtam kapcsolatot Dánia és Anglia között egészen a 17. századig. Érdekes adaléknak tartom, hogy ahogyan a britek, a dánok is gyarmatokat szereztek a világban (igaz, jóval szerényebb mértékben, mint a britek) és élvezeti cikkekkel és rabszolgákkal kereskedtek. Az 1616-ban megalakult Dán Kelet-Indiai Társaság fénykorában több teát importált Tranquebar-ból, mint Nagy-Britannia. Vicces, hogy a tea 90 százalékát Nagy-Britanniába csempészték és ott adták el nagy haszonnal. 🙂 (De ahogy sokszor az életben, a fagyi most is visszanyalt: 1815-ben Tranquebar-t az Egyesült Királyságnak adta el Dánia.)
Anna királynő, aki igen rövid ideig volt az angol trónon (1702-1707), a dán herceghez, Györgyhöz ment feleségül. A királyi családban a későbbiekben is találunk dán kapcsolatot: 1863-ban, Viktória királynő fia, VII. Edvárd a dán hercegnőt, Alexandrát vette feleségül.

03.

A napóleoni háborúk alatt, 1801-ben a brit flotta megtámadta Koppenhágát, mivel fenyegetve érezték magukat, majd 1807-ben újra megtámadták a dán fővárost, komoly károkat okozván. A II. világháború brit-dán kapcsolatait nem vázolnám, a történelmi vonatkozásokat itt befejezném és áttérnék a sokkal izgalmasabb kulturális kapcsolatokra.

Sokat gondolkodtam, hogy hol vannak jelen a dánok, Dánia az angol kultúrában. Két dolog azonnal az eszembe jutott: Danish pastry (dán péksütemény) és Danish bacon. Érdekes, hogy mindkettő ennivaló.

04.

A dán péksütemény gyakorlatilag hájas tésztából készül, csakúgy, mint a francia croissant. A módszert osztrák pékek vitték be Dániába és tették népszerűvé. Több formája, variációja van, de megfigyelésem alapján amit az angolok dán péksüteménynek hívnak, az kerek alakú, közepén piros lekvárral és cukormázzal a tetején.
A dán bacon pedig az a bacon, amit az angol reggelihez fogyasztanak. Története sokkal régebbre nyúlik vissza. Dánia már a középkortól kezdve kereskedett sertésekkel, legnagyobb piacuk Németországban volt. 1887-ben a németek megtiltották a dán sertés behozatalát, ezért Dániának új piacot kellett találnia. Az ipari forradalom eredményeként a lakosság száma igen megnőtt az Egyesült Királyságban, amely már képtelen volt önállóan ellátni az országot élelemmel, így szívesen fogadta a dán sertés importot. A korabeli angol munkás hetente kétszer, háromszor fogyasztott tojást és bacont, ami a jellegzetes angol reggelivé vált. A Danish Bacon márka 1902-ben jelent meg, amikor is a Danish Bacon Agency Limited megalakult London kikötőjében. A termékeken a „Danish” szó szerepelt pirossal, hullámzó vonallal alatta és felette. Így került be a bacon a köztudatba dán bacon-ként.

05.

Ami nagyon hasonló még a két ország kultúrájában (történelmében), azok a királyi őrök. Megjelenésük nagyon, nagyon hasonló. A brit őr fekete nadrágot visel piros csíkkal a szélén, piros kabátot és medve bőr kucsmát. A dán őr kék nadrágot visel fehér csíkkal a szélén, piros vagy fekete kabátot, jellegzetes fehér keresztpánttal és medve bőr kucsmával. A dán őr engem mindig az ólomkatonára vagy a Diótörőre emlékeztet. 🙂 Talán épp aktuális a Paddington 2. c. film megjelenésekor felidézni az első részből azt a jelenetet, amikor Paddington maci „világgá megy” Londonban azok után, hogy kihallgatja, hogyan vélekedik róla Mr Brown. Ahogy Paddington sétál az esőben, egy királyi őr előtt áll meg, aki megengedi, hogy beálljon az őrbódéba. Amikor Paddington éhes és előveszi a kalapjában tartott marmeládés szendvicset, ám kénytelen visszatenni azt az őt stírölő galamb sereg miatt, felsóhajt. Ekkor a brit királyi őr sorra kínálja meg itallal, szendviccsel, és más finomsággal, amit a medve bőr kucsmából vesz elő. Ez a jelenet nagyon angol, viccet csinálni olyan komoly dologból, mint a királyi őrség, csak a angolok képesek. 🙂

06.

Ha valamire, akkor a LEGO-ra azonnal mindenki rávágja, hogy dán. S hogy van angol kapcsolat a történetében? Persze, hogy van… 🙂 Egy billundi asztalos, Ole Kirk Christiansen 1932-ben fából kezdett játékokat készíteni, 1934-ben a vállalkozását Lego-nak nevezte el. 1947-ben kezdtek el műanyagból készíteni játékokat, majd 1949-ben kezdték el gyártani az automatikusan kapcsolódó építőelemeket (Automatic Binding Bricks), amelyek azonban a brit Kiddicarft nevű építőkockákon alapultak. A Kiddicraft kockákat 1939-ben szabadalmaztatták az Egyesült Királyságban. A Lego módosította a Kiddicraft dizájnját és ebből született meg később a LEGO kocka. Talán így már jobban érthető, miért van Windsorban Legoland… 🙂

 

~

 

Nos, ennyi összefüggést, kapcsolatot találtam Dánia és Anglia között Koppenhágát bejárván… Te mit találtál?