Látogatás a Brecon Beacons-ba

Be kell vallanom, hogy a pembrokeshire-i hosszú hétvége után elment a kedvem a sorban következő kirándulásunktól, amelyet a Dél-Walesben lévő Brecon Beacons Nemzeti Parkba terveztünk.

Teljesen fölöslegesen aggódtam: ugyan sötétben érkeztünk a szállásunkra, mely egy mesés wales-i cottage volt, reggel lélegzetelállító kilátás fogadott a hálószoba ablakában. Alig vártuk, hogy útra kelljünk és kedvünket még az esős, szeles idő sem tudta elvenni.

Mivel esett az eső, olyan programot választottunk, amely ilyen időben is élvezhető, ezért ellátogattunk a National Trust által vezetett Dinefwr birtokra.

De mi is az a Brecon Beacons?

A Brecon Beacons két dologra is utal: egyrészt jelenti a Brecon Beacons vörös homokkő hegyláncot, másrészt jelenti a Brecon Beacons Nemzeti Parkot, amely 1370 négyzetkilométeren terül el. A nevét onnan kapta, hogy régen a hegyek tetején gyújtottak jelzőtüzeket.

Nos meg kell mondanom, hogy már odafelé az autóban leesett az állam a táj szépségétől. Egyszerűen lélegzetelállító és úgy vélem, legalább egyszer kötelező ide ellátogatni, mert annyira gyönyörű a vidék. Na, de vissza a birtokhoz!

Dinefwr

A birtok nagyon különleges, hiszen kiemelten fontos természetvédelmi területen és egyben történelmi parkerdőben fekszik, ahol ritka gomba és zuzmófajok nőnek és a fák többsége négyszáz éves is megvan.
Az erősen vadászkastélyra és kísértet lakta házra emlékeztető épület már a középkorban megvolt, a szarvas parkot 1775-ben alakították ki, ám mai külsejét az 1850-es években nyerte el, amikor is neogótikus stílusban felújították.

A kísértet lakta kastéllyal nem lőttem mellé, ugyanis a ház állítólag Nagy-Britannia egyik legkísértettebb háza. Walter, a komornyik, akit a házban dolgozott anno, állítólag az szolgálók alagsorában kísért a mai napig. Hát nem biztos, hogy éjjel szívesen lemennék oda…

A sétát a ház körül viszont nagyon élveztem. Különösen azért, mert az ösvény egy része pallós tanösvény volt és azokat imádom valamiért. Láttunk sok őzet is és tényleg olyan volt az egész, mintha egy francia mesebeli kastély parkjában sétáltunk volna.

Víztározók

A Brecon Beacons tele van víztározókkal, ahol különféle stílusban és formában épült kis őrházak épültek. Ezeket szerettem volna lefotózni gyönyörű napsütésben és tükör síma vízzel, ám az időjárás nem volt kegyes hozzánk. Sebaj, ennek ellenére klassz kis program volt és út közben szép cottage-t is láttunk. Ezzel a vizes programokat letudtuk.

Cwmyoy és a legferdébb templom

Nem hagyhattuk ki a Brecon Beacons határán, Monmouthshire-ben fekvő, kis falvat Cwmyoyt, ahol is egy olyan ferde templom áll, hogy ennél ferdébb aligha lehet.

A St Martin templom azért süllyedt meg, mert nem sokkal az épület megépülése után földcsuszmalás volt a faluban. Bár többször is kísérletet tettek arra, hogy kijavítsák a süllyedést, nem sikerült.

Llyn y Fan Fach

Mivel az idő kellemes volt, elhatároztuk, hogy túrázunk egyet. Kiválasztottam egy általunk abszolválhatónak látszó túrát. Csak 4.2km és 225 méter magas, ez jó lesz – gondoltam. Aha… hát mit mondjak, jó néhányszor meg kellett állni a kardiovaszkuláris séta alatt, pedig azért elég fittek vagyunk mindketten.

Senki se becsülje alá ezeket a hegyeket Walesben, ahogyan az se, hogy az időjárás nagyon hirtelen meg tud változni. Nem is értettem azokat, aki flip-flopban vagy crocsban vágtak neki a hegynek…

A hegytetőre érvén viszont úgy éreztük, megérte a szenvedést, mert a kilátás gyönyörű volt. Meglepetésemre jó páran a hegytetőn szándékozták tölteni az éjszakát, és nemcsak fotósok. Többen kempingszékekben ülve élvezték a naplementét, mások éppen sátrat vertek éjszakára. Azét ettől én még messze vagyok. Vagy mégsem?

Sajnos, mire felértünk, a nap már lemenőben volt és a tó félig árnyékban vol, így nem tudtam rendesen lefotózni. De nem bántam, mert élveztük a túrát, a napsütést és a csodás kilátást.

Lefele menet persze nem hagyhattam ki a poént, hogy Bill volt az angol, aki dombra ment föl és hegyről jött le. 🙂

Aberglasney Gardens

Második állomásunk Wales egyik leggyönyörűbb kertje, az Aberglasney Gardens volt. Tíz különböző kertet találunk itt, kezdve a régi kolostor kerttől, az arborétumon keresztül a tiszafa alagútig. Talán a legismertebb és legnépszerűbb része az ún Ninfárium, egy szubtrópusi  üvegház, ahová sajnos felújítás miatt sajnos nem tudtunk bemenni. Ez is egy olyan kert, ahol az ember csak kapkodja a fejét, mert bárhová néz, valami érdekességet és szépséget lát.

 

Ahogy mondtam, a Brecon Beacons nagyon kellemes meglepetés volt és imádtuk. Olyan, mintha az ember valóban egy mesebeli tájba csöppenne bele – víztározók, cottage-ok, kastélyok, hegyek és völgyek. Csak ajánlani tudom Wales ezen vidékét, egyszerűen nem lehet vele betelni. Az egyetlen nehézség az, hogy talán picivel nehezebb megfelelő szállást találni a megfelelő helyen, mint Wales más részein vagy Angliában.