Miből építkeztek az angolok? – Anyagok 2.

A múltkor megnéztük, hogy milyen anyagokat használtak az angol építészetben a falakhoz. Most nézzük meg, hogy milyen anyagokat találunk a tetőkön!

Pala

Palatetőt ott használtak, ahol fejtették, vagyis Skóciában, Cumbriá-ban, Wales-ben és Cornwall-ban, csak a szállítmányozás megjelenésével terjedt el más vidékeken is. A cumbria-i palának jellegzetes zöld színe van és elég vastag, míg a wales-i pala szürkés színű. Utóbbi a viktoriánus korban igen elterjedt, mert könnyen nagyobb lapokra lehetett fejteni. Ezért a wales-i palából sokkal többet fejtettek és használtak, mint bármelyik másból.

Cserép

A cserepet először Németalföldről importálták a 13. században keleten és délen egészen a 15. századig. A megnövekedett igény miatt a helyi gyártás megindult. Alapvetően – mint a téglánál is – helyi agyagot használtak, amely meghatározta a cserép színét, bár az égetési folyamat is befolyásolta azt. A kemence közepén és a tűzhöz közelebb fekvő cserepek jobban kiégtek, így színűk sötétebb lett.

Lyukas cserép (peg tile)

Az ún. peg tile egy téglalap alakú cserepet jelent egy vagy két lyukkal a felső részen. A cserepet fa szögekkel rögzítették, innen a neve. Nem feltétlen jelentett hosszú távú megoldást, hiszen a fából készült szög elrothadt, később a vasból készült szög elrozsdásodott.

Hullámos cserép

Hullámos cserepet Hollandiából importáltak, ezért leginkább East-Angliában és a nagyobb kikötők környékén terjedt el pl. Bristol-ban. A tipikus hullámos cserép S-alakú, de létezett más alakzat is. Ebből a cserépből elegendő volt kevesebb is a tető befedéséhez, így a súlya is könnyebb volt. Ez lehetővé tette, hogy kicseréljék a nádtetőt anélkül, hogy a tető szerkezetéhez hozzá kellett volna nyúlni.

Suffolkban és Norfolkban a cserép gyártása közben színt adtak az anyaghoz, így ezen a vidéken a fekete tetőcserép terjedt el. Az Art Deco idején előszeretettel használtak zöld tetőcserepeket.

Kő cserép

Csak ott használták, ahol a rendelkezésre álló követ könnyen vékony lemezzé lehetett fejteni. Ez többnyire homokkő vagy mészkő volt. (Cotswolds, Lincolnshire)

Nádtető, zsúptető

A legelterjedtebb tetőfedő anyag a középkorban és a Tudor-korban a nádtető és a szalmatető volt. Csak a 17. században szorult háttérbe a tűzveszélyesség miatt.

A náddal borított házak teteje mindig meredek, 45-60 fokos szögben készültek, hogy a víz útját meggyorsítsák lefele. A legjobb minőségű nádat Norfolk adta és több generációt is kiszolgált az ebből készült tető. Délen nád helyett gyakran szalmát használtak. Ha a nádtetőt cserélni kellett, akkor az egészet cserélni kellett, míg a szalmatető esetében új réteggel borították be a tetőt. A szalmatetőnek nincs olyan rendezett megjelenése, mint a nádtetőnek.