Milyen Angliában karácsonyozni?

 

Van-e különbség a magyar és az angol karácsony között? Milyen a vidéki Angliában karácsonyozni? És mi az a panto? Erre adok választ a ebben a cikkben.

Első karácsonyom Angliában

Ha már az első angol temetésről beszámoltam, úgy gondoltam, miért ne számoljak be az első karácsonyról, amelyet Angliában töltöttem.

Bár már több éve élek a vidéki Angliában, még sosem karácsonyoztam eddig itt. Tavaly viszont úgy adódott, hogy itt töltöttem az ünnepeket. Kicsit izgultam, mert még soha életemben nem karácsonyoztam máshol, mint Budapesten. S ahogyan az gyakran lenni szokott, egy kedves barátom mondata időben, még karácsony előtt érkezett:

Azt mondják, hogy az életet úgy is kell tudni élni, mint egy gyerek, mindenre rácsodálkozva, mert neki még minden új és így mindennel úgy találkozik, hogy nincs viszonyítási alapja, hogy ilyen volt régen, máskor ezt csináltuk ….stb, Próbáld felvenni ezt a szemléletet! Karácsonykor nyitottan engedd meg, hogy a dolgok megérkezzenek hozzád és ne hasonlítgasd.

Megfogadtam a tanácsot. Olyannyira, hogy direkt még csak magyar karácsonyi dalokat sem hallgattam, mert nem akartam, hogy befolyásoljanak vagy elrepítsenek a régi, otthoni karácsonyok emlékeibe.

Milyen Angliában karácsonyozni?

Őszintén szólva nem sokkal másabb, mint otthon. Hangsúlyozom, hogy nem jobb, nem is rosszabb, csak másabb. Néhány furcsaság a teljesség igénye nélkül:

Ugyan a karácsony sajnos ma már mindenhol elüzletiesedett a világon, talán Angliában korábban kezdik a karácsonyi őrületet, mint Magyarországon. Emlékszem, idén iskolakezdéskor, tehát szeptember első napjaiban jelent meg az első csoki mikulás a boltokban. Bevallom, ezt nem tudom megszokni… (Ahogyan azt sem, hogy december 27-én már csokitojásokat lehetett kapni a boltokban.) A beauty (illatszeres) adventi naptárakat november elején már mind elfogytak.

A karácsonyi utcai kivilágítást már november 20. körül felkapcsolják. Meg kell mondanom, örömmel láttam Pesten, hogy a Váci utcában advent első vasárnapjáig vártak ezzel.

Talán a legnagyobb különbség az, hogy Angliában a hagyomány szerint 12 nappal karácsony előtt állítják föl a karácsonyfát, sőt, egyes családokban már december elején. Számomra ez is szokatlan, de itt így van és kész. Egyébként ugyanaz a karácsonyi őrület van, mint otthon: vedd meg a karácsonyi ételt, vedd meg az ajándékokat, menj el fodrászhoz időben, vedd meg a színházjegyeket előre, foglald le karácsonyra a pubban az asztalt. Na ha valami, akkor még ez az, ami különös egy külföldi számára: sok angol család nem vacakol az otthoni főzéssel, beülnek egy pubba és ott fogyasztják el a karácsonyi ebédet, vacsorát. (Persze ezt jó, ha az ember már szeptemberben lefoglalja.)

December 24., szenteste

Ez csak nekünk fontos, mivel mi szenteste ünnepeljük a karácsonyt, ekkor van a karácsonyi ebéd, vacsora, ekkor jön a Jézuska vagy az Angyal – kinél mi. Itt ez a nap munkával, előkészülettel és némi izgalommal telik.

Hogy valamilyen szinten mégis kövessem a magyar hagyományokat, halat készítettem ebédre (salmon en croute) és életemben először sütöttem egy csoki fatörzset ebéd utánra.

 

Délután tévéztünk és nagyon kellemes volt karácsonyi fények mellett, a meleg szobában Poirot filmeket nézni. Mégis, valahogy ürességet éreztem: furcsa volt, hogy nincs családjárás, nincs ajándékozás, mivel az angolszász országokban a Télapó hozza szenteste és reggel bontják ki az ajándékokat. Be kell vallanom, hogy feszülten figyeltem a telefonomat, hogy üzen-e valaki, jön-e email, értesítés, valami jel otthonról… Csak délután ill. estefelé kezdtek el szállingózni a karácsonyi jókívánságok. Este 6 után volt egy rövid videóhívásom a bátyámmal és a rokonaimmal, ami azt hiszem, nagyon kellett. Csak néhány perc volt, mégis fölemelte a lelkem oda, ahol karácsonykor lennie kell a léleknek.

Aztán este kilenc körül karácsonyi sétára indultunk a környéken – miért is ne. Elmeséltem Billnek, hogy december 24-én ebéd után a nagymamám mindig elvitt minket a bátyámmal sétálni, míg a szülők előkészítették a terepet a karácsonyfának és az ajándékoknak. A séta alatt a bátyámmal mindig azt figyeltük, melyik ház ablakában találtunk még csoki mikulást Mikulás napról (december 6.) és Mikulás csomagokat, gyertyagyújtás után pedig kibámultunk a lakótelepi ablakunkból és azt lestük, hol égnek már a karácsonyfaégők… Most itt, a Temze-parti házakat figyeltem, hol, milyen színű karácsonyfaizzó ég. Aztán otthon készítettem egy gyümölcssalátát, és a narancs illata segített karácsonyi hangulatot varázsolni.

Éjféli mise

Már előre megbeszéltük, hogy elmegyünk éjféli misére. Nem vagyok megkeresztelve, nem járok templomba, de számomra a karácsony Jézus születéséről szólt mindig is. Gyerekkoromban is mindig bibliai témájú filmeket néztem ilyenkor. Szóval az éjféli mise a kultúra része és valahogy olyan romantikusnak tűnik éjfél előtt útnak indulni… Otthon csak egyszer jutottam el éjféli misére pár éve a Bazilikába, ami nem igazán volt hangulatos, hiszen nagy tömegeket vonz. De most itt voltam Angliában, ráadásul vidéken, s bíztam benne, hogy valami hangulatos, intim és varázslatos dologban lesz részem.

Este 11-kor indultunk útnak a szomszédos faluba és borzasztóan örültem, hogy hideg volt és ködös volt az idő. Ha már hó nem volt, legalább legyen hideg – gondoltam. A köd misztikussá tette a vidéki Angliát, olyan volt a tompán megvilágított templomtorony is, mintha egy Sherlock Holmes filmben lettem volna… Imádtam.

Maga a szertartás semmi meglepőt nem tartalmazott annak ellenére sem, hogy anglikán szertartás volt. Amit mindig is jónak tartottam az itteni istentiszteletekben, hogy kis füzetet nyomtatnak a szertartásról, hogy mindenki követni tudja a zsoltárokat, imákat és bele van az is írva, mikor kell felállni, mikor leülni.

Amikor a múltkor megkértem az egyik magyar barátnőmet, hogy vegyen meg nekem otthon egy angol mesekönyvet magyarul, megkérdezte, hogy úgy érzem-e, hogy a nyelvtudásom nincs olyan szinten, hogy angolul tudnám olvasni. Azt feleltem, hogy de, mindent megértek angolul, meg is van a mesekönyv angolul, viszont irodalmat olvasni (mindegy, hogy mesét, regényt vagy verset) egészen más. Az érzés, a finom hangulatok, szófordulatok véleményem szerint csak az ember anyanyelvén jönnek át igazán. Így voltam a karácsonyi énekekkel is, amiket a templomban énekeltek. Értettem minden szavukat, de nem jött át az áhítat, az érzés. Próbálkoztam, de nem ment. A „Mennyből az angyal” vagy a „Pásztorok, pásztorok” egészen biztos megríkatott volna. Hiába na, ez az anyanyelv ereje.

A lelkész beszédében megemlítette, hogy nagyon örül, hogy ilyen sokan eljöttek (majdnem telt ház volt) és láthatóan örült ennek a felhozatlanak. Ugyanakkor azt mondta, tegyük föl magunknak a kérdést, miért jöttünk el ma este. Mi hozott ide minket ma este? Bizony, elgondolkodtam rajta és igyekeztem a szívemben megtalálni a választ.

Nagyon tetszett, hogy a mise végén a lelkész úr az ajtóban mindenkivel kezet fogott és boldog karácsonyt kívánt. Olyan emberi volt és érezni lehetett a közösséget. Amikor az autóhoz értünk, már nulla fok volt, a szélvédő is befagyott. Én pedig boldog voltam, hogy Sherlock Holmes Angliájában élhettem át egy vidéki, éjféli misét.

December 25., karácsony első napja

Azt hiszem, ez a legtöbb angol családban hasonlóan telik, akkor is, ha nagy a család és gyerekek is vannak: reggeli lustálkodás, aztán ajándékbontás. Mi is így tettünk. Délben aztán Bill nekiállt karácsonyi ebédet készíteni, én pedig pihentem és Sherlock Holmes filmeket néztem magyarul, ami szintén jól esett. Hiába tud az ember jól egy nyelvet és érti meg a filmeket, anyanyelven nézni valamit sokkal pihentetőbb, mint idegen nyelven.

Ebéd után aztán elmentünk sétálni, ahogyan sok angol család is. Hiszen náluk is arról szól a karácsony, hogy összejön a család, játszanak, korcsolyáznak, sétálnak a kutyával, kirándulnak, rokonokat látogatnak.

Este elmentünk egy karácsonyi kórus estre, ahol az adományokat a Cancer Research-nek (rákkutatásnak) ajánlották föl. Telt ház volt. Jó volt ezt látni, pláne a mai világban. A templom nagyon hangulatos volt a gyertyafényekkel és a karácsonyi dekorációval. A kórus pedig fantasztikus volt: énekeltek hagyományos angol, karácsonyi dalokat, spanyol, francia, orosz, sőt még amerikai gospel dalokat is. A hagyományos angol dalokat mind Poirot filmekből ismertem, és ezek felderítettek, a gospel pedig fantasztikus volt. Örültem, hogy nyitottak voltak az angolok egy ilyen előadásra. Bár az áhítat továbbra sem jött át a dalszövegeken, a kórust hallgatva sikerült karácsonyi hangulatba merülnöm, amit egy lángoló karácsonyi pudinggal koronáztunk meg otthon.

December 26., karácsony második napja

Karácsony második napja pihenéssel telt, este azonban részese lehettem egy tipikus angol, karácsonyi szokásnak: elmentünk megnézni egy ún panto-t (pantomimet) a színházban.

Néhány adat a pantomimról:

• Családi szórakoztató darab, amelyet karácsony és újév között játsszanak.
• A francia és olasz commedia dell‘arte ihlette ezeket az előadásokat, amelyeket vándorszínészek adtak elő.
• Jellegzetes szereplői a fiatal szerelmespár, az öreg férfi/szigorú apa, szolgálók (Pierrot és Harlequin figurája is megjelenik), a történet szerint pedig a szerelmes pár megszökik, az apa követi őket, a szolgálók segítik a szerelmes párt.
• A korai pantomime-okat némán adták elő: eltáncolták ill. mutogatták.
• A modern kori pantomimekben már beszéltek, énekeltek, és egyéb történeteket, főleg meséket dolgoztak föl.

Elvárások nélkül ültem be a színházba. Elképzelésem ugyan volt, hogy milyen lehet, de fogalmam sem volt, mire számítsak. Be kell vallanom, hogy nagyon tetszett az egész, mert könnyen emészthető, hiszen egy mesére épült a történet, mert zenés volt (az ABBA daltól kezdve a hagyományos, angol karácsonyi dalig volt benne minden), mert bevonták a közönséget, mert gyerekeknek szólt, de a felnőtteknek is elejtettek egy egy poént. Például amikor Dick Whittington azt mondja, hogy Basil Brush (róka) Európa, sőt a világ legjobb patkányfogója, Basil Brush megjegyzi fanyarul: „Nemsokára Európán kívül is…“ – utalván a Brexitre. 🙂 Összességében nagyon jó kis műsor, a gyerekek imádják, a színházak pedig minden évben mást adnak elő, és látszólag a felnőttek is jól szórakoznak. Ez különös élmény volt, még akkor is, ha nem minden poént tudtam követni.

 

~

 

Úgy gondolom, hogy nem volt semmi kirívóan különös az angliai karácsonyban. Mára már az egész világ megszokta, hogy az angolok december 25-én bontják ki az ajándékokat, hogy más karácsonyi ételeik vannak, hogy a Télapó hozza az ajándékokat.Ha valami más volt, akkor az az érzés ill. a karácsonyi érzet hiánya, ami véleményem szerint részben az idegen nyelv miatt volt.

Talán ami jobban tetszik Angliában az az adventi időszak. Az, hogy minden mindenhol szépen fel van díszítve, hogy fúvószenekarok, kórusok karácsonyi dalokat játszanak, énekelnek az utcákon és pénzt gyűjtenek különböző segítő szervezeteknek, hogy van Christmas jumper day, amikor mindenki karácsonyi pulcsit visel és szintén adakozik 1 fontot valamilyen szervezetnek. Úgy érzem – de persze ez szubjektív vélemény -, hogy ez az időszak intenzívebb Angliában. Nem jobb, egyszerűen más impulzusok érik az embert. De maga a karácsony itt is ugyanarról szól, mint otthon: a családról és Jézus születéséről.