A következő fejezet az angol építészetben kissé zavaros, csakúgy, mint a kor történelme: Cromwell köztársasága és a restauráció. Bevallom, ezt a korszakot többször át kellett olvasnom, hogy megértsem, mi hogy van az építészetben. Ennek oka egyrészt az, hogy nehezen behatárolható időszakról van szó, szinte egybe mosódnak stílusok, másrészt pedig mint sok minden, ennek a kornak az építészete is nagyon elüt a kontinensétől. Ennek ellenére megpróbálom a legjobb tudásom szerint bemutatni.

Szóval az Erzsébet és Jakab korabeli építészet után az angol szakirodalom nem is konkrét néven nevezi a stílusokat, hanem „Új fejlesztésekként” (New Developments) 1625-1710-ig, illetve „Új dizájnként” (New Designs)1660-1710-ig. Előbbit nevezhetnénk palladianizmusnak, utóbbit pedig angol barokknak (de hogy ne legyen egyszerű, a barokkon belül elkülöníthetünk Károly-korabeli építészetet is), s mint az évszámokból látjuk, elég nagy átfedés van a kettő között, tehát majdnem párhuzamosan futottak egymás mellett. Stílusban azonban óriási különbség van a kettő között.

A palladianizmus építészeti irányzat neve Andrea Palladio, itáliai építész nevére utal és Palladio művészete inspirálta. Amit ma palladianizmusnak hívunk, az Palladio művészetének adaptációja és tovább fejlesztése a 16-17. században. Azt hihetnénk, hogy ez megfelel a klasszicizmusnak, ám Pevsner szerint tulajdonképpen a reneszánsz nagyon késői hajtásáról van szó.

A Tudor, Erzsébet és Jakab korabeli stílusban a tervezők gyakorlatilag mindent összedobáltak, amit érdekesnek vagy izgalmasnak találtak: oszlopokat, oromzatokat mindenféle arány vagy következetesség nélkül. Inigo Jones volt az első modern értelemben vett építész, aki egyben tanulmányozta az itáliai építészetet, kiváltképp Andrea Palladio munkáit. Többször járt Itáliában és a kora 16. századi római építészektől azt tanulta meg, hogy az épületet, mint egészet kell tekinteni, melyet alaprajzában, homlokzatában racionális szabályok szerint kell megtervezni. Jones törekedett az egyszerű külső díszítésre, véleménye szerint többrétű, súlyos díszítésnek „a komoly építészetben helye nincs”. Ezzel gyakorlatilag szembe száll a korabeli Rómával, azaz a barokkal.

Jones kevés épületet tervezett; kiemelkedő munkája a királyné greenwich-i háza (Queens House), a Covent Garden házak, melyek sajnos nem maradtak fenn, és a Banqueting House. Itt, példaként két épületet tudok bemutatni, bár ezek inkább mondhatók neo-palladián épületeknek, semmint koraiknak. Az egyik a Yorkshire-i Nostell Priory, a másik a Berkshire-i Basildon Park. Mindkét épület letisztult stílust és formát képvisel. Szabályos, arányos, egyszerű vonalak, nyugodt, horizontális tagolás jellemzik. Az épületnek a kiemelkedő középrizalit ad hangsúlyt, mely lehet előcsarnok szerű, oszlopos, háromszögű oromzattal vagy erkéllyel koronázott. Palladio névjegyévé vált az ún. velencei ablak, így ezen épületeknél is előszeretettel használták.

Áttérve az angol barokkra, a barokk Angliában párhuzamos a kontinens barokk építészettel, a Nagy londoni tűzvész (1666) és az Utrechti béke ideje között (1713). Míg Franciaországban virágzott a barokk a 17. század közepén, addig Angliában kevés hatást gyakorolt a művészetekre. Az angol barokk, barokk, de nagyon eltér a kontinensétől, csakúgy mint a kor legnagyobb alakja, Sir Christopher Wren építészete.

A Stuart-kor után Angliában egyfajta egyszerű, holland irányzat hódított hajlított és a timpanonos oromfalakkal. Anglia rokonszenvvel fogadta ezeket az észak-nyugatias, holland jellegzetességeket. II. Károly és udvara Franciaországból és Hollandiából hoztak új ötleteket, melyekben a barokk stílus elemeit lehet fölfedezni. A reprezentatív építészet inkább a franciát követte, a magánépítkezés pedig a hollandot. Az 1600-as évek elejéig kőművesek és ácsok tervezték a házakat, csak ezután jelentek meg immáron képzett építészek: Wren, Hawksmoor, Vanburgh, akik a kontinentális barokkot angol hatással ötvözték. Wren munkásságában mind a francia, mind a holland befolyás megtalálható. Wren tanulmányozta a holland építészet metszetkiadványait és tanulmányútra ment Párizsba, hiszen szerinte Párizs abban az időben „az építészet legjobb iskolája” volt Európában. A közhiedelemmel ellentétben Wren nem volt tanult építész, Oxfordban tanult, a tudományok érdekelték. 1661-ben Oxfordban a csillagászat professzorává nevezték ki. Pályafutása elején szinte csak hobbiból tervezett néhány épületet. Az 1666-os londoni tűzvész után fogalmazódott meg benne az elhatározás, hogy az építészetre koncentráljon.

Az ún Restoration vagy Carolean (Károly-stílus) az 1660-1680-as években volt népszerű. II. Károly visszatért európai száműzetéséből, a cromwell-i szigorú, puritán stílust felváltotta a holland és francia művészet. A Kelet-Indiai társaság növekvő hatalma kapcsán sorra jelennek meg az egzotikus árucikkek Kínából és Japánból, úgy mint a tea, porcelán, lakk, és az indiai lakosok is. Divatba jött a kínai („chinoiserie”), kék-fehér díszítés a kerámiákon, új, teáskanna formák, színes, indiai textília.

Az 1660-as években London még mindig középkori képet mutatott, tele szűk sikátorokkal, favázas házakkal, melyek földszinti alaprajza keskenyek voltak, ám az emeleten kiszélesítették a házakat az utca fölé. Ennek következtében a házak a legfelső szinten majdnem összeértek. Az 1632-es londoni tűzvész után II. Károly többször is felhívta a figyelmet a tűzveszélyre és büntetést ígért az építőmestereknek, de még ezzel sem ért el kellő eredményt.

Az 1666-os Nagy londoni tűzvész, ami egy királyi pékségben keletkezett a Cityben a Pudding Lane-en, három nap alatt elpusztította London épületeinek nyolcvan százalékát. A nád és a fa, mint építőanyag használata már korlátozva volt, de olcsó mivoltuk miatt továbbra is ebből építkeztek. Wren-t a londoni tűzvész után sok újonnan épülő ház és templom újjáépítésével bízták meg, majd 1669-ben királyi főépítésszé nevezték ki. Összesen ötvenegy templomot tervezett, a város külső negyedeiben pedig még négyet. Fő műve a Szent Pál székesegyház, melynek stílusa klasszikus, de a klasszicizmusnak a barokk válfaját képviseli.

A tűzvész után az 1667-es építési törvény kategorizálta az épületeket belső terület alapján. Előírta a tégla használatát a homlokzaton, a minimum falvastagságot. Fa gerendát csak a házak vázához lehetett használni ill. szemöldökgerendának és ablakfélfának. Az épületek magasságát is korlátozták: csak négy szintesek lehettek.
Ekkor született meg a teraszosan elhelyezkedő ház, azaz a terrace, ami egyszerre használta ki a helyet a lehető legjobb módon, másrészt elegánsabb és rendezettebb megjelenést kölcsönzött a városnak. Londonban a nemesek és a gazdag kereskedők ezekben a teraszosan elhelyezkedő házakban laktak. Az egyik oldalon volt a bejárat, amely egyenest a lépcsőházhoz vezetett. Minden szinten nagy elülső és egy nagy hátsó szoba volt, a személyzeti helyiségek pedig az alagsorban kaptak helyet.

A szerényebb, angol barokk házon erős holland hatást lehet észrevenni. Többnyire vörös téglás épületekről van szó, amelyeket immáron nem angol, hanem flamand kötéssel építettek, sarkain kőkiképzéssel, jellegzetes fehér párkányokkal és konzolokkal, manzárd ablakokkal, tolóablakkal (sash window) és a bejárati ajtónál előtetővel. A szobák mindkét emeleten ugyanolyan belmagassággal bírtak. Az ajtók és ablakok fölött gyakran találunk timpanonnal, szegmens-ívvel képzett, fehér, szemöldökpárkányt . Az ajtók felett szintén találunk timpanon, hattyúnyak szemöldökpárkányt, vagy kagylómotívumos lunettát. A barokk alatt, de egészen a 18. századig előszeretettel használták az ajtók díszítésére az ún. Gibbs kapudíszt.

A legtöbb nemes és földbirtokos rendelkezett ugyan házzal Londonban, mégis igazi otthonuknak a vidéki udvarházat tekintették. Ez általában téglából épült, sarkain kőkiképzéssel. A ház vagy négyzet vagy téglalap alaprajzú volt, esetleg két rövid oldalszárnnyal, kontytetővel. A bejárat timpanonnal, előtetővel volt ellátva.
Ezzel szemben a nagy barokk házaknál, kastélyoknál eltűnik a kontytető, helyét a lapos tető veszi át, melyet gyakran baluszteres mellvédekkel díszítettek. A mellvédeken találunk kőből készült vázákat, urnákat, makk díszt. Jellegzetes barokk elem még a kerek és a félköríves ablak.

Még májusban jártunk az oxfordshire-i Ashdown-házban, egy borús hétvégi napon. Az épület egy hatalmas birtok közepén áll és egyik érdekessége többek között az, hogy jelenleg is lakják, így a szobákba – amiket lakásokká alakítottak át – nem lehet bemenni. Az ember azt hinné, hogy akkor nem is érdemes ellátogatni ide, de ez nincs így. Nagyon érdekes idegenvezetést kaptunk és a szerelmi történet kárpótolta a lezárt szobákat.

Kanyargós út vezetett a hatalmas birtokhoz, a park telis-tele volt nagy sziklákkal. Mint utóbb kiderült, ezeket a köveket Sarsen-kőnek nevezik és egy nagyon kemény kőfajta. A házat I. William Craven báró építtette a 17.században. Craven yorkshire-i családból származott, aki apja vagyonát örökölte. A vagyon textil kereskedésből származott és állítólag ma két billió fontnak felelne meg, így nem csoda, hogy Craven a század egyik leggazdagabb embere volt Angliában. A bárót apja tanulni küldte Londonba, ám őt a katonaság érdekelte, s hithű royalistaként I. Károlyért harcolt az angol polgárháborúban, igaz, nem Angliában, hanem a kontinensen. Itt, pontosabban Hágában találkozott először a téli királynőként is emlegetett Bohémiai Erzsébettel, aki I. Károly húga volt. William Craven azonnal beleszeretett és élete végéig rajongott érte és támogatta.

Erzsébet állítólag a kor megtestesült szépsége volt és többeket is elvarázsolt. Nemcsak szép volt, hanem művelt és tanult is, több nyelven beszélt, bár apja a latint nem támogatta, mondván, a “latin nyelvnek sajnálatos hatása a nőkre, hogy ravaszabbá teszi őket”. Erzsébet végül V. Frigyes pfalzi választófejedelemhez ment feleségül és élt boldog házasságban a sikertelen királyságuk és későbbi száműzöttségük ellenére. Összesen tizenhárom gyermekük született és Erzsébet mélyen gyászolta Frigyest, aki 36 évesen halt meg 1632-ben. Erzsébet férje halála után Hágában élt, száműzetésben, míg nem 1660-ban, a restauráció után hazatért Angliába.

William Craven anyagilag is támogatta Erzsébetet a hágai évek alatt, mi több, Erzsébet visszatérése után Craven házában élt a Drury Lane-en. Craven mindenhová elkísérte szíve hölgyét, így az a pletyka járta, hogy titokban összeházasodtak, de erre nincs bizonyíték, mint ahogyan arra sincs, hogy a plátói szerelemnél több lett volna közöttük. Craven elhatározta, hogy építtet Erzsébetnek egy házat az egyik vidéki birtokán. Megtehette, hiszen több birtoka volt. Az Ashdown-házat vadászháznak építtette, hétvégi kedvtelésének színhelye volt. Erzsébet viszont nem élhetett a számára építtetett házban, ugyanis még annak befejezése előtt meghalt.

Craven állítólag kedvelte a pompát és hiú ember volt. A ház alapját a helyi nagyon kemény Sarsen-kőből építették, ám a ház falait mészkőből, mert az tetszett neki. Sajnos nem volt okos választás, mivel a mészkő kevésbé áll ellen az elemeknek, így a ház jelenleg is folyamatos karbantartásra szorul. Az épület ún. holland barokk stílusban épült (erről majd később külön írok), alapterülete 740nm, vagyis ez egy szerény vidéki rezidenciának számított akkoriban. Csupán csak egy központi lépcsősora van és nyolc szobája a földszinti szalonon és fogadótermeken kívül. A konyha és a gazdasági helyiségek a két melléképületben kaptak helyet, mivel Craven nem kívánta a konyhából kiáradó szagokat szagolni. Még egy érdekessége van a háznak, a lépcsősor. Craven, katona és royalista lévén állandóan tartott attól, hogy a köztársaság pártiak megtámadják, ezért olyan lépcsősort építtetett, hogy az óra járásával ellenkező irányban jöhessen le adott esetben és így kardjával vívva előnyben lehessen.

I. Craven báró sosem nősült meg, birtokai a családjára szálltak. Az Ashdown-házat a későbbiekben is vadászházként használták. Sajnos a II. világháborúban a ház belseje sérült, az amerikai katonák eltávolították a fa falborítást, így nem sok eredeti elem maradt meg a berendezésből a lépcsőn kívül.

~

A történet hallatán egészen másképp néztem a házra és hirtelen még kedvesebb lett szívemnek ez az épület. Nagyon tetszik. Kicsi, elegáns és talán épp ez adja a báját. Na meg a szerelmi történet.