Amikor nem olyan régen megnyílt a folyó túlpartján a Roux at Skindles, egy étterem, ami valószínűleg rövid időn belül Michelin-csillagot nyer majd el, Billel felsóhajtottunk, hogy „Még egy…?“ A környékünkön ugyanis gombamód elszaporodtak a Michelin-csillagos éttermek, olyannyira, hogy kezdett az a benyomásunk lenni, hogy manapság már több Michelin-csillagos étterem létezik, mint Fish & Chips bolt. De vajon valóban így van? Ennek jártam utána.

Na de mi is az, hogy Michelin csillag? És egyáltalán hogyan kapcsolódik össze a gumiabroncs az éttermekkel?

A Michelin gumiemberkét azt hiszem, a többségünk ismeri. Ő reklámozza az Edouard és André Michelin, francia testvérpáros által feltalált leszerelhető gumiabroncsot. Az üzletemberek nagyon jó marketingfogást találtak ki a 19. század végén arra, hogy az embereket utazásra, autókázásra ösztönözzék: kiadtak egy térképet az autósok számára, amelyen feltüntették a kitűnő éttermeket és szállodákat. A kiadvány 1904-ben vált nemzetközivé, s néhány ország (Olaszország, Egyesült Királyság, Hollandia, Svájc stb) külön kötetet kapott.

A Michelin-csillagot mindig az étterem kapja, sosem a séf, a vizsgálat pedig kizárólag az ételekre vonatkozik, a felszolgálásra, dekorációra nem. Az olyan séfeket, akik Michelin-csillagos étteremben dolgoznak maximum Michelin-csillagos séfnek lehet nevezni, de a csillag nem az övé. Az éttermeket öt szempont alapján értékelik:

• Az ételek minősége
• Sütés, főzés tökéletessége
• A konyha stílusa
• Ár-érték arány
• A látogatások gyakorisága

Na és akkor a csillagok számáról

Az egy csillag a maga nemében jó éttermet jelent remek fogásokkal, a két csillag kiváló éttermet jelent kiváló fogásokkal, érdemes kitérőt tenni miattuk, a három csillag pedig kiemelkedően jó éttermet jelent, amely miatt érdemes külön utazást tenni. Ami azt illeti, jártam már Michelin-csillagos étteremben (igaz, csak egy csillagosban), és az étel elképesztően finom volt, így elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet az étel egy három csillagos étteremben…

Érdemes még megemlíteni, a Bib Gourmand minősítést is, amely nagyjából azt jelzi, hogy az adott étterem minőségi ételeket szolgál föl megfizethető áron.

Ennyit a terminológiáról és akkor nézzünk körbe, hogy hány Michelin-csillagos étterem is van a környékünkön ill. az Egyesült Királyságban!

A közvetlen környezetünkben az alábbi Michelin-csillagos éttermek jutnak az eszembe kapásból:

3 csillagos:
The Fat Duck, Waterside Inn – mindkét étterem Bray-ben található, ami elég durva, hogy egy picinyke faluban két 3 Michelin-csillagos étterem is legyen.

2 csillagos:
The Hand and Flowers Marlowban, Tom Kerridge TV-séf étterme.

1 csillagos:
The Crown – Burchett’s Green, Maidenhead
The Hind’s Head, Bray – Hoppá! Bray falvacskájában összesen 3 Michelin-csillagos étterem van! Ezt a dőzsölést…!
The Coach – Marlow
The Royal Oak, Payley Street, Maidenhead – ők elvesztették tavaly a csillagot.
És ehhez jön még hozzá utánanézés alapján:
Coworth Park – Sunningdale
The Blackbird – Newbury
The Woodspeen – Newbury
L’Ortolan – Shinfield
És valószínűleg hamar csatlakozni fog a most nyílt Roux at Skindles.
Bib Gourmand étterem is van a környéken: The White Oak, Cookhamben.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért van ennyi Michelin-csillagos étterem Berkshire megyében. Biztosat nem tudok, csak elképzelésem van. Az első magyarázat a királyi család jelenléte lehet, hiszen a megye hivatalos neve is Berkshire Királyi megye (Royal County of Berkshire), ami azért csak befolyásolja a konyhaművészetet a közelben. A másik tippem pedig az, hogy amikor ezek az éttermek nyíltak évekkel ezelőtt, feltételezem, hogy a bérleti díjak még megfizethetőbbek lehettek, mint mondjuk Windsorban, Henley-on-Thames-ben vagy Marlowban, így ide vonzhatták az ambiciózus séfeket.

Az fenti összesítésen látható, hogy 10 Michelin-csillagos (hamarosan valószínűleg 11) és egy Bib Gourmand étterem található a környékünkön. Nem semmi, pláne, ha az országos viszonylatot nézem. Az alábbi ábrán jól látható, hogy az Egyesült Királyságon belül Angliában található a legtöbb Michelin-csillagos étterem, azon belül pedig csak London előzi meg Berkshire megyét. (Mielőtt bárki rám szólna, hogy a fent említett éttermek között van buckinghamshire-i is, tisztázzuk, hogy a környékünket vettem figyelembe és Anglia ezen szegletében nagyon közel van egymáshoz 4 megyehatár: Berkshire, Buckinghamshire, Surrey, Oxfordshire.) Érdekes (?), hogy a Michelin-csillagos éttermek közel fele (48%) Londonban található.

Izgatni kezdett az is, hogy Londonon belül hol található a legtöbb Michelin-csillagos étterem. Íme az eredmény: 1) Mayfair (20), 2) Marylebone (5), 3) St James’s (4).

Az Egyesült Királyságban található Michelin-csillagos éttermek száma (162) bődületesen nagy számnak tűnik Magyarországhoz képest minden bizonnyal, ahol 2018-ban csak három 1 csillagos (Costes, Costes Downtown, Borkonyha) és egy 2 Michelin-csillagos étterem volt, az Onyx. Viszont ha azt nézem, hogy a franciáknál hány Michelin-csillgos étterem létezik – 616 és 645 Bib Gourmand minősítéssel rendelkező hely -, akkor a briteknek van még hová fejlődniük.

De biztosan van hová fejlődniük?

Vajon szükség van-e ennyi Michelin-csillagos étteremre? Egyrészt úgy gondolom, hogy az nem föltétlen rossz, hogy egyre több minőségi ételeket kínáló étterem nyílik. Ezek szerint van igény rájuk és felvevőpiac is. Megjegyzem, nem minden Michelin-csillagos étterem borzasztó drága és ha az embernek fontos vendége van vagy különleges családi ünnepet akar valahol megülni, akkor minden bizonnyal szóba jöhet egy csillagos étterem. Ugyanakkor úgy gondolom, a Michelin-csillagos éttermeknek pont az volt a lényege, hogy ritka volt és tényleg külön élményszámba ment, ha az ember eljutott egy ilyen helyre. Azzal, hogy borzasztó ütemben szaporodnak ezek az éttermek, valahogy pont a lényeget veszítik el…

~

Visszatérve az eredeti kérdésre, hogy vajon több Michelin-csillagos étterem van-e a környékünkön, mint Fish & Chips bolt, azt tudom mondani, hogy ötöt találtam: Oh MY Cod, Ross Fish Bar, Ali’s Fish & Chips, The Fat Fish, My Cod, de minden bizonnyal léteznek apróbb kifőzdék is, ahol lehet venni sült halat. Tehát a környékünkön ugyanannyi Fish & Chips bolt található, mint Michelin-csillagos étterem. Attól, hogy a Michelin-csillagos éttermek kiszorítsák a gyorséttermeket, egyelőre nem kell félni. Az Egyesült Királyságban egy felmérés szerint 10.500 Fish & Chips bolt, 1.200 McDonald’s üzlet és 840 KFC létezik.

Ez a bejegyzés picit más, mint a többi, aminek az az oka, hogy nem bírtam megállni, hogy ne osszam meg e heti megfigyeléseimet. Azt előre kell bocsátanom, hogy ezen megfigyelések nem reprezentatívak és csupán csak azt kívántam bemutatni, hogyan láttam ezt a hetet magyar szemmel.

Véleményem szerint az angolok úgy vannak a hóval, mint sokan mi is: karácsonykor legyen, de aztán ha lehet, inkább ne. Azt tudjuk, hogy imádnak az időjárásról beszélgetni, többnyire az esőről. A hó más. A hó szenzáció.

Ugyan a klíma igen csak változott gyerekkorom óta és otthon is ritkábbak a kemény telek és kevesebbszer esik a hó (idén éppen nem), az a hír, hogy havazás várható, meg sem kottyan egy közép-európainak, németnek, olasznak, franciának, svájcinak stb. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy amint az átlaghőmérséklet tartósan 7 fok alá csökken, átszerelünk téli gumira (és esetleg hóláncot is beszerzünk), csizmát, sapkát, sálat, kesztyűt húzunk, befűtünk. A gondnokok felszerelkeznek hólapáttal, homokkal, sóval, a közterület fenntartók pedig készenlétben állnak mind a hókotrókat, mind a hólapátolókat illetően (jobb esetben persze).

Az angolok máshogy vannak ezzel.

Már napok óta figyelem az angolokat és hegyezem a fülem. Azt hiszem, vasárnap adtak először hírt arról, hogy lehűlés és havazás várható ezen a héten. “Hiszem, ha látom” – gondoltam magamban, hiszen párszor már jósoltak havat, de a majd’ két és fél év alatt, amióta itt vagyok, egyszer esett csak a hó, tavaly december 10-én vasárnap, amikor is reggel nyolc órakor a Kedvesem azzal ébresztett, hogy nézzek ki az ablakon, én pedig szó szerint ugrálni kezdtem örömömben a havat látván és azonnal „snow-watching” kocsikázásra indultunk, hogy megörökítsük eme ritka jelenséget. Szóval úgy voltam vele, hogy majd akkor hiszem el, hogy nagy hó várható, ha megérkezik, és nem csináltam ebből nagy ügyet, tettem a dolgom tovább.

Kedd

Angol kollégáim kedden egész nap az iroda ablakán keresztül bámulták az eget és esküszöm, egy meteorológus nem figyelhette volna meg pontosabban az időjárást. Izgatottan várták, mikor ér el hozzánk a nagy hó, hiszen az interneten már megjelentek az első hírek, hogy Kentben már erősen havazik és akadozik a forgalom.

I’ve got it! I’ve seen it!

„I’ve got it! I’ve seen it!” – vagyis „Megvan! Láttam!” – kiáltott föl az egyik főnököm és büszkén közölte, hogy megjelent az első hópehely. 🙂 S valóban, pár perc múlva elkezdett hullani a hó. Mivel az elmúlt pár napban lehűlt a levegő, volt esély arra, hogy a hó megmaradjon, s a kocsik tetején meg is tapadt néhány hópihe. Két kolléga ott állt az ablak előtt, bámulták az éppen csak elkezdődött hóesést, rázták a fejüket és azon lamentáltak, hogy vajon elinduljanak-e haza. Nehezemre esett nem felnevetni eme gondolaton. Hiszen tény, hogy itt, Angliában hó és extrém időjárás nélkül is elképesztő forgalom van az utakon, akkor is enyhe túlzásnak éreztem, hogy pár szem hópehely miatt hazainduljanak. Végül nem indultak haza (a nap hol kisütött, hol elbújt és esett egy kis hó), a főnököm pedig a Eurythmics dalát átdolgozva énekelni kezdett:

Here comes the snow again…

Szerda

Szerda reggelre Skóciában, Észak-Nyugaton, Yorkshire-ben, East-Anglia-ban és Kentben sok hó esett. Természetesen a főnököm – jó angol szokás szerint – még előző nap köremailt küldött ki, hogy senki se kockáztasson az utakon, ha az időjárás nem engedi, akkor ne induljanak útnak. Hát igen, az angolok híres Health & Safety témaköre. 🙂 Persze ez egyébként helyes, így kéne lennie mindenütt, nem pedig úgy, hogy az emberek még ónos esőben is autóba ülnek, mert félnek, hogy elveszítik az állásukat. Remélem, azért érthető, hogy éllel mondom, hiszen itt extrém időjárásról még nincs szó.

Még.

Ugye emlékszünk arra, hogy az iskolában mennyire reménykedtünk, hogy a hóesés miatt elmaradnak az órák és kimehetünk hógolyózni? Angol kollégáim ugyanerre bazíroztak, s én csak mosolyogtam a bajszom alatt, hogy egy kis hóesés ekkora szenzáció itt. Jó, rendben… A Golf-áramlat télen fűti, nyáron hűti ezt az országot, tehát itt a telek általában enyhék. Ebből kifolyólag ez az ország valóban nincs felkészülve nagy mínuszokra és havazásra (gondolom, azért északon és Skóciában, na meg Wales-ben igen). A kocsikon nincs téli gumi, az utakat nem tudják azonnal és kellő mértékben takarítani, a tömegközlekedés megbénul, iskolai szünetet rendelnek el ott is, ahol nem indokolt a hó mennyisége alapján. Szóval kollégáim kapva kaptak az alkalmon, hogy ellóghatnak, s hihetetlen, de egy kis hó kihozta belőlük a gyermeki lényt. Hirtelen olyan kreativitás uralkodott el a csapaton, hogy elámultam. Az egyik havas képet szerkesztett vezetés közben (nesze neked Health & Safety!) és egy birodalmi lépegetőt varázsolt a fotóra, a másik videót készített, a harmadik helyzetjelentett, mondván, hogy ő nem tud útnak indulni, mert 10 centi hó van a kocsiján. (Le kéne söpörni és ennyi… 🙂 ) Ilyenkor eszembe jut, hogy a felmérések szerint az Egyesült Királyságban egyre kisebb a produktivitás… Ami minket illet, mi csak ültünk egész nap az irodában és vártuk, hogy hozzánk is megérkezzen a nagy hó. De nem érkezett. Néha nagyon nekilódult, aztán a következő pillanatban kisütött a nap. Az egyik kollégám szavai megütötték a fülemet, amikor arról beszélgettek, miért nem jön a nagy hó.

Berkshire is too posh for snow. The Queen won’t allow snow in Berkshire.

(Vagyis: Berkshire megye túl előkelő a hóhoz. A Királynő nem engedi, hogy Berkshire megyében essen a hó.)

Jót mosolyogtam magamban… Hogy mennyi mindent ki tud hozni az angolokból a hó… 🙂 Elképesztő. Szerda estére sok helyütt valóban extrém állapotok uralkodtak és csütörtökre sárga jelzést adtak ki a mi megyénkre is, ezért az ügyvezető kör-emailben engedélyezte, hogy otthonról dolgozzunk.

Csütörtök

Megérkezett Berkshire megyébe is a „nagy” hó (2-3cm) – a Királynő ezek szerint mégis engedélyezte a havat… Otthonról dolgoztam, mivel senki nem ment be az irodába. Kollégáim viszont olyan erőbevetéssel vágták át magukat a havas területeken, hogy nem akartam elhinni. (Természetesen vannak olyan területek az országban, ahol valóban sok hó esett és nagy nehézségeket okoz az időjárás és próbára teszi az embereket. Itt, délen nem annyira vészes a helyzet. A lényeg az, hogyan reagáltak a környezetemben lévő angolok arra a tényre, hogy hó fog esni…)

Ugyan ez még csak a harmadik telem ebben az országban és biztos vagyok benne, hogy tud itt is hideg lenni, sokszor elgondolkodtam, hogy minek árulnak a divatházak annyi szőrmés, bundás ilyen olyan pulóvert, kabátot, fülvédőt, hiszen majdnem, hogy fölösleges (kivéve, ha az ember északon él), de persze ilyenkor jól jön. (Most biztos rekord bevételük van ezekből a cikkekből.) Sokszor gondolkodtam azon is, hogy vajon hány szánkót adnak el, amikor sportboltokban láttam árválkodni mindenféle szánkót. (Azért az átlag angol sem engedheti meg magának az európai síelést.) Hát most használhatják a szánkót is, a bundás kabátot, a szőrmés sapkát. De a hideg ellenére az iskoláslányok szerda reggel is harisnya nélkül, szoknyában mentek iskolában és jó pár nőn láttam balerinát… (Jaj…)

S ha már itt tartunk…

Utánanéztem az ország leghidegebb, legextrémebb teleinek, amelyek benne vannak a köztudatban.

• 1739/40 telén 39 napon át esett a hó Londonban. Írországot jobban sújtotta a “Nagy Fagy” (Great Frost) 1740/41 telén, ekkor volt az első éhínség Írországban, amikor is az akkori lakosság 38 százaléka éhen halt. Érdekesség, hogy a fagy oka ismeretlen, nem tudják, mi okozta.
  1947. január 22-től március 19-ig néhány területen minden nap esett a hó. A hó elérte a 60-150cm-t.
  1962/63 telén Angliát három hónapon keresztül hó borította, Walesben 6 méteres hóátfúvások voltak, melynek következtében a gazdák nem jutottak el a háziállatokhoz, így az állatok többsége éhen halt. Az átlag hőmérséklet -2 fok volt, helyenként pedig -19 fokot is mértek.
• Az angolok nem lennének angolok, ha nem jegyeznék meg, hogy milyen sportágakban milyen mérkőzések maradtak el a kemény teleken. De megjegyzik. 🙂

~

Azt hiszem, hogy a hó kihozza az angolokból a kreativitást, legyen szó fotózásról, filmezésről, éneklésről vagy velős gondolatokról. Ezen kívül természetesen összefognak és segítenek az elakadtaknak. Ami engem illet, szeretem a havat és valahogy mindig feltölt a havas táj látványa.

Ti hogyan reagáltok a hóesésre?
(Nem, káromkodást nem fogadok el válaszként!)