Mindenki tud legalább egy olyan helyet, tájat mondani, ami elbűvölte, ami különös hatással volt rá. Nos, van dél-nyugat Angliában, Devonban egy kicsike kis szigetecske, ami az én szívem ejtette rabul… Aki elolvasta a bemutatkozásomat, sejti, hogy Poirot rajongó vagyok. Igazából nem tudom megmondani, miért. Talán azért, mert megnyugtatnak a Poirot filmek, azok hangulata, a ’30-as évek eleganciája, na és persze a csodás helyszínek. A kedvenc Poirot epizódom a Nyaraló gyilkosok (Evil Under The Sun), amelyben nemcsak egy erőszakmentes történetet láthatunk (leszámítva a gyilkosságot persze), hanem a napsütéses, tengerparti, nyári Angliát és egy art deco épületet a fent említett kis szigetecskén.

Egy éve valóra vált az egyik nagy álmom, hogy eljussak a “Nyaraló gyilkosok” forgatásának helyszínére, a Burgh Island-ra.

Sosem fogom elfelejteni, milyen kacskaringós, egysávos út vezetett le a tengerparti, Bigbury-on-Sea nevű faluhoz. Aztán egy emelkedő tetején egyszer csak megpillantottuk az előttünk álló szigetet és rajta a fehér, art deco szállodát. Olyan hihetetlen és csodálatos volt a látvány, hogy felkiáltottam örömömben. A négy emeletes, lapos tetős, fehérre festett, beton épület, lépcső rotundával és kupolával a tetején büszkén és elegánsan pompázott a zöld szigeten a napsütésben. Agatha Christie itt, a szigeten, ebben a szállodában írta a kedvenc epizódomat.

Átjutás a szigetre

A szigetre apálykor át lehet sétálni, dagálykor viszont egy ún. tractor viszi át az utasokat, szállóvendégeket. Furcsa egy járgány ez a tractor, 1930-ban építették az elsőt. Mi éppen nem tudtuk használni, mert apály volt, pedig nem sajnáltam volna rá az amúgy nem éppen olcsó 2 fontos viteldíjat.

A szigetet hamar bejártuk, mivel elég pici, éppen ezért úgy gondolom, hogy a gyilkosság jelenetét nem a szigeten vették föl. A valóságban nagyon aprócska a sziget, simán körbe lehet járni pár perc alatt, a filmben azonban meredek lépcsők megmászásáról és a sziget körbeevezéséről, meg eldugott kis barlangról beszélnek. Kizárt, hogy ennyi minden meglegyen ezen a falatnyi kis föld darabon. Elsétáltunk a teniszpálya mellett és láttuk a kis öblöt, ahol a hotel vendégei fürdőztek.

S hogy mit lehet tudni a szigetről?

Igazából nem sokat. Régi térképeken a szigetet St. Michael’s Island-nak, később Borough Islandnak jelölték. Egy kolostor működött rajta, melynek romjai a szálloda alatt találhatók. Még ma is itt áll a Pilchard Inn, egy 14. századi pub, mely valószínűleg a kolostor lakóit és később a szardínia halászokat látta el folyékony kenyérrel. Mint a dél-angliai, tengerparti falvakban általában, itt is virágzott a csempészet. A sziget leghíresebb csempésze egy Tom Crocker nevű ember volt a 16. században, akit a Pilchard Inn előtt ért utol a végzet: itt lőtte le egy adóellenőr.

1895-ben egy George Chigwirn nevű, népszerű, angol komédiás vette meg a szigetet és egy fából készült házat építtetett rajta, ahol hétvégente partikat adott barátainak. A szigetet eztán 1927-ben egy gazdag filmgyáras, Archibald Nettlefold vette meg és az ő cége építette 1929-ben az art deco épületet, hogy gazdag barátait a szigeten szórakoztathassa.
A ’30-as években sok híresség megfordult itt. Noël Coward állítólag 3 napot szándékozott a szigeten tölteni, de három hétig maradt. Mondják azt is, hogy Edward és Mrs Wallis Simpson is megszálltak a szigeten, de erről nincs bizonyíték. Eisenhower és Churchill viszont itt találkozott a D-nap előtti hetekben. A második világháborúban a Royal Air Force (RAF) rekreációs célra használta a szigetet és az épületet, aminek a felső két emelete megsérült egy bombázásban. Az épületet a ’90-es években újították föl és szállodaként nyitották meg újra.

Amikor megkérdeztek egy 20. századi építészetre specializálódott egyetemi tanárt, hogy mit tud a Burgh Island-i art deco hotel-ről, a következőt mondta:

I don’t know much about it (I don’t think architectually there maybe a lot to know).

Vagyis nem sokat tudni a hotelről építészeti szempontból, és emiatt kicsit csalódott vagyok. Talán enyhíti a csalódottságomat az a tény, hogy legalább elismerik, hogy sajnálatosan figyelmen kívül hagyták ezt az épületet. Annyit viszont megállapítanak róla, hogy a Burgh Island-i hotel épülete nem a kifinomult, európai art deco stílust testesíti meg, hanem az angolt, amit tetézett az építtető milliomos zavaros elképzelése is. Ő ugyanis amolyan “kincses-sziget” hangulatot akart teremteni modern stílussal fűszerezve, hogy gazdag és befolyásos barátait elvarázsolja. Ennek eredménye az lett, hogy egy egy szoba amolyan hollywood-i galmour hangulatot idéz, néhány másik pedig a nagyi vendégszobájáét. Számomra akkor is csodálatos ez az hotel. Az art deco hangulat nagyon különleges, pláne magyar szemmel. Magyarországon kevés art deco épületet találni; nálunk inkább art nouveau és bauhaus házak épültek, Anglia viszont tele van csodás art deco épületekkel.

A mai hotel

Mai szemmel nézve a szobák állítólag kicsik, az ágyak inkább csak a double-nak nevezett franciaágy méretnek felelnek meg, nem pedig king size-nak (istenem, meg kell szokni, hogy néha pofoz az élet), a 25 szobából csak háromnak van a mai igényeknek megfelelő zuhanyzója. A szobákban nincs tévé (engem nem zavarna, kit érdekel a tévé egy ilyen helyen?). A vacsorához, ahol helyi tengeri halakat és rákokat szolgálnak föl, ki kell öltözni és élő jazz zenével szórakoztatják a vendégeket. Mmm… milyen mesés lehet! Nem bánnám, ha egyszer itt vacsorázhatnék és éjszakázhatnék. De sajnos a szigeten minden szolgáltatást csak a hotel vendégei vehetnek igénybe (még a pub-ot is), még egy kávéra és süteményre is előre be kell jelentkezni, ha az ember be akar jutni az épületbe. Hogy itt töltsek egy éjszakát, arról egyelőre álmodni sem merek, ugyanis a legolcsóbb szoba 420 font (igaz vacsorával és reggelivel), azaz 140 ezer forint… Durva. Talán majd egyszer… Igazán mesés lehet, ki tud ellenállni ennek a helynek? Érdemes megnézni a videót a szálloda honlapján, lélegzetelállító…