Ugye Te is elgondolkodtál már azon, hogy hogy is van ez a brit irányítószámokkal?

Megnyugtatlak, én is. 🙂 A munkámból adódóan meg kellett tanulnom az ún. elsődleges irányítószámokat, hiszen azonnal el kell tudni dönteni, hogy le tudjuk-e fedni az adott régiót, vagy sem ill. melyik kollégát küldjük az adott címre. Nem volt erre jó módszer, egyszerűen be kellett vágni az egészet. Csupán az volt a szerencsém, hogy érdekelt az Egyesült Királyság földrajza, ezért nem jelentett nehézséget, egy két kivételtől eltekintve persze. És persze tanulás közben felmerült bennem a kérdés, hogy

Minden Londonnal kezdődött…

Hogy megértsük, vissza kell mennünk picit az időben. Az iparosodás egyik hozománya volt, hogy az élet felgyorsult az Egyesült Királyságban. A vasúthálózat elterjedésével a postai küldemények kézbesítésének időtartama is lerövidült, így egyre többen használták a postát. Londonban sok utca viselte ugyanazt a nevet számos kerületben, ami megnehezítette a posta dolgát. (Ezzel szerintem otthon is vagyunk így néhány utcanévvel mint pl. Kossuth Lajos utca, Petőfi utca stb.)

1857-ben Rowland Hill London középpontjától számított 20 mérföldes körzetben felosztotta a várost nyolc kerületre az iránytű alapján (É, ÉK, ÉNY, D, DK, DNY, K, NY) és további másik két kerületre osztotta a belvárost (EC=East Central, WC=West Central). Ezek voltak gyakorlatilag az elsődleges irányítószámok, melyeket Hill elmélete alapján 1860-tól a nagyobb városokban is bevezettek, s 1934-re már az egész országot lefedték (összesen 124 elsődleges irányítószám van).

1934 után vezették be a kerületeket, melyeket számokkal jelöltek a betűk után (pl. Birmingham 1-es kerület=B1) és amiről a posta a helyi postaládákra ragasztott poszterek segítségével értesítette a közönséget és tudatosította a lakosságban, hogy melyik kerületbe tartoznak.Ezek után csak az ötvenes évek végén volt változás az irányítószámok életében, amikor is elektronikus levélszortírozás miatt új kódra volt szükség. Ernest Marples, egy norwich-i „postamester” állt elő a 6 számjegyű kóddal, melyet 1959 és 1974 között vezettek be az Egyesült Királyságban.

Összehasonlításképp Magyarországon az 1-es Budapestet jelöli, a 2-es Budapest környékét a többi pedig az óramutató járásával megegyező sorrendben járják körbe az országot 9-ig. Érdekes, ezt például nem tudtam, csak a Budapesti irányítószámok felépítését ismertem.

S hogy van-e logika az angol irányítószámokban?

Egy angol erre a kérdésre azonnal rávágja, hogy „VAN”. 🙂 Az ember azt hinné, hogy van, de aztán rájön, hogy még sincs. Illetve van, de egy magyar számára nem minden esetben. Vannak egyértelmű irányítószámok, vagyis nem is szám, hanem ugye betű. A Marples által létrehozott hat jegyből álló irányítószámok alfanumerikusak, tehát számokból és betűkből állnak, ezért nagyon sok kombinációra ad lehetőséget. Olyannyira, hogy az Egyesült Királyságban 1,7 millió irányítószám létezik.

A kód felépítése

És hogy hogyan épül föl a hatjegyű kód? Az első kettő jelöli a térséget és engem úgy tanítottak, hogy az utána következő szám jelöli a kerületet, ami minden brit városban a központból indul. Olyan, mint a hagyma levelei: belül van az 1-es, kijjebb a 2-es és így tovább. (NB – Birmingham-nek 99 kerülete van!) Az irányítószám második része jelöli a körzetet aztán az utcát és a házszámot vagy épületet. (A lenti példában a HQ Headquaters-t, vagyis központot jelöl, egy egész épülettömböt.)

Mi az első két betűvel dolgozunk. Tehát pl. B=Birmingham, L=Liverpool, LS=Leeds, PL=Plymouth, G=Glasgow stb. Ezek a könnyebbek. Kissé nehezebbek az olyanok, mint pl. BS, BN, BT… BS és BT lehetne akár Bristol is, de melyik a kettő közül…? És BN és BT lehetne Brighton. Melyik a helyes? Meg kell tanulni, nincs mese. BN=Brighton, BT=Belfast, BS=Bristol. Aztán jön egy olyan, hogy IG, ami Ilford-ot takarja, vagy SP, ami Salisbury, és a logikám keresné egyikben a „g” betűt, a másikban a „p”-t, de nincs… Hát ezt értse meg valaki. Vagy a kedvenceim, FY=Blackpool és TS=Cleveland. 🙂 No comment. Ilyenkor az emberben felmerül az, hogy az angolok direkt csinálják és hoznak létre kacifántos dolgokat… 🙂
London esetében az ember már reménykedne, hogy ó, végre van logika, hiszen N=Northern London, W=Western London, WC=London Western Central, SW=London South Western, SE=London South Eastern… És amikor az ember meglátja azt, hogy NE, kapásból rávágja, hogy ó, ez London North Eastern. Csak szeretnénk… 🙂 NE bizony North East-et takarja, vagyis Newcastle környékét. Hát erről ennyit. 🙂

A skótokkal és a wales-iekkel mindig csak a baj van…

A nehezebb irányítószámok közé tartoznak még a furcsa skót irányítószámok, mint KW=Kirkwall, ZE=Lerwick (Shetland-szigetek), HS=Outer Hebrides (Hebridák) és a walesiek: LL=Llandudno, LD=Llandridnod.

Na de mi van az írekkel?

Dublint 1917-ben osztották föl 22 körzetre, de ezt leszámítva nincsenek ill. nem voltak irányítószámok Írországban, mivel a függetlenségük elnyerése után (1921) nem követték a britek alfanumerikus irányítószámának fejlesztését. 2014-ben azonban bevezették az ún. Eircode-ot, mely 7 jegyből áll és mely nem követi az angolok fenti logikáját. Az Eircode-ot többen kritizálták, nem jelent teljes megoldást az ír irányítószám problémára.

~

Összességében úgy gondolom, van logika a brit irányítószámokban. Hogy mennyire segíti a posta munkáját, azt egy postai szakembertől kéne megkérdezni. Minden estre egy dolog biztos, a magyar irányítószámok egyszerűbbek.

Ti hogy látjátok?

MapPoint-tal készítettem egy térképet az elsődleges irányítószámokról, mivel nem létezett jogdíj mentes kép