Az én korosztályom – khm…. – tehát azok, akik emlékeznek még a nyolcvanas évekre, talán arra is emlékeznek, hogy a német SAT1, Pro7 és RTL mellett a brit Sky és Super Channel volt, amit elsőkként lehetett fogni Magyarországon. Fú, de izgalmas is volt! Nyugati filmek, reklámok, zenék, rajzfilmek (!), amikről addig fogalmunk sem volt, hirtelen elérhetőek lettek és bár nyelvtudásom ekkor még szinte sehol sem tartott, azért a zenés műsorok – így a délután 5 órakor kezdődő betelefonálós, amolyan kívánságműsor a tévé elé ragasztott. Sosem felejtem el, hogy egy téli délután láttam életemben először a kis ITT színes tévémen a ma már lerágott csontnak számító, de akkoriban a slágerlisták élét vezető, de örökké szerethető „Last Christmas” videóklipjét a Wham!-től. Már meg nem mondom, hogy a Sky vagy a Super Channel volt, de mindegy is. A dalt lehet szeretni vagy utálni, de egy biztos: igazi karácsonyi sláger.

Bevallom, nemcsak a fülbemászó dallam ejtett a bűvöletébe, hanem a videóklip is. Hegyek, hóesés, fenyvesek, sífelvonó, alpesi ház, színes díszek a karácsonyfán és fiatal, jól öltözött társaság… Ez mind újdonság volt a vasfüggönyön túl felnőtt generációknak, s számomra ez a videóklip sokáig egyenlő volt a nyugati karácsonnyal. Ámulva csodáltam minden filmkockáját és imádtam. Teljesen magával ragadott és álmodozni kezdtem arról, hogy egyszer én is eljutok majd egy ilyen helyre, hogy talán egyszer én is hasonlóan ünnepelhetem a karácsonyt. De arról álmodni sem mertem, hogy egyszer 35 km-re fogok élni George Michael házától. Vagyis a volt vidéki házától, ahol az Ő utolsó karácsonya telt. Decemberben ide látogattam el,

Goreing-on-Thames-be.

A falu neve senkit se ejtsen kétségbe, nincs összefüggés a náci Göring név és Goring között. Goring valószínűleg az óangol gar szóból származik, amely lándzsát jelent és jelenleg Oxfordshire megyében található (korábban Berkshire megyéhez tartozott, de változtak a megyehatárok 1974-ben. Hm… trükkös…).

Ez az út nemcsak azért volt különleges, mert Georgi vidéki házát néztem meg, hanem azért is, mert most először vezettem le valahova teljesen egyedül Angliában ismeretlen helyre. Viszonylag korán szerettem volna indulni, hogy egyrészt elkerüljem a forgalmat, másrészt legyen parkolóhely a falu parkolójában. (A parkolás nekem még mindig nehezen megy és kész stressz az egész.) Reggel borús volt az idő, nem is számítottam másra, hiszen esőt jósoltak még a hét elején. Nem esett, így nekivágtam. Persze, jöttek a kérdések, hogy „mi van, ha útközben ez vagy az történik”. Azzal nyugtatgattam magam, hogy legföljebb visszafordulok útközben, ha baj lenne.

Mondanom sem kell, hogy még a városunkat sem hagytam el, amikor szakadni kezdett az eső. „Bill azt mondta, hogy ne vágjak neki, ha szakad az eső” – mondtam magamban. „Á, ugyan, gyerünk!” – bátorítottam magam. Nem akartam autópályán menni, és mivel nem tudtam a gps-ben átállítani az útvonalat, makacsul haladtam az általam kigondolt úton. Nem is volt ezzel semmi gond egészen addig, amíg egy már ismeretlen útelágazáshoz nem értem. Hirtelen nem emlékeztem, hogy melyik irányba kell fordulnom, pedig megnéztem indulás előtt a Google Maps-en. Zsigerből balra, vagyis északnak fordultam.

Az út gyönyörű volt: dimbes-dombos tájakon haladtam át, kacskaringós, erdei utakon, egyszerűen olyan volt, mintha meseországba érkeztem volna. Ez a vidéki Anglia, amit oly’ nagyon szeretek. „Hm… Dzsordzsi (én már csak így hívtam magamban) biztos nem ezeken az utakon közlekedett, amikor a londoni házából a vidékibe ment…” – gondoltam magamban. „Nem, ő egészen biztos, hogy az autópályán száguldozott, sokkal inkább ezt tudom elképzelni.” – merengtem vezetés közben, s az eső is elállt. Ellenben kezdett olyan érzésem lenni, hogy eltévedtem, mert csak nem voltak ismerősök a helységnevek, de nem estem kétségbe: hiszen a GPS úgyis mindig elvezet oda, ahova szeretném. Vagyis majdnem mindig… S valóban, egyszer csak feltűnt előttem a tábla: Welcome to Goring. Juhhé! (Mint utóbb kiderült, nem kellett volna balra, északnak fordulnom…)

Így hát kis kitérővel ugyan, de megérkeztem, már csak a parkolót kellett megtalálni és parkolni. Khm… izé… Nem mondom, hogy nem izgultam, ám amikor megpillantottam, hogy milyen sok szabad hely van a parkolóban, fellélegeztem. Kiszálltam, és el sem hittem, hogy megérkeztem és abszolváltam első, önálló utamat Angliában. Meglepetésként ért, hogy nem kellett fizetni a vasárnapi parkolásért és hogy volt tiszta nyilvános wc a parkolóban. Összeszedtem magam és nekivágtam, hogy fölfedezzem George Michael faluját.

A parkoló a Cathrine Wheel nevű pub mögött van, ahová George is betért anno. Állítólag a pub tulajdonosának a barátja egyszer egy levelet tett bele George postaládájába, amin az állt, hogy „George, nem te vagy az egyedüli meleg a faluban. Boldoggá tennéd a férjem, ha beugranál a pubjába.” Pár nappal később George eleget tett a kérésnek és megjelent a pubban. George-ot lehetett szeretni, vagy utálni, de egy biztos: jó ember volt. Iszonyú sokat adakozott, de ezt nem verte nagy dobra. Maga a 17. századi pub nagyon hangulatosnak tűnt kívülről, éppen karácsonyfákat árultak a teraszán.

Innen indultam tovább George háza felé. Mindenképp körbe akartam járni a falut, mert ÉREZNI szerettem volna, hogy milyen helyen élt George. Az út a templomkertbe vezetett, ami hívogatóan nézett ki az égő villanykörte füzér miatt, ami a fákon lógott. A temetőnek is különös hangulata volt a 17. századi kapuval és gázlámpával. A templomban éppen vége lehetett a misének vagy vasárnapi iskolának vagy karácsonyi vásárnak, mert emberek szállingóztak kifelé. A templomkertet a másik oldalon lévő kapun hagytam el, ami egy kis sikátor szerű utcácskába nyílt, ahol megláttam egy házat, ami igen gyanús volt. „Ez volna az?” – kérdeztem magamban és nem akartam elhinni, hogy egyrészt ilyen közel van a templomhoz, másrészt, hogy George Michael vidéki házánál állok. Olyannyira beletemetkeztem a gondolataimba, hogy csak másodjára hallottam meg, ahogy egy anyuka a hátam mögött hozzám beszélt, miközben a babakocsit tolta. Azt mondta, a templomban van valami emlékkönyv, nyugodtan menjek be, ha George Michael rajongó vagyok. Hoppá… nem akartam elhinni, hogy ilyen normálisan kezelik a helyiek a látogatókat, zarándokokat. De nem mentem be a templomba, nem ezért jöttem. Azért jöttem, hogy lássam, hol, milyen környezetben lelte meg lelki békéjét az énekes.

Szóval itt álltam, George Michael vidéki házának hátsó bejáratánál.

A temérdek virágot és kabalákat eltávolították már, csak minimálisat hagytak az ajtónál és az ablakkereten. A ház falán kamera, erre biztosan szüksége volt George-nak még az életeben is. A bejárati ajtón lakat. Nem volt jó érzés ezt látni. Nagyon nem. Szomorú volt és ürességet éreztem. Olyan volt, mintha egy sírnál lettem volna. Az Ő sírjánál, ahová sokan elzarándokolnak.

 

Kisétáltam a főútra, aztán elsétáltam a már nem működő malom előtt, ahol iszonyú sebesen zúgott a Temze. Balra fordultam, és egy kis hídon állva pillantottam meg George házának az elejét. Mesés volt, de elhagyatottnak tűnt. A kertet azonban a Temzén átívelő hídról lehetett jobban látni. A napórát és a medencét fürkésztem a tekintetemmel, amire még az évekkel ezelőtt Oprahnak adott interjújából és annak fotóiból emlékeztem, de sehol sem láttam ezeket.

Ahogy a hídról néztem a házat, két dolog jutott az eszembe.

 

01.

Az egyik, hogy a Temze ezen a szakaszon iszonyú gyorsan folyik és hiába szabályozzák a gáttal és zsilippel a híd túlsó felén, nem lennek meglepődve, ha kiáradt volna egyszer kétszer még George életében. (S valóban, a legutóbbi áradás 2014-ben volt.) Akármennyire is vonzó folyóparton lakni, a tudat, hogy „bármikor” elázhat a lakásom, azért stresszelne.

02.

A másik, amire gondoltam, hogy nem lep meg, hogy George itt találta meg a lelki békéjét. Ha belegondolunk, a háza a folyópartra nézett, szomszédai nem nagyon voltak, hiszen egyik oldalon a régi malom áll, ahol egy cég működik, a másik oldalán pedig a templomkert van. Szemben nincs semmi, tehát gyanítom, hogy elég jól ki tudott kapcsolni és Londontól sem volt messze.

George háza közelében van egy kis postafiók egy érdekes napórával a homlokzatán. Próbáltam kideríteni, milyen épület lehetett korábban, de nem sikerült. Mellette K2-es telefonfülke és a Pierrepont nevű kávézó, ami igen cukin nézett ki, de sajnos vasárnap zárva volt, pedig szívesen beültem volna egy teára. Innen besétáltam a falu központjába. Meg kell mondanom, hogy ugyan vannak szép házak Goring-ban, beleértve a másik pubot, ahol George meg-megfordult, a The Miller of Mansfield-et, és nem mondom, hogy nincs hangulata a falunak, mégsem éreztem úgy, hogy nagyon karakteres, angol falu lenne. Olyan semmilyen volt. Nem nagyon találtam benne semmi vonzót. Nyugodt, álmos kis hely, de semmi extra. Szóval véleményem szerint (de persze csak találgatok) George nem a falu miatt költözött ide, hanem a ház miatt. A faluban egyébként nem jelzi semmi, hogy George itt lakott volna. Jó, nem vártam olyan szobrot, mint amilyet a svájci Montreaux-ban látni Freddie Mercury-ról, de még egy emléktáblát, annyit sem láttam.

 

 

 

 

 

 

S ha már itt jártam, átsétáltam a híd túlsó oldalán elterülő Streatley-be, amelynek kiejtéséről Billt faggattam, hogy akkor ezt „Streetley”-nek (sztrítli), vagy „Stretley”-nek (sztretli) kell ejteni. Nem tudta, de mindketten inkább a „Stretley” (sztretli) kiejtésre szavaztunk. Mondanom sem kell, hogy Kathrine barátnőm másnap lelkesen mesélte, hogy a fia anno „Streetley”-ben (sztrítli) lakott. Márpedig Kathrine csak tudja, tősgyökeres berkshire-i. 🙂 Szóval Streatley nagyon cuki kis falucska, van egy két érdekes házacska itt is, de semmi extra.

 

~

Sokkal jobb lett volna úgy megnézni George Michael házát, hogy még él. De ő itt, ebben a házban töltötte az utolsó karácsonyát, amelyet ironikus módon az angol ugyanúgy „last christmas”-nek mond, mint a tavaly karácsonyt, a dalt, ami azt hiszem, végérvényesen berobbantotta George és a Wham! karrierjét. Bár tetszett Goring és George háza, a magam részéről, azt hiszem, továbbra is a svájci Alpokban lévő ház fog beugrani George-dzsal kapcsolatban, amelyet a Last Christmas c. videoklipben is látni…

Néhány érdekes adat a Last Christmas c. videoklipről:

• A Last Christmas-t 1984-ben adták ki és bár hatalmas siker volt, csak 2 országban volt number 1.
• A Wham! a jogdíjakból befolyó összeget az etiópiai éhezők megsegítésére adományozta.
• George írta a dal szövegét, szerezte a zenéjét és minden hangszeren ő játszott a dal felvételekor a stúdióban.
• A videóban látható sífelvonó a svájci Saas-Fee-ben található, a ház pedig Schliechte-ben, Schliechten Chalet a neve. Ebben a videóban megnézheted a régi és a mai állapotokat.
• Ez volt George utolsó borotválatlan megjelenése, a videó felvétele után borostát növesztett, amit élete végéig viselt.
• A videóban szerepel a Spandau Ballet basszusgitárosa és egy olasz rendező rendezte.
• Barry Manilow a 80-as években beperelte George-ot mondván, hogy lopta a dallamot a Can’t Smile Without You c. daláról. Hát nem tudom… belehallgattam, döntse el mindenki maga. A pert ejtették egyébként.

Sokáig azt hittem, hogy az angoloknak nagyon kevés régi, autentikus népszokásuk van, éppen ezért igen csak megdöbbentem, amikor fölfedeztem, hogy nemcsak betlehemezésük, hanem karácsonyi alakoskodó játékuk is van, amely nem hasonlít sem a (magyar) kántálásra, sem a paradicsomjátékra (Ádám és Éva történetét játszották el december 24-én), de még a regölésre (házról házra jártak a regősök, énekeltek és jó termést, egészséget kívántak) sem.

Szóval a Christmas Mummers-t én karácsonyi alakoskodásnak fordítanám, ami a néprajzban szórakoztató népi játékban részt vevőt jelent (személy), aki különféle embereket vagy állatokat utánoz. A „mummers“ a német „mummer“ szóból eredt, amely maszkot vagy jelmezbe bújt személyt jelent. A játék a pogány időkre vezethető vissza, amelyet később a keresztények nem néztek jó szemmel, de úgy voltak vele, hogy saját céljaikra használják föl és keresztényi elemek beleszövésével továbbra is engedélyezték azokat, ezzel népszerűsítvén az új hitet. Így jött létre a korai keresztény misztériumszerű játék, amelyben a vallásos szereplők mellett különböző legendák népszerű alakjai is megjelentek. Bár a karácsonyi alakoskodók előadása régiónként eltérő volt, a fő keresztényi mondanivaló azonban mindig ugyanaz maradt: a jó győzedelmeskedik a rossz fölött. Ugyanígy a négy főszereplő is mindig megegyezett:

• Karácsony Apó, az évszak fő karaktere
• György király, állítólag Szent György torzult változata
• Török lovag feltehetően a kereszteshadjáratok idejét idézi és az
• Előkelő doktor pedig a jó győzelmét jelképezi a rossz fölött.

Karácsony előtt két héttel kezdtek el pubokban előadást tartani és minden este szórakoztatták a nézőket. Ha belegondolunk, hogy régen,amikor még nem létezett tv és alig volt elérhető bármiféle szórakozási lehetőség, akkor azonnal megértjük, miért voltak ennyire népszerűek ezek a játékok. Ráadásul a helyiek nagyon ritkán hagyták el a falut, plane a vasút megjelenése előtt. Volt hogy több társulat is járta a falvakat és az előadások mindig roppant népszerűek voltak, amelyet a közönség pénzzel honorált.

Mivel Berkshire megyében élek, ezen megye játékának néztem utána. Általánosságban véve nagyon kevés leírás maradt fönn, de csodával határos módon találtak egyet, amelyet 1900-ig játszottak egy Hoe Benham nevű kis falucskában.

Ebben a játékban a szokásos négy főszereplő mellett az alábbi alakok jelennek meg:

• Tall and Smart (Magas és Eszes),
• Bold Granny Dear (Kedves bátor anyó), amely a Bold Grenadier (bátor gránátvető katona) torzult változata,
• Happy Jack (Boldog Jancsi).
• Mazzant Binnit – A szereplő, aki utoljára jelent meg a játékban, éppen ezért úgy hívták, hogy „Him as ain’t been yet“ (aki még nem volt). Ebből lett a Mazzant Binnit („kimég nemvót“), amely szintén torzult változat.

A szereplők gyakran analfabéták és iskolázatlanok voltak, ezért érthető, hogy miért torzult el néhány név, pláne egy két sör után.

Nem vagyok műfordító, de megpróbáltam a legjobb tudásom szerint lefordítani a játékot, amelyet érdemes elolvasni, hiszen különleges, könnyed és vicces és nem utolsó sorban annyira eltérő a magyar karácsonyi alakoskodások témájától. Ha tudsz angolul, akkor javaslom, hogy angol nyelven olvasd, sokkal élvezhetőbb és még érdekesebb.

Karácsonyi játék Hoe Benham-ben

KARÁCSONY APÓ (Belép)

Itt jövök én, öreg Karácsony Apó,
Vársz-e vagy sem,
De remélem, hogy öreg Karácsony Apó nevét nem feleded.
Egy évben egyszer van karácsony,
De mikor eljő, örömöt hoz.
Marhasült, szilvapuding, gyümölcsös piték –
Ki szereti jobban: Boldog Jancsi vagy Én?
Ebben a szobában most bemutatnók,
A legnagyobb csatát, ami valaha vót:
György király és a török lovag, ni
Kik Angol honba jöttek vívni.
Nézők, nézők, biztatlak,
Bátor barátaimmal és katonáimmal,
Éppen ezért azt felelem,
Jer, György király, tégy rendet!

GYÖRGY KIRÁLY (Belép)

Itt jövök én, György király,
Maga a megtestesült bátorság.
Széles kardommal kezemben,
Tízezer fontnyi aranyat szereztem.
A tűzokádó sárkánnyal küzdtem,
kit aztán lándzsámra feltűztem.
Egyiptom királyának leányát megnyertem,
Bátor szolgák és igaz apródok segítségével,
Hadakat és népeket küzdöttem le,
Mily merész azt mondanók,
Hogy bárkivel utamon megvívok.

IDEGEN KIRÁLY (Belép)

Ím hol vagyok Idegen király,
Széles kardommal kezemben, mit lóbálok –
Én meg a bátor Török Lovag vagyok,
Aki letarolja Angol hont.
Vegye csak elő kardját, bátor György király
Lássuk, hogy vére vajon felhevül,
Vagy általam mielőbb lehűl!

GYÖRGY KIRÁLY Várj csak, Török Lovag!
Igen bátran dicsekedsz.
Kard ki kard és küzdj,
Vagy pénzt ide,
Mielőtt elesel!

TÖRÖK LOVAG Kedvedre? Nem teszek a kedvedre György Király, küzdjünk meg, hogy lássuk, ki esik földre hamarább!

(Harcolnak. A Török lovag térdre esik.)

TÖRÖK LOVAG Esedezz! Esedezz ez egyszer, hallgasd meg imám! Esedezz, György király és hadd legyek örökre szolgád!

(Harcolnak. A Török lovag elesik és meghal.)

KARÁCSONY APÓ Ó, királyom, királyom, mit tettél?
Végem, egyetlen fiamat megöléd!

GYÖRGY KIRÁLY Nem, Apó, a fiad hívott ki.

KARÁCSONY APÓ Van itt orvos, ki meggyógyítaná, a földön fekvő, vérző vágását?

GYÖRGY KIRÁLY Igen, ím hol egy orvos, ki meggyógyítaná, a földön fekvő, vérző vágását.

KARÁCSONY APÓ Ki volna ő?

GYÖRGY KIRÁLY Gray Péter.
Modern alakoskodok

GRAY PÉTER (Belép)

Kicsoda hívja Gray Pétert?
Gray doktor a nevem,
Így hívnak az emberek.

KARÁCSONY APÓ Ó, doktor, doktor, mennyi fizetséget kérsz?

GRAY PÉTER Tíz arany szokott lenni,
De tőled ötvenet merek kérni.

KARÁCSONY APÓ Megadom, doktor, de mit tudsz érte tenni?

GRAY PÉTER Kúrálok viszketést és öltést, szélütést és köszvényt,
Fáj vagy sem,
Kihúzom a szálkát a lábából íziben,
Ha eme férfiú szenved.
Igen, előkelő kicsiny doktor volnék, nem csaló innen s onnét. Mit most teszek, hölgyek és urak, előttetek teszem, hogy higgyetek szemeiteknek. Íme egy üvegcse táp cseppekkel, melyből teszek egy cseppet a nyelvre ide, egyet meg a tenyerébe bele. Azt mondom néki, „kelj föl, és járj“, amilyen gyengéden muszáj.

GYÖRGY KIRÁLY Kelj föl, kelj föl, és térj vissza hazádba,
mondd el nékik, György király ezerszer jobb csatában.

KARÁCSONY APÓ Jöjj be, Magas és Eszes.

MAGAS ÉS ESZES (Belép)

Ím hol jövök én Magas és Eszes,
Ami a szívemen a számon – így beszélek.
Fejem vasból,
Testem acélból,
Nadrágom szűk lábamon,
Zoknim sarkamig lóg.
Előbb karácsony jő, aztán tavasz,
Kis vidám legény vagyok, ki táncol és szaval.

KARÁCSONY APÓ Gyere be, Kedves Bátor Anyó!

KEDVES BÁTOR ANYÓ (Belép)

Kedves bátor anyó itt jövök én,
Ki Magas és Eszestől cseppet sem fél,
Ha feje vasból valóban,
Teste acéllal bélelve,
Fejtől vállig teljesen
Rögvest éreztetem vele.

KARÁCSONY APÓ Jöjj be, Boldog Jancsi!

BOLDOG JANCSI (Belép)

Boldog Jancsi ím hol jön,
Nejem és gyerekem a hátam mögött,
Családom nagy ugyan, én pedig kicsiny,
Egy fillér is minket megsegít.
Kilencből öt maradt meg,
Fele elevenen éhezett.
Táncra perdít egy korsó karácsonyi sör,
De pénz a zsebünkben szebben csöng,
Hölgyek és urak, kik ti itt ültök most,
Kicsiny karácsonyi dobozt adjatok.

KARÁCSONY APÓ Jöjj be, Kimég Nemvót!

KIMÉG NEMVÓT (Belép)

Most én jövök, hisz‘ nem voltam még,
Nagy fej, kicsiny bölcsesség,
Fejem nagy, de együgyű,
Ezért szóljon inkább hegedűm,
Kék ruha, sárga csipke,
Mindenki táncra ízibe!
A hegedűs igen aggódik,
Mennyi pénz adódik.

~

Amikor Angliába költöztem, az első hétvégémen a falu közepén tábortüzet raktak a helybeliek Guy Fawkes napján és a tűz mellett beszélgettek, iszogattak. Jó volt látni, hogy összegyűltek, hogy ápolták a hagyományt. Bár a karácsonyi játék még nem halt ki Angliában, hiszen néhány városban, például St Albans-ban még játsszák őket, jó lenne, ha újra feléledne kisebb falvakban is a szokás. Hiszem, hogy eme ősrégi angol szokás sok érdeklődőt vonzana, nemcsak a Halloween és a Black Friday…

Nagyon szeretek régi birtokokat, kastélyokat, udvarházakat, kúriákat, parkokat látogatni Angliában. Minden hónapban igyekszünk elmenni és megnézni valamit a közelben, nemcsak azért, mert hangulatos angol házakat és parkokat lehet megismerni, mint amilyeneket a Sherlock Holmes filmekben láttunk, hanem azért is, mert az angolok valami hihetetlen jól prezentálják az egészet. Az angolok híres “őrizzünk meg mindent” hozzáállása nagyon nagy mértékben hozzájárul ehhez, no meg a kreativitásuk és a részletekre való ügyelésük.

November végétől persze igyekszenek meglovagolni a karácsony adta üzleti lehetőséget és némi dekorációval még vonzóbbá tenni ezeket az udvarházakat, kúriákat. Nincs ebben semmi rossz, sőt! Nagyon is értenek a karácsonyi hangulat megteremtéséhez, így ki ne akarna egy napot eltölteni egy romantikus, vidéki kúriában, mely karácsonyi pompában díszeleg? Hát mi is kedvet kaptunk, így leugrottunk Hinton Ampner-re, mely Hampshire megyében található. A ház építészetileg nem annyira érdekes, meg kell hagynom, nem az a klasszikus “nagyon angol” kúria, amire egy szellemtörténet kapcsán gondolnánk. Az épület György-korabeli stílusú, mely stílust egyébként hamarosan bemutatok majd a blogon. Gondoltam, hogy a termekbe felállítanak egy két karácsonyfát és ennyi, de arra, ami most következik, nem számítottam.

Ebben a házban Grimm-mesékkel illusztrálták a termeket és a mese alapján készítették el a karácsonyi dekorációt, de oly módon, hogy leesett az állunk. Bár így a termeket nem lehetett a saját mivoltukban megtekinteni, nem bántuk, mert olyan karácsonyi hangulatot kaptunk helyette, amiben már rég nem volt részünk. Nem is lehet szavakba önteni, ezért inkább jöjjenek a képek… (Halkan jegyzem meg, Grimm-mesék, tehát újfent német elem karácsonykor az angoloknál…)

Ugye mennyire elvarázsolt a mesevilágba ez a kis dekoráció?

Sok birtoknak volt saját temploma. Hát nem cuki? Karácsonykor a ház népe csak átugrott a saját kis privát misére… És persze itt is áll egy karácsonyfa…

~

A végén pedig jól esik egy csésze tea és sütemény a teázóban… Azt hiszem, talán már jobban érthető, miért szeretek vidéki birtokokat járni… 🙂

Ígéretemhez híven következzék most az angol, karácsonyi vacsora! Persze láttuk már filmekben, hogy nagyjából mit esznek az angolok karácsonykor, na meg ugye Mr. Bean is szenvedett egyet a pulykával a fején anno, amikor karácsonyi vacsorát főzött a barátnőjének. 🙂 Szóval kapásból én is a pulykára gondolnék párolt zöldségekkel és némi sült krumplival, de nem. Amikor az első karácsonyunkat töltöttük együtt a Kedvesemmel, meglepett azzal, hogy angol, karácsonyi vacsorát főzött Budapesten kettőnknek. Szépen leadta a listát, mit szerezzek be, aztán elkészítette. Meglepetésemre nem pulykát vetetett velem, hanem bárányt.

–Bárányt? – kérdeztem döbbenten.
–Igen, bárányt. – felelte teljesen nyugodt arccal.
–Jó, hát végül is manapság már nálunk is igen elterjedt, ha valaki másra vágyik hal helyett…

Íme a bevásárlólistám, avagy a

HOZZÁVALÓK (2 személyre)

1 kg báránycomb
2 szem krumpli
2 db fehérrépa
2 szál póréhagyma
1 sárgarépa
zöldborsó (mirelit)
brokkoli (mirelit vagy friss)
karfiol (mirelit vagy friss)
kelbimbó (mirelit vagy friss)
vaj
tej
só
bors
őrölt szerecsendió
őrölt fehér bors
rozmaring
kakukkfű
1 evőkanál liszt
mentaszósz (Tesco-ban kapható a világok konyhái részen)
gravy (Bisto granulátum, Tesco-ban kapható a világok konyhái részen)
libazsír
olívaolaj

Egy alufóliát beolajozunk az ujjunkkal, majd megszórjuk sóval, borssal, kakukkfűvel és rozmaringgal. Rátesszük a bárányt, befűszerezzük, majd becsavarjuk a fóliába. Légkeveréses sütőben 180 fokon 20 percig sütjük, majd letesszük 160 fokra és tovább sütjük, amíg puha nem lesz – ez olyan 2-3 óra nagyjából.
Amíg a bárány sül a sütőben, elkészítjük a póréhagyma szószt. Ehhez a póréhagymát karikára vágjuk, majd sós vízben 5 percig főzzük. Utána leszűrjük és kinyomkodjuk belőle a levet. Egy edényben vajat melegítünk, majd hozzáadjuk az evőkanál lisztet és gyorsan elkeverjük. Hagyjuk egy percig pirulni, majd kevés tejjel felöntjük, miközben gyorsan kavargatjuk egy habverővel. Annyi tejet adunk hozzá, amennyit a szósz felvesz, főzés közben úgyis sűrűsödik. Sóval, őrölt fehér borssal és szerecsendióval ízesítjük, majd beletesszük a póréhagymát és összekeverjük. Hagyjuk egyet rottyanni, majd levesszük a tűzről.
Utána előkészítjük a zöldségeket: megpucoljuk a krumplit, fehérrépát, sárgarépát és ha nem mirelit brokkolit, karfiolt használunk, akkor ezeket is. A krumplit nagy kockákra (kb 4cm) vágjuk és sós vízben előfőzzük. Addig kell főzni, amíg a villát épp, hogy bele lehet szúrni. Ha kész, leszűrjük és hagyjuk kihűlni.
A sárgarépát karikára vágjuk és félretesszük. A fehérrépát hosszúkás darabokra vágjuk és ezt is előfőzzük a krumplihoz hasonlóan.
45 perccel a bárány elkészülte előtt a kihűlt krumplit és fehérrépát egy tepsibe tesszük és libazsírral bekenjük. Nem kell félni, ettől lesz jó, ropogós mindkettő. 🙂 Sütés közben forgatjuk és locsoljuk zsírral.
Nagyjából 20 perccel azelőtt, hogy a bárányt kivennénk a sütőből, megpároljuk a többi zöldséget, tehát a karikára vágott sárgarépát, zöldborsót, brokkolit, karfiolt, kelbimbót.
Amikor a bárány puhára sült, kivesszük a sütőből és pihenni hagyjuk pár percre szeletelés előtt. Ez idő alatt mindent, ami esetleg kihűlt volna, újra lehet melegíteni, hiszen ugyanúgy, ahogy az angol reggelinél, az angol karácsonyi vacsoránál is az a lényeg, hogy mindennek egyszerre kell forrónak lennie.
A bárányt vékony szeletekre vágjuk és a zöldségekkel, póréhagyma szósszal és mentaszósszal tálaljuk. Legutolsó teendő a gravy készítése, melyet lehet házilag is készíteni, de mi (sajnos) legtöbbször granulátumot használunk, amire csak forró vizet kell önteni és jól elkeverni. Az egész tányért leöntjük aztán gravy-vel és kész is van.

Nos, bár ahány ház annyi szokás, nálunk ez volna az angol karácsonyi vacsora. Számomra volt benne ismeretlen elem: pl póréhagyma szósz, mentaszósz és a sült fehérrépa, amiről elképzelni sem tudtam azelőtt, hogy lehet ilyen formában fogyasztani, aztán annyira bejött, hogy ma már harc megy érte. 🙂
Nekem nagyon bejön az angolok karácsonyi vacsorája, s ami igazán tetszik benne, hogy nagyon sok a zöldség. Akinek elege van a halászléből és rántott halból, esetleg töltött káposztából és kísérletező kedvében jár, próbálkozzon meg az angol karácsonyi vacsorával. Ízleni fog, garantálom.

~

U.I.: S hogy miért viselnek az angolok papír koronát a fejükön vacsora közben? Ez a szokás a wassailing-ból ered, ahol is a választott király és királynő vezette a házról házra járást és koronát viseltek a fejükön. Bővebben itt lehet róla olvasni.

Így, karácsony derekán, azt hiszem, kedves téma a hintaló. Bár már korábban megjelent ez a bejegyzés, úgy gondoltam, megosztom még egyszer, hiszen az ólomkatona, trombita, dob, gomba, csizma mellett az egyik legnépszerűbb karácsonyi motívum.

Kinek ne lenne valamilyen emléke gyerekkorából a hintalóról?

Így vagy úgy, mindenki ült, játszott eggyel, akár saját volt, akár a szomszéd gyereké. A hintaló valahogy melegséggel tölti el az ember szívét, régi korok képei villannak be és persze a karácsony.
Vannak dolgok Angliában, amik egész egyszerűen hozzá tartoznak a ház lakberendezéséhez. A hintaló is ilyen. Egy magára valamelyest is adó angol házban egészen biztosan fogunk találni hintalovat, legyen akár antik vagy modern, hatalmas vagy miniatűr. De lesz. Elengedhetetlen kelléke az angol háznak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint amikor is meglátogattuk Kedvesem barátait Surrey-ben. A hatalmas, vidéki ház lépcsőházában új dísz, egy hintaló ékeskedett. A háziasszony elmondta, hogy már réges rég kerestek egy megfelelő hintalovat, de nem találtak. Mígnem egyszer csak, az egyik barátjuk telefonált valahonnan északról, hogy egy antik boltban talált egy szép példányt, melyet gyorsan meg is vettek.

De hogyan jött a hintalovakért való rajongása az angoloknak?

A hintalovat először nem játék céljából találták ki, hanem azért, hogy a fizikailag gyenge és angolkórban betegeskedő gyermek I. Károly megtanuljon lovagolni. Később azonban, a tehetősebb házak gyerekszobáinak elengedhetetlen és kedvenc játéka lett, különösen a viktoriánus korban. A 20. század elején nagy áruházak, mint a Harrod’s vagy a Selfridges karácsonyra külön erre a célra szakosodott gyártókkal gyártattak hintalovakat. A különleges játék apáról fiúra szállt, aki pedig csak álmodozott arról gyerekkorában, hogy hintalova legyen, annak ma lehetősége van építtetni vagy felújíttatni, ugyanis a szakma nem halt ki: a hagyományt több cég is továbbvitte. Az olcsóbb hintalovakon a kidolgozás nem annyira finom, mint a felső kategóriás játékokon, ahol a fogakat és az orrlyukakat is különös gonddal és aprólékossággal faragják ki és festik meg.

Szeptembertől karácsonyig meg sem állnak a faragó mesterek. A ló teste 24 különböző méretű fadarabból áll, amelyeket összeragasztanak a ló fejével és lábaival. A ló testét elektromos szerszámokkal formálják meg, ám a részleteket már kézzel dolgozzák ki. A ló fogát például rögtön a test kialakítása után faragják ki, mert a fog állítólag nagyon meghatározza a ló fejét. Miután a ló kész van, lecsiszolják, lakkozák, majd jönnek a kiegészítők: kézzel varrt, bőr nyereg, lószőrből készült sörény és farok kerül rá. A végeredmény sokszor annyira döbbenetesen szép, hogy az ember végül nem meri használni a hintalovat, inkább csak gyönyörködik benne és méltán büszkélkedik vele a ház ura.

~

Bevallom, én is szeretem a hintalovat, nem tudom megmondani, miért. És én is szeretnék majd egyet, ha nagyobb házba költözünk. Nem kell, hogy hatalmas legyen, nekem egy kisebb dísz is megfelel, de most még erre sincs helyünk. Egy aprócska hely azért mégis akadt egynek a saját készítésű karácsonyi koszorúnkon. Egyelőre beérem ennyivel és tovább álmodozom. 🙂

Ha feltennénk azt a kérdést, hogy mit esznek az angolok karácsonykor, valószínűleg a többség rávágná, hogy pulykát és karácsonyi pudingot és ezzel nem is járnának messze a valóságtól. Ám ez egy nagyon leegyszerűsített verziója az angol karácsonyi menünek.

Hogy akkor mégis mit ettek régen? Máris mutatom.

Ahogy már említettem, az emberek tizenkét napon keresztül ünnepelték a karácsonyt egészen a késő viktoriánus időkig. A családok összejöttek, pihentek, játszottak, énekeltek. Ekkor mindenki igyekezett mélyebben a zsebébe nyúlni és többet költeni ételre: húsra, zöldségre és pékárura, de leginkább különlegességekre.

Tizenketted sütemény

Az egyik legkülönlegesebb és legdrágább eleme az ünnepi asztalnak az ún Twelfth Cake (tizenketted sütemény) volt, amit karácsony tizenkettedik napján, tehát január 6-án fogyasztottak. Manapság ez a dátum inkább szomorúsággal tölt el minket, hiszen ekkor szedjük le a karácsonyfát, ám a korai viktoriánus időkben ez nagy napnak számított és izgatottan várták. Ez az ünnepnap is pogány eredetű volt, amihez az egyház később hozzákapcsolta a három királyok ünnepét, ezért volt gyakori díszítőeleme a süteménynek a korona. Maga a sütemény talán egy hatalmas, kör alakú gyümölcskenyérhez hasonlítható leginkább és amikor azt mondom, hogy hatalmas, akkor azt úgy kell elképzelni, hogy két ember egy hatalmas tálcán bírta csak el. Rengeteg mazsolát használtak hozzá, majd a végén cukormázzal vonták be, amit megsütöttek, végül cukorból készült figurákkal díszítették, amiket kézzel festettek meg. Mai szemmel nézve nem volt karácsonyi hangulata a sütemények, mivel a legkedveltebb cukordíszek a sárkány, a hal, a kutya, a macska stb voltak. 🙂 A pékségeknek ez volt a mesterművük, ez vonzotta az embereket a boltba, így nem meglepő, hogy nagy gonddal és szép dekorációval ellátva tették ki a kirakatba.

Karácsonyi torta

Mondhatnók, hogy a Twelfth Cakea mai Christmas Cake (karácsonyi torta) elődje volt. S valóban, sokban hasonlít rá, hiszen ugyanúgy tartalmazott mazsolát és egyéb szárított gyümölcsöt. Ám a karácsonyi torta kisebb volt és decemberben, a kétnapos karácsonyi ünnepre készült a késői viktoriánus időkben. Marcipánnal vonták be és ún. királyi cukormázat (royal icing) kapott, amelyet német cukrászok fejlesztettek ki a 19. század közepén. Ezt a cukormázat már nem kellett megsütni, így könnyebb volt vele dolgozni. A tortákat különbözőmintákkal és feliratokkal díszítették, ám ekkor még nem a szokásos „Merry Christmas” (boldog karácsonyt) felirat volt a divat, hanem az egyedi üdvözlet.

Karácsonyi pite

Egy másik kedvelt karácsonyi étel az ún Yorkshire Christmas Pie vagy más néven Game pie, azaz vadhúsos pitevolt. Eredete a rómaiak idejére nyúlik vissza, ám a viktoriánus időkben élte aranykorát. A középkorban a pite nemcsak nagyszerű vendégváró étel volt, ha nem remek alkalom arra, hogy a gazda dicsekedhessen birtoka vadállományával, hiszen ebbe a pitébe szinte minden létező húst felhasználtak, így foglyot, fácánt,örvös galambot, fajdkakast, récét, erdei szalonkát, libát és az 1523 óta elterjedt pulykát. Később, a viktoriánus időkben már csak a gazdagok engedhették meg maguknak ezt a hatalmas, húsban gazdag pitét. Viktória királynő minden évben fogyasztott Yorkshire Christmas Pie-t, amely a királyi udvarban amolyan rágcsálnivalóként szolgált abban az esetben, ha a vendégek megéheztek volna a hét fogásos vacsoraközben. 🙂
A Yorkshire Christmas Pie-t mindig gazdagon díszítették

Mince pie (gyümölcshúsos pite)

A Yorkshire Christmas Pie kicsinyített változata a mince pie ((darált)húsos pite), ami talán a legkelendőbb étel volt az év ezen szakában. Ma a mince pie egy édes, fűszeres, mazsolás töltelékkel töltött sütemény, de a viktoriánus időkben még húsból készült és több verziója létezett attól függően,hogy kinek mennyi pénze volt. Készült húsos pite a szegényeknek, amibe nyelvet,pacalt, faggyút, borjúlábat tettek, és létezett persze luxus kivitelben is,amelyhez sült marhahúst használtak. Utóbbi négyszer (!) annyiba került, mint az olcsó verzió. Érdekessége, hogy alkoholt is használtak a pitékhez, ezzel tartósították. Yorkshire-ben úgy tartották, ha valaki a karácsonyi tizenketted minden napján megeszik egy húsos pitét, szerencséje lesz.

Mézeskalács

A karácsony nem lehetne karácsony mézeskalács nélkül. Korábban említettem, hogy az angol(szász) karácsonyban sok német elem található. Nos, a mézeskalács is német közvetítéssel jutott el a szigetországba. A 19.században több ezer német pék települt be Angliába, így nem csoda, hogy ekkor terjedt el az angolok hőn szeretett mézeskalácsa, a „gingerbread”. Persze az is közrejátszott, hogy az emberek látták, hogy Viktória királynő mézeskalácsdíszeket akasztott a karácsonyfára. Ezek a díszek azonban nem a mai leegyszerűsített kis, kerek fejű emberke, hóember és szív formából, hanem díszesen kidolgozott katona, lovas huszár, király és királynő formákból álltak.

Karácsonyi puding

Természetesen a legismertebb angol, karácsonyi étel a karácsonyi puding (Christmas Pudding) vagy más néven szilvapuding (plum pudding), aminek egyébként semmi köze nincs a szilvához. A 19. század előtt a “plum” (szilva) szó mazsolát jelentett. Ma már nálunk is ismert, hogy régen textilbe csomagolva főztékórákon át (amiért gyakran „bag-pudding-nak”,vagyis „szatyor-pudingnak”is nevezték), és hogy 13 alapanyagból kell állnia, mely Krisztust és a tizenkét apostolt jelképezi, vagy hogy eredetileg nem édesség volt, hanem így tartósították a húst (szárított gyümölcsös, alkoholos tésztába sütve), de az már kevésbé ismert, milyen legenda szól a kialakulásának történetéről. Nos, a monda szerint egy király egyszer eltévedt az erdőben és nagyon kevés élelme maradt. Így bekopogott egy erdész kunyhójába élelmet és szállást kérni. A vadásznak sem volt sok ennivalója, így mindent összekevertek, amijük akadt:marhafaggyút, lisztet, cukrot, szárított gyümölcsöket, tojást, sört és brandyt,amit aztán egy rongyba csavarva megfőztek.
Ma a karácsonyi pudingot Szent András napjához (november 30.) legközelebb esővasárnap kezdik el készíteni. Ezt a vasárnapot „Stir-up Sunday”-nek, azaz „keverővasárnapnak” hívják. Szokás, hogy az egész család megkeverje a pudingot,mert szerencsét hoz. Itt jegyezném meg, hogy még Poirot is megkeveri a Királyi rubin elrablása c. epizódban. 🙂 Sok esetben két pudingot készítettek, az egyiket karácsonyra, a másikat újévre. Szokás volt még érméket és apró fémtárgyakat, mint pl. gyűszűt tenni a pudingba. Aki megtalálta, annak szerencséje lett. Mint mindent, a viktoriánus időkben a karácsonyi pudingot is szofisztikáltan tálalták: díszes formákban főzték, magyalt szúrtak a tetejére, brandy-vel öntötték le és gyakran meggyújtották felszolgálás előtt. Ma ún. brandy butter-rel eszik az angolok, mely brandy-ből, vajból és cukorból készül.Az egész hihetetlenül tömény, de baromi finom. Még Poirot-nak is ízlik, pedig kifejtette a múltkor, hogy „az angoloknak nincsen konyhájuk, csak ételeik”.

~

Amit nagyon szeretek még a karácsonyi pudingban, az a dizájnja. Nem is tudom, szinte nincs is olyan dolog, ami ne lenne kapható karácsonyi pudingmintával vagy formában karácsony előtt. Létezik, sapka, fülbevaló, sütemény, kulcstartó és még számos mütyür, aminek karácsonyi puding mintája, formája,dizájnja van.

Képzeljük el azt, milyen lehetett a karácsony 1837-ben, a fiatal Viktória királynő trónra kerülésekor! Nem létezett még a karácsonyfa, a télapó, a karácsonyi torta és pulyka, sőt még a karácsonyi képeslap sem. Mert bizony így volt, ekkoriban még nem léteztek azok a dolgok, amik ma annyira meghatározzák a karácsonyt. Lassan már unalmassá válik az a mondatom, hogy „ezt is a viktoriánusok hozták létre”, de így van. Mint annyi minden más is, az a karácsony, amit mi ismerünk, ekkor született meg.

De vajon hogyan ünnepelték a karácsonyt (téli napfordulót) Viktória királynő előtt?

Az ősi népek úgy hitték, a meleg és a fény örökre eltűnik télen és minden meghal. Ám megfigyelték, hogy a téli napforduló után a nappalok hosszabbodni kezdtek, így újra reménykedtek a természet újjászületésében. Így a téli napfordulón kezdetét vette egy 12 napos ünnep (később karácsonyi tizenketted), ami örömteli volt. Ezeken az ünnepeken fontos szerepet kapott a tűz, mely a fényt adja és elűzi a gonosz szellemeket. Az egyik legrégebbi pogány szokás, amely egyébként germán eredetre vezethető vissza, a fatörzs házbavitele.

A karácsonyi fatörzs (Yule log)

Ez a szokás elsősorban Észak-Európában, Angliában található meg, de érdekes módon létezik a franciáknál, spanyoloknál, de még a balti országokban is. Angliában a fatörzset az adott év február hatodik napján választották ki, ez volt a „Candlemans Day”. A fatörzset meggyújtották és napnyugtáig égették, majd eloltották és félretették karácsonyra. A fatörzset szenteste a házba vonszolták, majd az előző karácsonyi fatörzsből félretett darabbal meggyújtották, ami állítólag szerencsét hozott. A tűz mellett a családok énekeltek, kártyáztak, kísértet históriákat meséltek egymásnak, néhol pedig ún. Yule süteményt majszoltak, amit kis Jézus formában sütöttek. Manapság ez a szokás a karácsonyi fatörzs süteményben él tovább, mely ékessége az ünnepi asztalnak.

Éneklés

A carol singing, vagyis az énekesek házról házra járása szintén egy ősi, angolszász, pogány szokásra vezethető vissza, melynek neve wassailing. Két típusa van, az egyik a házról házra járó a másik a gyümölcsöskertről gyümölcsöskertre járó wassailing. A wassailing szó óangolul azt jelenti, „jó egészséget”, s talán ezt a jelenséget, szokást regölésnek, köszöntőnek lehetne fordítani. Az első verzióban az emberek házról házra jártak, énekeltek és itallal kínálták a ház népét a wassail serlegből, melyért ajándékot vártak cserébe. Ha nem kaptak, akkor kárt tettek a házban. Ez a vonás megtalálható az amerikai Halloween „trick-or-treat” szokásában. A másik verzióban az éneklő csoportot egy király és királynő vezette a gyümölcsöskertbe, ahol a királynőt felemelték, aki wassail italba (puncs, amibe tejben ázott kenyeret tettek, hogy az ital megerjedjen) mártott pirítóst akasztott a fa ágaira a fa szellemének ajándékba. Ez a szokás a cider termelő vidékeken, tehát leginkább a Dél-Nyugaton még ma is élő szokás.

Karácsonyi tizenketted

A korai viktoriánus időkben az emberek a karácsonyt 12 napon keresztül ünnepelték, énekeltek, játékokat játszottak, lazítottak, pihentek. Felmerülhet a kérdés, miért hagytuk abba ezt a szokást? Miért nem ünnepeljük már 12 napon keresztül a karácsonyt? Nos, a válasz szintén az ipari forradalomban kereshető. Az emberek városokba költöztek, nehezebben jöttek össze a családok ünnepelni és a munka sokszor nem állhatott le 12 napra. Aztán jött Charles Dickens és megmentette a karácsonyt. 🙂 Ez így nagyon egyszerűen hangzik, de így volt. Dickens rajongott a karácsonyért és a családjának továbbra is 12 napos karácsonyt tartott. 1843-ban megjelent a “Karácsonyi ének”, ami nagy sikert aratott. De még valami jelent meg 1843-ban, mégpedig az első karácsonyi képeslap.

Karácsonyi képeslap

A Victoria és Albert Múzeum igazgatója, Henry Cole igencsak elfoglalt ember volt, így arra kérte egy művész barátját, J. C. Horsley-t, hogy olyan üdvözlőlapot rajzoljon, amit neki csak alá kell írnia. A J. C. Horsley tervezte első karácsonyi képeslapból először ezer darabot nyomtattak, de még kézzel színezték, ezért nagyon drága volt. Később, ahogy a nyomdatechnológia fejlődött, már csökkent a lap előállításának a költsége, így többen és többen engedhették meg maguknak, hogy lapot küldjenek szeretteiknek. A képeslapküldés a vasúthálózat kiterjedésével 1860 körül vált általánossá és 1870 körül vált divattá. Egy kanadai orvos, Dr Wilfried Grenfell ötlete volt, hogy az eladott képeslapok utáni bevétel egy részét jótékony célra fordítsák. Ez a szokás ma is él, gondoljunk csak az UNICEF képeslapokra, de az Egyesült Királyságban szinte minden nagyobb kereskedőház kiad karácsonyi képeslapot és más és más szervezetet támogatnak vele (rákkutatás, állatvédelem stb). A viktoriánus képeslapok érdekes módon nem voltak vallásos vagy téli témájúak. Inkább tündéreket és egyéb lényeket ábrázolták, melyek a tavasz eljövetelét sugallták. Népszerű volt még gyerekek és állatok ábrázolása; az egyik legkedveltebb állat a vörösbegy volt a viktoriánus időkben. Talán azért is, mert a postások 1840 és 1861 között élénk piros kabátot viseltek, és vörösbegy (robin) volt a gúnynevük. A képeslapokon megjelenő vörösbegy levéllel a csőrében a postásokat szimbolizálta.
S ha már a vörösbegynél tartunk… Amikor a Kedvesem a karácsonyi lapokhoz mellékel egy A4-es oldalnyi beszámolót arról, mi történt vele-velünk az évben és elküldi a rokonainak, mindig felvonom a szemöldököm és nem értem, miért nem egyszerűen egy köremailt küld mindenkinek. Hát azért nem, mert ez is egy angol szokás, a neve pedig Round-robin letter.

~

Tehát fejlődik a világ a viktoriánus időkben és megjelent az a bizonyos kép is a The Illustrated London News-ban Viktória királynőről és a karácsonyfáról, ami inspirálni kezdte a középréteget és a gazdagokat. A karácsonyfa elterjedésével, a karácsonyi lap divatba jövetelével lassan megszületik a mai karácsony. De még mindig hiányzik valami… Az ételek és az ajándékozás. Legközelebb erről lesz szó.

Minden csöndes kint, borongós nap van ma. Advent van. Ilyenkor szoktam feldíszíteni a lakást karácsonyi dekorációval. Lassan húsz éve, hogy megtanultam Németországban adventi koszorút készíteni, s azóta minden évben csináltam egyet a családomnak és magamnak is, pedig azelőtt nem volt divat, legalábbis nem emlékszem rá, hogy gyerekkoromban (még a szocializmusban) láttam volna adventi koszorút. De ahogy kinyíltak a határok, és a vallást már nem volt “bűn” gyakorolni, a karácsonyi szokások is megváltoztak.

Mindig büszkeséggel töltött el a tudat, hogy a karácsony Magyarországon Jézus születéséről szól, hogy az ajándékot a Jézuska hozza és hogy van külön Mikulásunk, aki december 6-án ajándékokat tesz az ablakba kikészített csizmákba, cipőkbe. A magyar karácsonyt erősen befolyásolta a német és osztrák kultúra és ünnep, s talán ezzel nem mondok újat.

Az angol vagy angolszász karácsony számomra különleges volt mindig is. Gyerekkoromban a nagymamámnál nézegettem a nagybátyám karácsonyi képeslapjait, amiket Amerikából küldött. Ekkor láttam először eltérő grafikát, szimbólumokat a karácsonyról mint például a fagyöngyöt, piros masnit, ajtóra akasztott koszorút stb. Vitathatatlanul különleges, varázslatos hangulata van az angolszász karácsonynak is. Nem jobb, nem szebb, egyszerűen más. És ez a másság az, ami izgalmassá és vonzóvá teszi.

Német hatás

Amikor az egyik kedvenc, angol történészem, Lucy Worsley azt mondja, hogy gyakorlatilag az, amit ma tipikusan angolnak vagy britnek látunk, a német királyoknak (I., II., és III. György) köszönhetjük, mert ők formálták az országot azzá a Nagy-Britanniává, amit ma ismerünk, azt hiszem, egyet kell, hogy értsek vele. Jó, persze ott voltak a Tudor-ok, a Stuart-ok is, és láttuk az építészetben, hogy mennyire meghatározza még mindig az a kor a mai Anglia arculatát, sok vonatkozásban rengeteg német hatás érte a szigetvilágot, csak maximum nincs benne a köztudatban. A karácsonnyal is ez a helyzet. Mivel a téma hatalmas, három részre osztom: örökzöldek, szokások és ételek. Ma az örökzöldekkel kezdem a bemutatást.

A magyal

Ha már említettem a koszorút, maradjunk is egyből ennél a témánál és nézzük meg, miket látunk egy angol koszorún! Fenyőágat, magyalt, borostyánt és fagyöngyöt. Gyerekkoromban állandóan kevertem ezeket, mivel a magyar kultúrában nem igen terjedtek el. De akkor hogyan és miért vannak benne az angolszász kultúrában?

Nos, ezeket az örökzöldeket ősidők óta használták a téli napforduló idején házak díszítésére. A régiek úgy hitték, hogy télen minden élettelenné válik, ám az örökzöldek tovább élnek, nem hal meg bennük a lélek és szerencsét hoznak, biztosítják a következő évi jó termést. Ezért karácsony éjjel magyalt (holly) akasztottak az istállóba, a ház elé pedig magyalt ültettek, hogy megvédje azt a tűztől. A házba azonban nem vitték be, csak karácsony napján, máskülönben balszerencsét hozott. Az örökzöldeket a karácsonyi tizenketted (Twelv Days of Christmas) elégették. Ez a szokás később a karácsonyfánál is megfigyelhető: vízkeresztkor, január 6-án kell leszedni a fát és kivinni a házból. A druidák magyalt hordtak a hajukban, mert úgy hitték, megvédi őket a gonosz szellemektől.

A rómaiak a Saturnalia nevű ünnepen a házakat magyallal díszítették föl, úgy tartották, szerencsét hoznak. A kereszténység elterjedésével a pogány szokások nem haltak ki, csak új köntösbe öltöztették őket, így a magyal is új történetet kapott. Az egyik elbeszélés alapján a Betlehembe igyekvő pásztorok hátrahagytak egy bárányt. Hogy megvédjék a farkasoktól, magyalból kerítést építettek köré, ám a bárány utánuk szaladt, a magyal megvágta az állatot, aminek a vércseppjei ráfagytak a magyalra a hideg estében. Ezért piros a magyal bogyója. Egy másik legenda szerint Krisztus töviskoszorúja magyalból készült, melynek fehér bogyóit Krisztus vére festette vörösre.

A borostyán

A magyal és a borostyán (ivy) gyakran együtt jelenik meg az angol hagyományokban. A magyal férfi szimbólum volt a maga tüskéivel, a borostyán pedig női. Itt jegyezném meg érdekességképpen, hogy a magyal férfi princípiuma ellenére a „Holly” keresztnév elsősorban női név az angolszász kultúrában, igaz, először csak a 20. században jelenik meg és terjed el. A kutatók megfigyelték, hogy ezt a keresztnevet gyakrabban választják a karácsonyhoz közel eső születésekkor. Változatai: Hollye, Holli, Holleigh, Hollee, Holly. A Holly és Ivy egy angol ének alapján Jézust és Szűz Máriát szimbolizálja.

A fagyöngy

A fagyöngyről (mistletoe) azt tartották, hogy a béke és barátság jelképe. Ha barátok fagyöngy alatt álltak, barátágukat szerencse kísérte, míg ha ellenségek álltak olyan fa alatt,amin fagyöngy volt, akkor aznap békét kötöttek.

S hogy miért csókolóznak az angolok a fagyöngy alatt?

Állítólag külföldi látogatók sokszor elámultak,milyen gyakran csókolták meg egymást a nők és férfiak üdvözléskor vagy mulatságokon a 16. században. Később a magyallal és borostyánnal együtt a fagyöngyöt is karácsonyi ünnepi díszítésekre használták. Egy nagy csokorfagyöngyöt akasztottak a mennyezetre és az alatta álló ifjú hölgy csókot várt,ami szerencsét hozott számára és biztosította későbbi férjhezmenetelét. Ha megcsókolták, szedhetett egy bogyót a fagyöngy csokorból. Ha úgy csókolták meg,hogy már nem volt a fagyöngyön bogyó, akkor már nem hozott szerencsét. A fagyöngyöt is elégették az ünnepkör végén. Úgy száz évvel ezelőtt a fagyöngyhiánycikk lett, egyre kevesebb helyen nőtt, volt olyan országrész, ahol egyáltalán nem volt megtalálható. Hogy a fagyöngy alatti csók szokását fenntartsák, ún csókolózó bokrot (kissing bush) készítettek. Ez tulajdonképpen egy gömb alakú csokor volt.Pár kör alakú drótból gömböt formáltak és ezt borították be örökzöldekkel;almát, narancsot, mogyorót akasztottak rá. A közepére egy szál fagyöngyöt mégis fellógattak, ha találtak. A fagyöngyöt nemcsak csókokra használták.Gyermekszületéskor a bölcső fölé akasztották, hogy megvédjék a rontásról, s gyakran fagyöngyöt akasztottak a tehenekre is, amikor megborjaztak, hogy egészségesek legyenek. Ám a templomokban egyáltalán nem használták díszítésre, oda tilos volt bevinni. A fagyöngy régi neve „a szent kereszt fája” (the wood of the Holy Cross); állítólag fagyöngy fájából készült a kereszt, amin Jézust megfeszítették. Ezek után a fagyöngy összezsugorodott szégyenében a mai méretére. Hát nem cuki? 🙂

Adventi vs karácsonyi koszorú

Érdekes módon az angolok nem készítenek adventi koszorút, náluk hiányzik ez a szokás, pedig eredetileg protestáns szokás volt és a katolikusok vették át.Helyette az ajtóra tesznek koszorút, gyertyák nélkül persze. A hagyományos ajtó-koszorú a fent említett örökzöldekből készül, tehát fenyőágból, magyalból és borostyánból. (Itt jegyzem meg, hogy számomra teljesen természetes ma már, hogy akár az évszaknak megfelelő koszorúval díszítsem az ajtót. Szeretek ősszel őszi koszorút kitenni gesztenyével, makkal miegymással. Amikor idén ősszel készítettem egy gesztenye koszorút és kitettem az ajtóra, Kedvesem értetlenül állt előtte,megrázta a fejét, mondván, hogy hát ő még ilyet nem látott. Amikor a hétvégén erről beszélgettünk a gyógytornásszal, ő is értetlenül állt a téma előtt. Tehát az angoloknál van karácsonyi ajtó-koszorú és ennyi, más évszakban nem tudják elképzelni az ajtódíszt.)

Adventi naptár

Adventi naptárjuk viszont van édesség, csoki és mindenféle pipere változatban.Ezeket már gyakorlatilag október közepén, végén kiárusítják, szinte hihetetlen… Nem lehet adventi naptárat kapni novemberben – már ami a jobb pipere adventi naptárakat illeti.

A mikulásvirág

Egy másik nagyon meghatározó karácsonyi növény – igaz, nem örökzöld – az angol szász kultúrában, a mikulásvirág,vagy Poinsettia.(Megjegyzem, az átkosban ezt sem lehetett kapni, fogalmunk nem volt, mi ez…)Érdekessége, hogy nem angol eredetű, hanem mexikói. A legenda szerint egy kislány a templomba igyekezett szenteste, hogy tiszteletét tegye a kis Jézus születése alkalmából. Szeretett volna ajándékot vinni, de olyan szegény volt,hogy semmit sem tudott felajánlani. Ekkor egy angyal jelent meg előtte, aki azt mondta, szedjen párat az út menti növényből, és vigye azt a templomba. A kislány így is tett. A templomban a gazdagok kinevették, hogy gazt vitt a szegény lány ajándékul, ám ekkor a növény szirmai vörösbe borultak és gyönyörű virággá változott, hogy mindenki elámult. A mikulásvirágot 1836-ban, egy lelkes botanikus és az USA első mexikói nagykövete, Dr Joel Poinsett hozta be Amerikába. A virág innen terjedt el és került be az angol karácsonyba is.

A karácsonyfa

És végül az utolsó örökzöld, a fenyő vagyis karácsonyfa. Nos, számos teórialétezik azzal kapcsolatban, hogy ki és mikor állította az első karácsonyfát. Annyi bizonyos, hogy német földön terjedt el a szokás, így eredetét egy régi germán hiedelemben kell keresni. A germán népek úgy vélték, hogy a téli napforduló éjjelén a gonosz szellemek, démonok kiszabadulnak, és csak úgy védekezhetnek ellenük, ha az élet örökzöldje, a fenyőfa alá húzódnak.Valószínűleg a reformáció nagy alakja, Luther Márton állított karácsonyfát először, ám új értelemmel ruházta föl azt: Jézus születésének tiszteletére állította. Tehát a karácsonyfa minden bizonnyal német eredetű, nem angolszász. Szinte mindenki úgy véli, hogy az angol hagyományokba Viktória királynő férje,a német Albert herceg vitte be a szokást. Ám a 13 éves Viktória naplója alapján a királynő már gyermekkorában is látott karácsonyfát a királyi udvarban. Viktória ezt a szokást elevenítette föl később férje számára, hogy Albert otthonosabban érezze magát az angol udvarban. Erről 1849-ben egy kép jelent meg a The Illustrated London News c. magazinban, amit elsősorban a gazadagok és a középréteg olvasott, s így hamar átvették a szokást.

Ami számomra érthetetlen a mai hagyományban, az, hogy a karácsonyfát 12nappal karácsony előtt állítják föl az angolok, de számtalan lakásban látni,hogy már december elején (sőt, valahol már november végén!) áll a karácsonyfa.Minek? Erről is „vitatkoztunk” Kedvesemmel. Én jó magyar szokás szerint úgy gondolom, hogy a karácsonynak pont az a lényege, a varázsa, hogy szenteste állítja föl az ember a fát, addig várja, hogy elérkezzen a pillanat,a különleges hangulat. Ha a fa már ott áll 12 napja, semmi különleges nincs benne, az ember már nem értékeli. Szerinte teljesen egyértelmű, hogy a fa áll12 nappal karácsony előtt. Ahány ház (nemzet), annyi szokás… 🙂

~

Nos, ennyit mára, hamarosan folytatom a szokásokkal és az ételekkel és látni fogjátok, mennyi német beütés van az angol karácsonyban.

Nem bírom megállni, ezek után furdalja a kíváncsiság az oldalamat:

Ti mikor állítjátok föl a karácsonyfát?