Azt hiszem, Skóciáról mindenkinek a Loch Ness-i szörny, a whisky, a férfiak népviselete (szoknyája, a kilt) és a kastélyok – amelyekhez természetesen kísértet is tartozik – jut az eszébe. Utánanéztem: Skóciában kb 1200 kastély van, bár hozzá kell tennem, hogy valószínűleg több olyan épületet is kastélynak neveznek, amelyeket mi nem tartanánk annak. Egy szó, mint száz, ha az ember Skóciában jár, akkor muszáj legalább egy két kastélyba ellátogatnia, ha másért nem, hát az élmény kedvéért.

Így tettünk mi is; három kastélyba jutottunk el, melyeket ebben a posztban szeretnék röviden bemutatni. Igyekszem rövidre fogni (nehéz lesz) és hagyni, hogy inkább a képek beszéljenek önmagukért.

A skót stílus

Bevezetőül annyit, hogy a skót kastélyok stílusa igen különböző. Léteznek erődítményekre, várakra emlékeztető és reneszánsz és neogótikus stílusú kastélyok. A legelterjedtebb stílus Skóciában azonban az ún. Scots Baronial, amely ötvözi a középkori várak és a francia reneszánsz chateaux stílust. A Scots Baronial a viktoriánius korban, 1850-től volt kedvelt építészeti stílus. Ez amolyan „mesebeli Disney stílus”, amely akkor válik érthetővé, ha emlékeztetjük magunkat, hogy a romantika korában járunk, amikor is az emberek a múltat hívták elő. Jellemzőjük a bástya és borsszóró (süveg) alakú tornyok, lőrések, kapuművek, védőpártázat, oromfogak, oszlopos kocsibeállók, lépcsős oromzatok.

Glamis Kastély

Kattints a képre, hogy a galériát megnyisd!

Skóciai utunk először a Glamis kastélyba vezetett, amely azt hiszem, minden látogatót ámulatba ejt. Az épület reneszánsz és gótikus stílusú. Nekem ez a kastély tetszett a legjobban, annak ellenére is, hogy az épületben nem lehetett fotózni. Érdekes, 50 perces idegenvezetést kaptunk, amely igazán interaktív volt és sok, hasznos információt adott. Három dolgot emelnék ki:

1.
Királyi család

A kastély évszázadokon keresztül a Bowes-Lyon család, a Strathmore grófok tulajdona volt. 1900-ban itt született Elizabeth Bowes-Lyon, vagyis az anyakirálynő, II. Erzsébet királynő édesanyja. A királynő és testévere, Margit sok időt töltöttek a kastélyban. Látni a kis székecskéiket a hatalmas kandallók mellett, ahol annak idején a család társaságában ültek.

2.
Kísértetek

Kísértetekből a Glamis kastélynak állítólag 9 is van (!), és ezzel állítólag Skócia legkísértettebb kastélya. Szóval van itt egy ún Szürke Hölgy, aki olykor megjelenik a kápolnában egy széken ülve, éppen ezért a misén, amelyet a mai napig megtartanak a várban a falu lakosainak, mindig szabadon hagynak egyet a sarokban. Ki is volt ő? Lady Janet Douglas of Glamis, akinek a fivére V. Jakab király mostohapja volt. A király gyűlölte a mostohaapját, így amikor Lady Janet férje elhunyt, V. Jakab boszorkányság vádjával kivégeztette Lady Janet-et és a 16- éves fiát.

De itt van a kártyázó gróf, Bardie gróf, más néven Crawford grófja, aki a 15. században élt és szenvedélyes kártyás volt. Amikor egy nap a gróf egy szolga figyelmeztetése ellenére sem hagyta abba a játékot, azt mondta, ő bizony ítéletnapig játszik magával az ördöggel is, ha kell. Éjfélkor egy idegen jelent meg a kastélyban és csatlakozott a játékhoz. Állítólag a gróf azóta is egy titkos szobában kártyázik, ahonnan időről időre káromkodást és kockacsörgést hallani. A zaj állítólag annyira zavarta a kastély lakóit, hogy később befalazták azt.

De kísért még itt egy fekete, afrikai cselédfiú szelleme is, akivel csúnyán bántak 200 évvel ezelőtt és azóta a királynői lakosztály ajtaja melletti kővön ülve próbál elgáncsolni mindenkit, aki arra jár. Ezen kívül ott van még a nyelv nélküli asszony, aki a parkban rohangál, egy zöld hölgy, az akasztott komornyik, II Malcolm király szelleme és Duncan és Macbeth szelleme is. Mégis a leghíresebb a Glamis-i szörny, aki állítólag a család torzszülött gyermeke volt. A legenda szerint egy szobába zárva nőtt föl, mások szerint még a születése napján meghalt.

3.
Strathmore kék

Nagyon bírom az angolokban (na jó, ez esetben a britekben), hogy minden színt hívnak valahogy. Már olvashattál a blog Facebook oldalán a londoni taxi kunyhókról, melyek színét Buckingham Paradise zöldre festették, vagy a telefonfülke színénél csatahajó szürkét és Brunswick zöldet használtak, vagy hogy egy posztót a különleges kék színe miatt csak Lavenhami kéknek neveztek. Nos, a Strathmore család színe is kék volt, ezt nevezték Strathmore blue-nak, amely az Anyakirálynő (Queen Mother) kedvenc színe volt. Nem összetévesztendő a duck egg blue-val vagy a seaspray blue-al, amely árnyalatok szintén nagyon elterjedtek Nagy-Britanniában.

Balmoral kastély

A Balmorali kastélyról vagy Viktória királynő ugrik be, vagy pedig II: Erzsébet fejkendőben Land Rovert vezetve vagy corgikat sétáltatva. Nos, a birtokot Viktória királynő és Albert herceg vásárolta 1848-ban, mivel egy pár évvel korábbi skóciai látogatásuk alkalmával rabul ejtette őket Skócia szépsége. A birtokra új épületet építettek, a régit az építkezés befejeztével lebontották. Albert herceg is aktívan részt vett a tervezésben, míg Viktória királynő gyakran 4 órás sétákat tett a birtokon.

Szemben a Glamis kastéllyal, Balmoral kastélyától nem voltam elájulva, pedig nagyon vártam, hogy eljussak ide. Maga a kastély mesés és meglepő módon elég kis méretű. Valószínűleg azért voltam csalódott, mert csak a bálterem látogatható, mivel a királynő a mai napig használja a kastélyt. Ezen kívül csak a birtokot lehet körbesétálni egy telefon alakú audio szerkezetet a fülhöz szorítva, ami által az ember keze nem szabad és nem tud fotózni. Nem igazán ötletes a kivitelezés, lehetne ezt az angolokra jellemzően jóval interaktívabban megoldani, de valamiért nem tették. A birtokon egyébként megtalálható gyakorlatilag minden, ami egy birtokon általában előfordul: konyhakert, virágoskert, kamra, üvegház, park, folyópart, kisállat temető. Kétség kívül csalódottságomat a kastély apró részletei feledtették.

Balmoralnak állítólag egy kísértete van: John Brown, aki Viktória királynő szolgája és barátja volt és aki a kastély folyosóin járkál és mindig a kilt-jét viseli. II. Erzsébet királynő egyszer azt nyilatkozta, hogy látta John Brown-t Balmoralban és érezte a jelenlétét.

Dunrobin kastély

A Dunrobin kastély meseszép és mesébe is illik a süveges tornyaival, amelyekről a többség egy Disney kastélyra asszociál. A kastély a Sutherland grófok tulajdona évszázadok óta. A mai stílus 1850 után alakult ki, amikor is a kastélyt átépíttette az akkori gróf Az Scots Baronial stílusban. Az épületben 189 (!!) szoba található és ezzel Észak Skócia legnagyobb épületének számít – hogy nem tévedtek el benne, fel nem fogom… A szobákból mesés kilátás nyílik az Északi-tengerre. Elbűvölő lehet napfényben és viharban is. Elég sok angol kastélyban, udvarházban jártam már és ami feltűnt ebben a skót kastélyban az, hogy nem annyira gazdag. Biztos vagyok benne, hogy a Sutherland grófok nagyon is gazdagok voltak, mégis érezni különbséget gazdagság és gazdagság között.

Dunrobinnak is van kísértete. A 15. században Sutherland grófja egy rivális klánból származó fiatal nőt bezárt a felső emeletre, a későbbi varrószobába, ahonnan a nő lepedőket összekötve, az ablakon keresztül próbált megszökni. Leesett és szörnyethalt. Állítólag még ma is hallani sírást a szobából.

~

Skócia önmagában is lenyűgöző, de kastélyai még izgalmasabbá teszik a vidéket. Aki szereti a gyönyörű tájakat és/vagy a kísértethistóriákat, annak mindenképpen Skóciában a helye.

Ez a bejegyzés picit más, mint a többi, aminek az az oka, hogy nem bírtam megállni, hogy ne osszam meg e heti megfigyeléseimet. Azt előre kell bocsátanom, hogy ezen megfigyelések nem reprezentatívak és csupán csak azt kívántam bemutatni, hogyan láttam ezt a hetet magyar szemmel.

Véleményem szerint az angolok úgy vannak a hóval, mint sokan mi is: karácsonykor legyen, de aztán ha lehet, inkább ne. Azt tudjuk, hogy imádnak az időjárásról beszélgetni, többnyire az esőről. A hó más. A hó szenzáció.

Ugyan a klíma igen csak változott gyerekkorom óta és otthon is ritkábbak a kemény telek és kevesebbszer esik a hó (idén éppen nem), az a hír, hogy havazás várható, meg sem kottyan egy közép-európainak, németnek, olasznak, franciának, svájcinak stb. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy amint az átlaghőmérséklet tartósan 7 fok alá csökken, átszerelünk téli gumira (és esetleg hóláncot is beszerzünk), csizmát, sapkát, sálat, kesztyűt húzunk, befűtünk. A gondnokok felszerelkeznek hólapáttal, homokkal, sóval, a közterület fenntartók pedig készenlétben állnak mind a hókotrókat, mind a hólapátolókat illetően (jobb esetben persze).

Az angolok máshogy vannak ezzel.

Már napok óta figyelem az angolokat és hegyezem a fülem. Azt hiszem, vasárnap adtak először hírt arról, hogy lehűlés és havazás várható ezen a héten. “Hiszem, ha látom” – gondoltam magamban, hiszen párszor már jósoltak havat, de a majd’ két és fél év alatt, amióta itt vagyok, egyszer esett csak a hó, tavaly december 10-én vasárnap, amikor is reggel nyolc órakor a Kedvesem azzal ébresztett, hogy nézzek ki az ablakon, én pedig szó szerint ugrálni kezdtem örömömben a havat látván és azonnal „snow-watching” kocsikázásra indultunk, hogy megörökítsük eme ritka jelenséget. Szóval úgy voltam vele, hogy majd akkor hiszem el, hogy nagy hó várható, ha megérkezik, és nem csináltam ebből nagy ügyet, tettem a dolgom tovább.

Kedd

Angol kollégáim kedden egész nap az iroda ablakán keresztül bámulták az eget és esküszöm, egy meteorológus nem figyelhette volna meg pontosabban az időjárást. Izgatottan várták, mikor ér el hozzánk a nagy hó, hiszen az interneten már megjelentek az első hírek, hogy Kentben már erősen havazik és akadozik a forgalom.

I’ve got it! I’ve seen it!

„I’ve got it! I’ve seen it!” – vagyis „Megvan! Láttam!” – kiáltott föl az egyik főnököm és büszkén közölte, hogy megjelent az első hópehely. 🙂 S valóban, pár perc múlva elkezdett hullani a hó. Mivel az elmúlt pár napban lehűlt a levegő, volt esély arra, hogy a hó megmaradjon, s a kocsik tetején meg is tapadt néhány hópihe. Két kolléga ott állt az ablak előtt, bámulták az éppen csak elkezdődött hóesést, rázták a fejüket és azon lamentáltak, hogy vajon elinduljanak-e haza. Nehezemre esett nem felnevetni eme gondolaton. Hiszen tény, hogy itt, Angliában hó és extrém időjárás nélkül is elképesztő forgalom van az utakon, akkor is enyhe túlzásnak éreztem, hogy pár szem hópehely miatt hazainduljanak. Végül nem indultak haza (a nap hol kisütött, hol elbújt és esett egy kis hó), a főnököm pedig a Eurythmics dalát átdolgozva énekelni kezdett:

Here comes the snow again…

Szerda

Szerda reggelre Skóciában, Észak-Nyugaton, Yorkshire-ben, East-Anglia-ban és Kentben sok hó esett. Természetesen a főnököm – jó angol szokás szerint – még előző nap köremailt küldött ki, hogy senki se kockáztasson az utakon, ha az időjárás nem engedi, akkor ne induljanak útnak. Hát igen, az angolok híres Health & Safety témaköre. 🙂 Persze ez egyébként helyes, így kéne lennie mindenütt, nem pedig úgy, hogy az emberek még ónos esőben is autóba ülnek, mert félnek, hogy elveszítik az állásukat. Remélem, azért érthető, hogy éllel mondom, hiszen itt extrém időjárásról még nincs szó.

Még.

Ugye emlékszünk arra, hogy az iskolában mennyire reménykedtünk, hogy a hóesés miatt elmaradnak az órák és kimehetünk hógolyózni? Angol kollégáim ugyanerre bazíroztak, s én csak mosolyogtam a bajszom alatt, hogy egy kis hóesés ekkora szenzáció itt. Jó, rendben… A Golf-áramlat télen fűti, nyáron hűti ezt az országot, tehát itt a telek általában enyhék. Ebből kifolyólag ez az ország valóban nincs felkészülve nagy mínuszokra és havazásra (gondolom, azért északon és Skóciában, na meg Wales-ben igen). A kocsikon nincs téli gumi, az utakat nem tudják azonnal és kellő mértékben takarítani, a tömegközlekedés megbénul, iskolai szünetet rendelnek el ott is, ahol nem indokolt a hó mennyisége alapján. Szóval kollégáim kapva kaptak az alkalmon, hogy ellóghatnak, s hihetetlen, de egy kis hó kihozta belőlük a gyermeki lényt. Hirtelen olyan kreativitás uralkodott el a csapaton, hogy elámultam. Az egyik havas képet szerkesztett vezetés közben (nesze neked Health & Safety!) és egy birodalmi lépegetőt varázsolt a fotóra, a másik videót készített, a harmadik helyzetjelentett, mondván, hogy ő nem tud útnak indulni, mert 10 centi hó van a kocsiján. (Le kéne söpörni és ennyi… 🙂 ) Ilyenkor eszembe jut, hogy a felmérések szerint az Egyesült Királyságban egyre kisebb a produktivitás… Ami minket illet, mi csak ültünk egész nap az irodában és vártuk, hogy hozzánk is megérkezzen a nagy hó. De nem érkezett. Néha nagyon nekilódult, aztán a következő pillanatban kisütött a nap. Az egyik kollégám szavai megütötték a fülemet, amikor arról beszélgettek, miért nem jön a nagy hó.

Berkshire is too posh for snow. The Queen won’t allow snow in Berkshire.

(Vagyis: Berkshire megye túl előkelő a hóhoz. A Királynő nem engedi, hogy Berkshire megyében essen a hó.)

Jót mosolyogtam magamban… Hogy mennyi mindent ki tud hozni az angolokból a hó… 🙂 Elképesztő. Szerda estére sok helyütt valóban extrém állapotok uralkodtak és csütörtökre sárga jelzést adtak ki a mi megyénkre is, ezért az ügyvezető kör-emailben engedélyezte, hogy otthonról dolgozzunk.

Csütörtök

Megérkezett Berkshire megyébe is a „nagy” hó (2-3cm) – a Királynő ezek szerint mégis engedélyezte a havat… Otthonról dolgoztam, mivel senki nem ment be az irodába. Kollégáim viszont olyan erőbevetéssel vágták át magukat a havas területeken, hogy nem akartam elhinni. (Természetesen vannak olyan területek az országban, ahol valóban sok hó esett és nagy nehézségeket okoz az időjárás és próbára teszi az embereket. Itt, délen nem annyira vészes a helyzet. A lényeg az, hogyan reagáltak a környezetemben lévő angolok arra a tényre, hogy hó fog esni…)

Ugyan ez még csak a harmadik telem ebben az országban és biztos vagyok benne, hogy tud itt is hideg lenni, sokszor elgondolkodtam, hogy minek árulnak a divatházak annyi szőrmés, bundás ilyen olyan pulóvert, kabátot, fülvédőt, hiszen majdnem, hogy fölösleges (kivéve, ha az ember északon él), de persze ilyenkor jól jön. (Most biztos rekord bevételük van ezekből a cikkekből.) Sokszor gondolkodtam azon is, hogy vajon hány szánkót adnak el, amikor sportboltokban láttam árválkodni mindenféle szánkót. (Azért az átlag angol sem engedheti meg magának az európai síelést.) Hát most használhatják a szánkót is, a bundás kabátot, a szőrmés sapkát. De a hideg ellenére az iskoláslányok szerda reggel is harisnya nélkül, szoknyában mentek iskolában és jó pár nőn láttam balerinát… (Jaj…)

S ha már itt tartunk…

Utánanéztem az ország leghidegebb, legextrémebb teleinek, amelyek benne vannak a köztudatban.

• 1739/40 telén 39 napon át esett a hó Londonban. Írországot jobban sújtotta a “Nagy Fagy” (Great Frost) 1740/41 telén, ekkor volt az első éhínség Írországban, amikor is az akkori lakosság 38 százaléka éhen halt. Érdekesség, hogy a fagy oka ismeretlen, nem tudják, mi okozta.
  1947. január 22-től március 19-ig néhány területen minden nap esett a hó. A hó elérte a 60-150cm-t.
  1962/63 telén Angliát három hónapon keresztül hó borította, Walesben 6 méteres hóátfúvások voltak, melynek következtében a gazdák nem jutottak el a háziállatokhoz, így az állatok többsége éhen halt. Az átlag hőmérséklet -2 fok volt, helyenként pedig -19 fokot is mértek.
• Az angolok nem lennének angolok, ha nem jegyeznék meg, hogy milyen sportágakban milyen mérkőzések maradtak el a kemény teleken. De megjegyzik. 🙂

~

Azt hiszem, hogy a hó kihozza az angolokból a kreativitást, legyen szó fotózásról, filmezésről, éneklésről vagy velős gondolatokról. Ezen kívül természetesen összefognak és segítenek az elakadtaknak. Ami engem illet, szeretem a havat és valahogy mindig feltölt a havas táj látványa.

Ti hogyan reagáltok a hóesésre?
(Nem, káromkodást nem fogadok el válaszként!)