A kora viktoriánus korra minden jómódú család úrnője a kifogástalan és divatos megjelenésével képviselte a házat. Elengedhetetlen volt a makulátlan megjelenése különböző estélyeken, rendezvényeken, vagy akár az otthonában is, amikor látogatót fogadott. A tökéletes megjelenéshez azonban szüksége volt segítségre, amit a komorna biztosított a számára.

A komorna sokkal több volt egy átlagos szobalánynál. Azt hiszem, ma nagyjából stylistként lehetne összegezni a komorna munkakörét, bár véleményem szerint a komorna többet tudott egy stylist-nál. A komorna fodrászatot vagy varrás tanult, esetleg ezen szakmák egyikében dolgozott, mielőtt cselédsorba állt. Minél többet tudtak, minél több frizurát tudtak elkészíteni, annál nagyobb esélyük volt befolyásos háztartásban elhelyezkedniük.

Pozíciója a háznál

A komorna a házon belüli szolgálókhoz tartozott, ezen belül is a „felső tízhez” (komornyik, házvezető, séf, szakács, öltöztető, komorna), akik – mivel bejárásuk volt a házba és közvetlen kapcsolatban álltak alkalmazójukkal – kiváltságos helyzetben voltak és nagyobb tekintéllyel rendelkeztek. A komorna magasabb helyzetét szobája is tükrözte: eleve külön szobája volt, amely kellemesen volt berendezve (értsd volt például szőnyege, mosdótálja, esetleg ülőkádja), volt paravánja, ruhababája, varrógépe, a későbbiekben pedig konnektor az elektromos vasalóhoz.

A magasabb körökben francia komornákat preferáltak az arisztokrata hölgyek, bár némelyikük elég rámenősnek és tűzről pattantnak tartotta őket, ezért svájci komornát választottak, akik kevésbé voltak izgágák, ám remek szervezők voltak.

Feladatai

A komorna fő feladata volt, hogy a ház úrnőjének kifogástalan megjelenést biztosítson. Segített a fürdésben, a fésülködésben, a frizura elkészítésében, az öltözködésben. Ha kellett, ruhát javított, foltot távolított el, ékszert tisztított. Mai szemmel furcsán hangzik, hogy valaki ne tudná ezeket maga elvégezni, de ha figyelembe vesszük a kor divatját – krinolinok, alsószoknyák, fűzők, kalapok, hátul gombolós ruhák -, akkor beláthatjuk, hogy ezeket egyedül valóban képtelenség felvenni. Ráadásul egészen az Edvárd-korig az arisztokrata hölgyek hatszor (!) öltöztek át egy nap. Ez alapján könnyebben képzeljük el azt a mennyiségű ruhát, kiegészítőt és bőröndöt, amelyet egy több hetes útra pakolt be a komorna úrnője számára, amire természetesen el kellett kísérnie.

Ezen kívül a komorna sokszor bizalmasa, adott esetben barátnője, társalkodónője is volt a ház úrnőjének. Figyelt az úrnője egészségére, hóbortjaira, gyengeségeire. A jó komorna megvédte úrnője titkait és hűséges szolgálója maradt, éppen ezért a komorna kiválasztása roppant fontos volt, hiszen a pozíció maximális bizalmat és diszkréciót igényelt nemcsak a titkok, hanem a ház úrnőjének az ékszerei kezelése miatt is.

Juttatások

A fizetségen kívül a komorna olykor megkapta úrnője viseltes ruháit vagy azon darabokat, amelyek kimentek a divatból, amiket aztán használt ruhakereskedéseknek adhatott el. Ezen kívül világot láthatott, hiszen minden útra el kellett kísérnie úrnőjét. Ennek ellenére a komorna munkája elég strapás volt: egészen az Edvárd-kor végéig az arisztokrata hölgyek naponta hatszor (!) váltottak ruhát, így a komornának hatszor kellett segédkeznie az átöltözésben, ha a ház úrnője pedig estélyen vett részt, akkor hajnalig fent kellett maradnia, hiszen segítenie kellett levetkőznie, fésülködnie stb.

Karrier

A komorna karrierjének következő állomása a házvezető lehetett, akkor is, ha a ház logisztikájához keveset értett. Ez viszont gyakran kompromisszumra kényszerítette a komornákat: karrier vagy magánélet. Komornaként több évet, vagy évtizedet le kellett húznia, hogy bizonyítsa lojalitását gazdáinak, ebbe pedig nem fértek bele az udvarlók és a házasság. Kiváltképp, hogy a viktoriánus korban ha két szolgáló összeházasodott, akkor a nőnek fel kellett adnia a munkáját a háznál.

O’Brien a Downton Abbey c. sorozatban a karriert választotta húsz évnyi szolgálat után. Hogy volt-e valaha lehetősége férjhez menni, nem tudjuk. De ismervén a karakterét, valahogy kétlem…