Nem mindegy. Mindkettő létezik, de teljesen más.

Piccadilly

A Piccadilly-t talán mindenki ismeri, ha máshonnan nem, hát útikönyvekből, térképről vagy filmekből. London belvárosának egyik legegyenesebb és legszélesebb útja, ahol olyan híres épületek állnak, mint a Fortnum és Mason áruház, a Ritz Hotel vagy a Burlington árkádsor. Az út végén van a Piccadilly Circus, melyet 1819-ben építettek, hogy összekössék a Regent streettel.

Nem, nem Érosz szobra látható

A híres szökőkutat 1893-ban emelték és azóta a tér jelképévé vált. A többség úgy hiszi, Érosz szobra látható a szökőkúton, pedig nem. A szobrot hivatalosan Shaftesbury emlékműnek nevezik és Anthony Ashley-Cooper-nek, Shaftesbury 7. bárójának filantróp munkásságának állít emléket (olyan ügyekért dolgozott, mint az őrültek házában lévő állapotok javítása vagy a gyermekmunka betiltása) és az alkotás címe: A keresztény jótékonyság angyala és Antéroszt, Érosz testvérét ábrázolja.

De vajon felmerült-e benned valaha, hogy

Ez is egy furcsa angol név lenne? Amikor a Piccadilly-n sétáltunk tavaly ilyenkor, azon töprengtem, mit is jelenthet ez a név, hát utánanéztem.

London ezt a részét 1611-ben vette meg egy Robert Baker nevű szabó, aki piccadill-t árult és ebből tett szert vagyonra. S hogy mi volt a piccadill? A 16-17. században viselt, keményített csipke gallér. Nem összetévesztendő a malomkerék gallérral. Baker egyébként több épületet is építtetett az utcában, közte magának is egyet, melyet Pickadilly Hall-nak hívtak. 1663-ban az utat átkeresztelték Portugal Street-re, II. Károly portugál feleségének tiszteletére, de 1680-tól újból a Piccadilly nevet viselte.

És akkor mi a piccalilli?

Nem, nem a Piccadilly-t mondják rosszul. 🙂 A piccalilli egy angol savanyúság, ami persze eredetileg nem angol. Ázsiából, valószínűleg Indiából származik. Az angolokhoz a 18. Század közepén érkezett meg. Az angol piccalilli karfiolból, csemege uborkából, ecetes hagymából áll mustárba és kurkumába keverve. Persze számos verziója létezik és mindenki úgy variálja, ahogy akarja. Van, aki tesz bele sárgarépát is, vagy piros kaliforniai paprikát – ízlés kérdése.

Egyszer, amikor utaztunk valahová Billel, a reptéren reggeliztünk. Az étlapon megtetszett egy könnyű étel (már igazából nem emlékszem, mi volt az, de biztos, hogy tartalmazott tojást) és mellé adtak piccalilli-t. Mivel fogalmam sem volt, hogy mi az, megkérdeztem Billt, aki készséggel elmagyarázta. Nem hozott lázba a dolog, de úgy voltam vele, kipróbálom. Megkóstoltam, nem voltam tőle elájulva. Nem hiszem, hogy valaha is lesz piccalilli a spejzunkban. Bár soha ne mondd, hogy soha.