Előrebocsátom: ez egy egészségtelen torta! Nagyon. Viszont isteni. Nagyon. Ha valami egészen üdítő ízt szeretnél – pláne így tavasszal -, akkor viszont melegen ajánlom.

Egy februári napsütéses hétvégén elmentünk egy parkba, ahol a sétánk végén ittunk egy teát és ettünk egy szelet süteményt. Általában valami csokoládésat szoktam kérni, de érdekes módon valahogy megfogott ezen torta üde sárga színe, és bár fogalmam sem volt róla, milyen íze lesz, mert nem volt kiírva, úgy éreztem: ezt akarom.

Milyen jól tettem! Amikor az első falatot lenyeltem, majdnem elájultam, annyira ízlett! „Mi ez?” – kérdeztem magamban. Olyan, mintha citrom lenne, de nem, nem az. Elemeznem kellett, mire aztán sikerült rájönnöm, hogy ez bizony passionfruit, vagy ahogy otthon hívni szokták: maracuja (passiógyümölcs). Már ott, helyben tudtam: ezt-ne-kem-ki-KELL-pró-bál-nom-ott-hon-egy-szer.

Így is lett. Vadul kutatni kezdtem, hogyan kell maracuja coulis-t (öntetet) készíteni, de aztán rájöttem, hogy az híg lesz a tortához és jobb inkább curd-öt (krémet) készíteni. Lelkesedésem alábbhagyott, amint megláttam, hogy a krémhez 6-8 tojássárgáját kell használni. Nem adtam föl, tovább kutattam, míg nem végül találtam egy „csalós” receptet. „Ez jó lesz!” – gondoltam magamban. Aztán kerestem hozzá egy piskóta receptet, és a kettőből alkottam meg a képen látható finomságot.

Most már remélem, kellőképp izgat a torta, úgyhogy jöjjön a recept!

HOZZÁVALÓK
(egy 23cm átmérőjű sütőformához)
Torta:
150g liszt
150g vaj
150g cukor (én mindig kevesebbet használok, 90g-ot használtam)
2 tojás
1 teáskanál sütőpor
1 evőkanál tej
1 csipet só

Maracuja krém:
6db maracuja
1 egész tojás
1 tojássárgája
50g vaj
75g cukor (kevesebbel kezdek)
1 teáskanál kukoricakeményítő

Vajkrém:
100g vaj
porcukor

(Maracjuát a különlegesebb zöldségeseknél lehet kapni. Ami eszembe jut az a XIII. kerületi Ági Zöldséges és a Culinaris boltjai. De meg kell nézni, hátha van a Tesco-ban is.)

Először a tortalapot készítem el. A sütőformát kivajazom és sütőpapírral kibélelem.

A vajat kézi mixerrel elkeverem a cukorral két percen keresztül, hogy habos legyen, majd egyenként hozzáadom a tojást. A lisztben elkeverem a csipet sót és a sütőport, majd két részletben hozzáadom a masszához. A végén hozzáadom a tejet és elkeverem.

A tésztát a formába öntöm és előmelegített sütőben, 160 fokon 25-30 percig sütöm. Amint kész, kiveszem és hűlni hagyom.

Közben elkészítem a maracuja krémet. A maracujákat félbe vágom, és egy tál fölötti szűrőbe kikaparom a gyümölcsöt magostul, majd jól átpasszírozom. (Ne felejtsd el a szűrő túloldalán lekaparni a levet!) Egy külön edényben kikeverem a tojást, tojássárgáját, a cukrot és a keményítőt. A vajat egy edényben lassú tűzön megolvasztom, majd beleöntöm a tojásos keveréket és a maracuja levet. Pár percig főzöm, miközben gyorsan kavarom. Amikor kezd besűrűsödni, leveszem a tűzről és hagyom kihűlni.

Amíg hűl a krém, kikeverem a vajkrémet. Először a vajat keverem kézi mixerrel 2 percig, hogy habos legyen, majd lassan adagolom hozzá a porcukrot. Ízlés szerint javaslom – én mindig kevesebbet szoktam használni az előírtnál, ezért nem tudok mennyiséget mondani. Addig és annyit szoktam beletenni, amíg el nem érem a kívánt állagot, ami számomra formázható keménységű vajkrémet jelent.

Ha kihűlt a piskóta, félbe vágom, és az egyik felét megkenem először vajkrémmel, majd maracuja krémmel. Ráteszem a másik lapot, aminek a tetejét bekenem vajkrémmel, majd a maradék maracuja krémet rácsöpögtetem. Voilà! Kész is.

~

Vigyázat! Nagyon friss, nagyon üde ízhatás! Veszélyesen finom.

ár azzal gondban voltam e cikk írásakor, hogy hogyan is nevezzem magyarul az angolok fish vagy fishermen’s pie-át. A „pie” szó alapvetően pitét jelent, de a magyar nyelvben a pite inkább süteményt jelent, sem mint egy ételt. A Magyar Értelmező Kéziszótár alapján a pite egy „tejjel, tojással, zsiradékkal készített tömör, lapos sült tészta; rendsz. túróval, lekvárral v. gyümölccsel töltik v. vonják be”, míg az Oxford Dictionary a következőképp határozza meg a pie-t:

Egy megsütött fogás, amely készülhet gyümölcsből, vagy húsból és zöldségekből, jellemzően két tésztalap között.

Egy szónak is száz a vége, Angliában nagyon sokféle „pite” (pie) létezik: van ugyebár az almás pite és egyéb édes piték, vannak hideg húsos piték (pl. a híres Melton Mowbray), amiket omlós tésztában sütnek meg és hidegen fogyasztanak, vannak a szintén omlós tésztában sütött húsos piték (pl. Stake and Ale Pie), amelyet forrón fogyasztanak párolt zöldséggel és gravy-vel, vannak a szintén húsos, zöldséges piték, amiket vagy omlós vagy hájas tésztalappal borítanak és szintén forrón tálalnak és vannak az olyan húsos, halas, zöldséges piték, amelyeket tört krumplival borítanak be és úgy sütik meg. Azt hiszem, nagyjából így lehetne összefoglalni a kategóriákat, de a valóság ennél sokkal bonyolultabb. Hogy mást ne mondjak, a Wikipedia 136 féle pitét sorol föl, melyből közel 70 édes, a maradék pedig sós. A piték eredetét tekintve Anglia és az Egyesült Királyság ismét az Amerikai Egyesült Államokkal versenyzik: 30-30 féle pite származik mindkét országból, a többin a világ többi országa osztozik.

A választásom ezúttal a fish vagy fihsermen’s pie-ra, azaz halas pitére vagy halász pitére esett. Mary Berry-től láttam ezt a receptet és néhány módosítással igen gyakran készítem el, amikor valami könnyebbet szeretnénk enni. Elkészítése egyszerű, mindenkinek tudom javasolni, aki szereti a halat. Ami az alapanyagot illeti, itt könnyebben lehet friss, tengeri halhoz jutni, de megnéztem: otthon a nagyobb áruházláncoknál (Auchan, Tesco) lehet fagyasztott tőkehalat, hekket és lazacot venni – vagy esetleg frissen a halpultjukból. Én egy ún fish pie mix-et használok, ami 390g és 3 fajta halat tartalmaz: lazac, tőkehal és füstölt tőkehal. Tudom, a lazac nem olcsó mulatság, de ha lehet kimérve venni, akkor elég 100-150g belőle, a többi lehet tőkehal vagy hekk, ami olcsóbb.

HOZZÁVALÓK (2 személyre)
390g tengeri hal (lásd fent)
2 póréhagyma
2 nagyobb méretű krumpli
1 teáskanál angol mustár (Tesco-ban kapható)
1 evőkanál liszt
kapor
vaj
tej
só
őrölt fehérbors
őrölt szerecsendió
citromlé

Ötlet:
reszelt sajt
főtt tojás
garnélarák

A krumplit meghámozom és kockára vágom, majd felteszem sós vízben főni. Amint megfőtt, leszűröm, majd egy nagyobb darab vajjal összetöröm, aztán hozzáadom az angol mustárt és jól elkeverem benne. Ez szép sárga színt ad a krumplinak. Nem jó tejet adni a krumplihoz, különben túl lágy lesz és sütésnél lefolyik. Amint kész, félreteszem hűlni. A póréhagymát megmosom, megpucolom és karikákra vágom. Forró, sós vízben nagyjából 5 percig főzöm, majd leszűröm. Ezt lehet a krumplival egyidőben készíteni, hogy ne veszítsünk időt. Közben előre dolgozom és a kaprot apróra vágom. Amint ezzel kész vagyok, elkészítem a besamel mártást. Vajat olvasztok közepes lángon, majd beleteszem a lisztet és gyorsan elkeverem. Hagyom egy percig pirulni, de közben keverem folyamatosan, majd hozzáöntök egy kevés tejet. Fontos, hogy közben mindig gyorsan kavarjam, különben csomós lesz vagy odaég. Apránként adagolom a tejet hozzá. A szósz lassan fog besűrűsödni és ennél az ételnél érdemes sűrűbbre csinálni, mert a póréhagyma kinyomkodás után is fog kis levet ereszteni, ami hígítani fogja a szószt. Amint elértem a kellő sűrűséget, sót, őrölt fehérborsot és szerecsendiót teszek bele ízlés szerint, majd kis citromlevet adok hozzá – szintén ízlés szerint. Aztán beleteszem az apróra vágott kaprot és a főtt póréhagymát. Összekeverem a masszát, majd hozzáadom a halat és csak éppen, hogy elkeverem a forró szószban. (Ha fagyasztott halat használsz, akkor fel kell olvasztani előtte és kockára vágni.)
Az egészet egy sütőformába teszem, majd befedem a kihűlt törtkrumplival, a széleknél jól eldolgozom. Villával lehet karcolni mintát a tetejére. Sütőben 180 fokon (légkeveréses) sütöm 30 percig. Érdemes egy tepsire és nem rácsra tenni a formát, mert szinte mindig kibugyog a szélén egy kis lé sütés közben.

Tipp: Ha extra finomat szeretnél, a krumpli alá tehetsz félbevágott főtt tojást, a krumpli tetejére pedig reszelt sajtot szórhatsz, hogy megbolondítsd az egészet. Az angolok párolt zöldséggel, főleg borsóval és brokkolival szokták fogyasztani, de mivel ez a fish pie tartalmaz póréhagymát én nem szoktam már más zöldséggel tálalni.

A halas pitének egyetlen baja van: nem lehet szépen tálalni. 🙂

Ugye, hogy ne mis bonyolult? Hidd el, ízleni fog! Próbáld ki!

Állítólag van egy mondás Amerikában, amely azt kívánja kifejezni, hogy valami nagyon amerikai. Így hangzik:

Olyan amerikai, mint az almás pite.
(As American as an apple pie.)

Vagyis az amerikaiak roppant büszkék az almás pitéjükre és gyakorlatilag amerikai süteménynek tarják. Ám ez sajnos nincs így, hiszen almás pitét már Amerika gyarmatosítása előtt fogyasztottak szerte Európában és a sütemény angol, holland és svéd telepesek közvetítésével jutott el Észak-Amerikába a 17. és 18. században.

Honnan ered akkor?

Elvileg Angliából, 1381-ből maradt fent az első recept, Hollandiában pedig egy 1514-es keltezésű szakácskönyv dokumentálja az almás pite készítésének módját. Bár biztos vagyok benne, hogy mindenki tud almás pitét készíteni, mivel az angol verzió eltér a magyartól (otthon mi tepsiben készítjük, reszelt almával és kockákra vágjuk, sőt van, aki keltésztával készíti) és mivel ősszel olyan jólesik az almás sütemény, ezért jöjjön most a recept, melyet Angliában tanultam.

HOZZÁVALÓK
(3 kis tálkányira való, egy nagy kerek edényhez, használd a dupla adagot!)

125g liszt
115g vaj
15g cukor
1/4 teáskanál só
jeges víz
3 db Bramley alma (vagy kisebb fajtából kb 6 db)
fél citrom leve
őrölt fahéj
cukor
1 egész tojás

Először a tésztát készítem el. Elkeverem a lisztben a sót és a cukrot, majd összemorzsolom a vajjal. Ha van robotgéped, akkor azzal a legegyszerűbb. Nekem nincs, ezért marad az ujjam hegye. 🙂 Amint morzsás állagúvá válik a keverék, elkezdem összegyúrni. Egy kevés jéghideg vizet adok hozzá és addig gyúrom, amíg a tészta nem ragad, de szét sem esik. Ekkor ketté osztom, két golyót formálok belőlük, majd a tenyeremmel lelapítom, és sodrófával kiegyenlítem. Ha a széle töredezik, visszanyomom a tenyerem élével. Hűtőbe teszem pihenni fél vagy egy órára.

Amíg a tészta pihen, addig elkészítem a tölteléket. A Bramley almát félbevágom, meghámozom és kb 2 kockacukornyi nagyságú darabokra vágom kis tálka esetén, nagy, kerek tálhoz pedig nagyjából fél centis vastag szeletekre. Egy tálba teszem, hozzáadok egy kevés cukrot, a fél citrom levét, hogy ne barnuljon meg és egy kis fahéjat. Hagyom állni fél órát, hogy levet eresszen. A levet leszűröm, majd az almát felteszem egy lábasban főzni. Ízlés szerint adok hozzá még cukrot és fahéjat. Csak addig főzöm, amíg az alma épp kezd megpuhulni, majd hűlni hagyom.

Amíg az alma hűl, addig kinyújtom a tésztát és a formába helyezem. Visszateszem a formákat a hűtőbe egy fél órára, majd megtöltöm a kihűlt almával. Lefedem a maradék tésztával, az edény szélénél összenyomom az alsó és a felső réteget. Megkenem egy felvert tojással majd lyukat vágok a tetején, hogy a gőz távozni tudjon.

160 fokon 30-45 percig sütöm, vagy amíg aranyszínűre nem sül. Tipp: ha nagy tálban készíted, alufóliával be lehet vonni a szélét, mert az hamarabb megsül. Sütés után hagyom hűlni, majd friss köpült tejszínnel (opció: vaníliafagyi, tejszínhab, vaníliaöntet) tálalom.

Úgy gondolom, kiváló sütemény egy őszi délutánra, ráadásul kis edényben készítve az ember nem esik kísértésbe, hogy felfalja az egész tálat. 🙂

Te mit gondolsz?

Talán az már köztudomású, hogy a curry az Egyesült Királyság legkedveltebb étele. Mivel október 10-16. között van a Nemzeti Curry hét, arra gondoltam, időszerű górcső alá venni ezt az ételt.

Érdekelni kezdett, hogyan került Angliába. Persze az ember első gondolata, hogy az indiai gyarmatosításon keresztül jutott el a szigetországba, és ez így is van, de ennél sokkal többet tudunk a curryről.

Mi is a curry valójában és honnan származik?

Először is a curry több dolgot jelent – például én a curry szóval csak a fűszerkeverék értelmében találkoztam egészen addig, amíg Angliába nem költöztem. (A curry-port már a Nyugat találta ki a 18. században, amely egy fűszerkeverék.) Itt aztán hamar világossá vált, hogy a curry egy ételt (is) jelent, ráadásul több félét. Azt hiszem, ez majdnem olyan, mint nálunk a pörkölt, hiszen létezik marhapörkölt, csirkepaprikás, gombapörkölt, báránypörkölt, vaddisznópörkölt sőt még harcsapaprikás is, ugyanígy a curry is készülhet marhából, csirkéből, halból vagy egyszerűen csak zöldségekből. A curry hazájának az Indiai szubkontinenst tartják, amely magába foglalja Bangladest, Butánt, Indiát, a Maldív-szigeteket, Nepált, Pakisztánt és Srí Lankát.

Nem tudom, megmondható-e, hány féle curry létezik, hiszen a curry elkészítése függ a régió kulturális hagyományaitól, a vallási gyakorlattól és családi receptektől. Az mindenesetre elmondható, hogy a curry a legtöbb esetben tartalmaz koriandert, római köményt és kurkumát, a többi fűszer pedig tájegységektől függ. Egészen elképesztőnek találom, hogy a curryt készítik Banglandesben, Indiában, a Maldív-szigeteken, Nepálban, Pakisztánban, Srí Lankán, Burmában, Indonéziában, Malájziában, a Fülöp-szigeteken, Thaiföldön, Vietnámban, Kínában, Japánban, Koreában, Dél-Afrikában, Guyanában, Trinidad és Tobagoban, Jamaikában, a Bahamákon, Fijin és persze az Egyesült Királyságban. Ez összesen 22 ország és akkor még nem beszéltünk a tájegységenkénti variációkról.

Az út Angliába

Angliába a Kelet Indiai Társaságon keresztül jutott el a curry, jobban mondva azon férfiak által, akik hazatértek Indiából és magukkal kívánták hozni az Indiában megízlelt és megkedvelt ételt, így gyakran indiai szakácsot hoztak magukkal haza. Akik nem engedhették meg maguknak, hogy szakácsot tartsanak, londoni teaházakban fogyaszthatták a curryt, mivel már 1733-ban árulták a Norris Street kávéházban, a Haymarket-en. A 18. század végére, néhány londoni étterem specialitásává vált a curry és a rizs.

Az első indiai éttermet 1810-ben nyitotta meg Sake Dean Mahomed, melynek neve Hindoostane Coffe House volt a Mayfair-en. Mohamed nemcsak indiai ízeket, hanem indiai hangulatot is varázsolt a kávéházába, mi több, külön termet is biztosított a vízipipázóknak. A curry jótékony hatásának köszönhetően (segíti az emésztést, serkenti a vérkeringést) 1840-re egész elterjedt és kedvelt étel lett, ám az 1857-es szipolylázadás után értelemszerűen csökkent a népszerűsége.

Az indiai ételnek pártfogóra volt szüksége, és ez Viktória királynő volt, aki rajongott Indiáért. Utolsó éveiben szoros barátságba került indiai szolgálójával, Abdul Karimmal, akitől még többet tanult Indiáról. Az első modern kori indiai étterem, a „The Shafi” 1910-ben nyílt meg Londonban, majd 1926-ban a „Veeraswamy”, amely még ma is üzemel. Később az indiai, bengáli és pakisztáni bevándorlók által egyre jobban elterjedt az indiai konyha és ezzel a curry is. Ugyan a 2010-es évek elejétől a curry-házak népszerűsége csökken, az étel népszerűsége töretlen. Sokan otthon kezdték el főzni, mert rájöttek, mennyire egyszerű elkészíteni, ezen kívül egyre több általános étterem menüjére is felkerült a curry.

Egy iszonyatosan finom csirke tikka masala

Bár épp a múlt héten mondtam a blog jelentésben, hogy ki fogom iktatni a recepteket, mégis jöjjön egy recept, mert nem tudom nem megosztani, annyira jó. Ez pedig a Chicken Tikka Masala, melynek eredete nem világos és több verzió is létezik a kialakulásával kapcsolatban. Az első szerint egy bangladesi séf találta ki a 60-as és 70-es években, egy másik elmélet szerint egy Glasgow-ban élő pakisztáni séf készítette el először, mások szerint pedig egy pandzsáb ételről van szó. Nos, bármelyik is legyen, nagyon szeretem, és bár állítólag az elmúlt évben lecsúszott az első helyről (helyét a thai zöld curry vette át), továbbra is rendkívül népszerű.

A receptet, melyet megosztok, Lorraine Pascale műsorában láttam és azonnal kipróbáltam és azóta a magam ízlésére alakítottam. Meglátod, mennyire egyszerű friss alapanyagokból elkészíteni, és ahogyan Lorraine is mondta, ezek után soha többet nem akarsz majd üveges szószt venni a boltban.

HOZZÁVALÓK
2 személyre

500g csirkemell
3 ek paradicsompüré
2 kockacukor nagyságú friss gyömbér
5 szál újhagyma
1 csokor friss koriander
1 tk angol mustár
¼ ek kurkuma
¼ ek paprika
½ ek garam masala
½ ek curry por
1 gerezd fokhagyma
1 dl tejszín
só
bors
kevés olaj
egy kis darab vaj

A csirkemellet kockára vágom, megsózom, beborsozom, majd a forró olajba beledobok egy kis darab vajat (emiatt sül szép barnára a hús). A húst megpirítom, majd hozzá adom a fűszereket, tehát a paprikát, a kurkumát, a garam masalát és a curry port, majd jól elkeverem. Belereszelem a friss gyömbért és a fokhagymát. Ezután hozzáadom a paradicsompürét, elkeverem és kevés vízzel felöntöm. A lényeg az, hogy sűrű szószt kapjak. Ha szükséges, adok hozzá még vizet vagy paradicsompürét. Hagyom így rottyanni pár percig, majd hozzáadom az angol mustárt, a tejszínt, a karikára vágott újhagymát és az aprított koriandert. Rottyan megint egyet pár percig és kész is. Főtt rizzsel és paradicsom salsával (paradicsom, lila hagyma, koriander, só, bors, balzsamecet) tálalom.

Hm, azt hiszem megyek és csinálok egy curryt gyorsan…

Jó étvágyat!

Egy barátnőm megkérdezte úgy vagy egy hónappal ezelőtt, hogy húsvétra főzök-e valamit, amit a blogra is kiteszek. Azt feleltem, hogy az angoloknak nem nagyon van húsvéti ételük, nincs különösebb hagyomány, mint nálunk a főtt, füstölt sonka és a főtt tojás, a kalács és a friss zöldségek. „Akkor sütsz valamit?” – kérdezett tovább barátnőm. Ebben is bizonytalan voltam, mondván isten igazából az angolok húsvétkor a hot cross bun-t eszik, vagyis egy zsömle formájú, kalácsot gyakorlatilag, aminek a tetején van egy kereszt. Ezt meg szokták pirítani és vajjal, lekvárral fogyasztják. Ezen kívül van az ún. simnel cake, amit még talán húsvétra készítenek, de az nagyon tömény, nem próbálkoznék meg vele. És egyáltalán, törtem a fejem, hogy milyen témával készüljek húsvétra. „Legyen recept mégis?” – gondoltam magamban. Mivel kaptam visszajelzéseket, hogy örömmel fogadnátok recepteket ill látom a statisztikából, hogy a kaja elég jól megy a blogon, végül úgy döntöttem, jöjjön akkor egy újabb recept (már rég volt amúgy is). Edzők, fogyókúrázók most ne figyeljenek, bár simán elkészítettem ezt a süteményt cukormentes verzióban is. 🙂

Ha kifejezetten húsvéti sütemény nem is létezik az angoloknál, rengeteg alap süteményük van, amiket szeretnek és amik mindenhol megtalálhatók. Ebben nincs semmi különös, nálunk is szinte alap a krémes, a rigójancsi, a dobostorta, a piramis, linzer, isler stb. Nekik is megvan a maguk sütemény választéka, amely nagyon gyakran tartalmaz áfonyát, citromot, karamellt és csokoládét, mégis sokat gondolkodtam, mit süssek húsvétra. Valami olyasmit szerettem volna, ami felfrissít, ami könnyű, ami a tavaszt idézi. Végül úgy gondoltam, kombinálom két kedvencüket, a citromot és az áfonyát és egy citromos-áfonyás tortát sütök. Most készítettem el először ezt a tortát, és bár beleadtam apait-anyait, a kivitelezéssel nem voltam megelégedve. Az íz csodás, de a dekoráció lehetett volna jobb. Már tudom, mit kellett volna máshogy csinálni, úgyhogy ezt már meg tudom osztani.

HOZZÁVALÓK
(18cm- átmérőjű (tehát kicsi) sütő formához)

Az alaphoz:
150g liszt
110g vaj
220g cukor (sokkal kevesebbet használok, kb a felét)
2 db tojás
1 teáskanál sütőpor
1/4 teáskanál só
1 teáskanál vanília kivonat
6 evőkanál tej
2 evőkanál citromlé
fél evőkanál reszelt citromhéj
100g áfonya

A bevonathoz:
100g krémsajt
100g vaj
100-150g porcukor (esetleg több)
1 evőkanál citromlé
fél evőkanál reszelt citromhéj
1 evőkanál citromlé

A leírás alapján a lisztet, sót és sütőport el kell keverni egy tálban, egy másikban a tejhez hozzáadni a citromlevet, ami összeugrik és érlelődni kezd. Mindkettőt félretesszük, majd egy harmadik tálban összekeverjük a cukrot a vajjal, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat és a vanília kivonatot és a reszelt citromhéjat. Ezek után a lisztet és citromos tejet három részletben hozzáadjuk. Őszintén szólva nem vagyok elájulva ezektől a módszerektől, és ahogyan itt már említettem, teljesen máshogy tanított nagyanyám és édesanyám piskótát csinálni, ami véleményem szerint könnyebbé teszi a tésztát, úgyhogy én simán magyar metódus szerint csinálnám legközelebb, vagyis liszt, só és csak egy csipetnyi sütőpor egy tálban, tojássárgája cukorral, vajjal, citromhéjjal, vanília kivonattal egy másikban, a tojásfehérjéket külön felverni. Majd a lisztet bele a tojássárgás keverékbe, lazítani a tésztát a citromos tejjel és végül belekeverném óvatosan a felvert tojásfehérjét. Nyakam rá, hogy könnyebb tésztát kapnék így. 🙂 Az áfonyát egy edényben lisztben megforgatom, majd a tésztához adom.

A tésztát sütőpapírral kibélelt sütőformába öntöm és 170 fokon (légkeveréses sütő) 35 percig sütöm. Ha a beszúrt tűn nem ragad meg semmi, akkor megsült. Kivesszem a sütőből és hűlni hagyom. Amíg sül ill. hűl, elkészítem a bevonatot, immáron azt írom, ahogyan legközelebb csinálnám. A vajat három percig keverem kézi mixerrel, majd hozzáadom a krémsajtot. Először csak a felét adnám hozzá, mivel a krémsajt elég laza és nem biztos, hogy el tudjuk érni a kellő állagot, ha az egész mennyiséggel dolgozunk. Ezek után hozzáadom a vanília kivonatot, a citromhéjat és citromlevet és apránként a porcukrot. Porcukorból csak annyit használok, amíg elérem a kívánt állagot. Ha a krém állaga engedi, lehet még hozzáadni krémsajtot, de óvatos lennék vele. Amikor a tortalap teljesen kihűlt, keresztben kettévágom, majd megkenem az egyik felét és összeállítom a tortát. Kívülről tetszés szerinti vastagsággal díszítem, a tetejét pedig áfonyával és negyed citromszeletekkel.

A cukormentes verzióban az alaphoz 2 érett banánt használok cukor helyett és 100ml olajat vaj helyett, minden más marad. A bevonatnál pedig 2 evőkanál Splenda édesítőszerrel és 1 teáskanál kukoricakeményítővel lehet kiváltani a cukrot. Így is működik és finom a krém. 🙂

Jó étvágyat!

Ha húshagyó kedd, akkor palacsinta nap, vagyis Pancake Day. Emlékszem, gimis voltam, amikor először találkoztam az angol órán a britek eme különös szokásával. Ez a keresztény egyházi évben a nagyböjt kezdetét megelőző utolsó nap, vagyis a hamvazószerda előtti nap.

A palacsinta-nap eredete

A hagyomány szerint azért ettek palacsintát húshagyó kedden, mert tápláló volt (liszt, tojás, tej, só), így fel tudtak készülni a böjtre. A szokás ma is él Angliában, olyannyira, hogy palacsinta futóversenyeket (pancake race) rendeznek, amikor is kötényben, serpenyővel a kezükben, palacsintát dobálva futnak az emberek le egy távot. A monda szerint 1445-ben, a buckinghamshire-i Olney-ban egy asszony palacsintasütés közben hallotta, hogy megszólalnak a harangok húshagyó kedden és serpenyővel a kezében szaladt be a templomba a misére. Ezt a szokást élesztette fel 1948-ban Olney lelkésze, Ronald Collins, mivel a II. világháború alatt – érthető módon – nem foglalkoztak vele. A futás csak akkor érvényes, ha a palacsintát feldobták és megfordították a levegőben és természetesen el is kapták 🙂

Meleg reggeli hideg reggelekre…

Vannak ugyanis reggelek, amikor jól esik valami mással indítani a napot, mint a megszokott hétköznapi reggelivel. Talán leginkább hétvégén van erre lehetőség és épp ezért, szeretek ilyenkor kipróbálni valami újat. Emlékszem, 2015 novemberében, amikor átköltöztem Angliába, szó szerint belebotlottam egy Nigella receptbe. Sosem voltam nagy Nigella rajongó, de ez valahogy megfogott és az első igazi inspiráció volt. Ami pedig a Nigellát illeti, azóta egyre jobban kezdem megkedvelni ezt a Bak nőt, aki legalább annyira hedonista szerintem, mint én. 🙂 Becsülöm, amiért talpra tudott állni oly sokszor az életében, hiszen elég nehéz életszakaszai voltak.

Na de térjünk vissza a reggelihez, ehhez a zab palacsintához, ami azért is jó, mert nemcsak finom, de lassan felszívódó szénhidrátot tartalmaz, ami reggel kifejezetten jótékony hatású. A palacsintát mindig az öntet, töltelék teszi finommá, így van ez a mi zab palacsintánkkal is: mézes-málna öntettel fogjuk tálalni. A málna, a zab mondhatnók, hogy jellegzetesen skót alapanyagok, így ennek a reggelinek skót beütése van, pláne, ha csempészünk az öntetbe egy kis whisky-t és megbolondítjuk azt, bár nem tudom, ez reggelire mennyire jó ötlet, de majd mindenki eldönti… 🙂

HOZZÁVALÓK:
100g zabpehely
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál fahéj
1 teáskanál vanília kivonat
100ml zabtej (vagy sima tej)
1 tojás
1 csipet só
mirelit málna (friss is jó)
pár evőkanál méz
kevés olaj a sütéshez

A zabpelyhet akár le is darálhatjuk kávédarálóval, hogy lisztet kapjunk, de használhatjuk magát a zabpelyhet is. Elkeverjük benne a csipet sót, a fahéjat és a sütőport. Egy másik edényben a folyékony alapanyagokat keverjük össze, tehát a (zab)tejet, tojást és a vanília kivonatot, majd hozzáadjuk a száraz alapanyagokhoz és jól elkeverjük. Mielőtt sütni kezdjük, elkészítjük az öntetet.
Egy lábasban felolvasztjuk a mirelit málnát, és közben ráöntjük a mézet. (Friss málna esetében fordított az eljárás, csak figyelni kell arra, hogy a mézet ne hevítsük túl, ne használjunk nagy lángot, különben odaég.) Hagyjuk egyet, kettőt rottyanni, megkeverjük – és belecsempésszük a whisky-t, ha úgy tartja kedvünk :), majd levesszük a tűzről.
A palacsintát kevés olajon kis adagokban, közepes tűzön kisütjük. Akkor kell megfordítani, amikor a felszínen kis buborékok keletkeztek.
Azonnal tálaljuk a meleg málna öntettel. Nagyon finom.

Saját tippek:
Ha egész zabpelyhet használunk, érdemes estére hűtőben hagyni a tésztát, hogy a zab teljesen felszívja a tejet és puhává váljon.
A zabtej elég édes, ezzel számolni kell.
A tésztát kiegészíthetjük kókuszreszelékkel is.
A palacsinta juharsziruppal is nagyon finom. (Az édesebb feltétek, mint a lekvár és a Nutella stb. elveszik, megölik a zab ízét.)

Ígéretemhez híven következzék most az angol, karácsonyi vacsora! Persze láttuk már filmekben, hogy nagyjából mit esznek az angolok karácsonykor, na meg ugye Mr. Bean is szenvedett egyet a pulykával a fején anno, amikor karácsonyi vacsorát főzött a barátnőjének. 🙂 Szóval kapásból én is a pulykára gondolnék párolt zöldségekkel és némi sült krumplival, de nem. Amikor az első karácsonyunkat töltöttük együtt a Kedvesemmel, meglepett azzal, hogy angol, karácsonyi vacsorát főzött Budapesten kettőnknek. Szépen leadta a listát, mit szerezzek be, aztán elkészítette. Meglepetésemre nem pulykát vetetett velem, hanem bárányt.

–Bárányt? – kérdeztem döbbenten.
–Igen, bárányt. – felelte teljesen nyugodt arccal.
–Jó, hát végül is manapság már nálunk is igen elterjedt, ha valaki másra vágyik hal helyett…

Íme a bevásárlólistám, avagy a

HOZZÁVALÓK (2 személyre)

1 kg báránycomb
2 szem krumpli
2 db fehérrépa
2 szál póréhagyma
1 sárgarépa
zöldborsó (mirelit)
brokkoli (mirelit vagy friss)
karfiol (mirelit vagy friss)
kelbimbó (mirelit vagy friss)
vaj
tej
só
bors
őrölt szerecsendió
őrölt fehér bors
rozmaring
kakukkfű
1 evőkanál liszt
mentaszósz (Tesco-ban kapható a világok konyhái részen)
gravy (Bisto granulátum, Tesco-ban kapható a világok konyhái részen)
libazsír
olívaolaj

Egy alufóliát beolajozunk az ujjunkkal, majd megszórjuk sóval, borssal, kakukkfűvel és rozmaringgal. Rátesszük a bárányt, befűszerezzük, majd becsavarjuk a fóliába. Légkeveréses sütőben 180 fokon 20 percig sütjük, majd letesszük 160 fokra és tovább sütjük, amíg puha nem lesz – ez olyan 2-3 óra nagyjából.
Amíg a bárány sül a sütőben, elkészítjük a póréhagyma szószt. Ehhez a póréhagymát karikára vágjuk, majd sós vízben 5 percig főzzük. Utána leszűrjük és kinyomkodjuk belőle a levet. Egy edényben vajat melegítünk, majd hozzáadjuk az evőkanál lisztet és gyorsan elkeverjük. Hagyjuk egy percig pirulni, majd kevés tejjel felöntjük, miközben gyorsan kavargatjuk egy habverővel. Annyi tejet adunk hozzá, amennyit a szósz felvesz, főzés közben úgyis sűrűsödik. Sóval, őrölt fehér borssal és szerecsendióval ízesítjük, majd beletesszük a póréhagymát és összekeverjük. Hagyjuk egyet rottyanni, majd levesszük a tűzről.
Utána előkészítjük a zöldségeket: megpucoljuk a krumplit, fehérrépát, sárgarépát és ha nem mirelit brokkolit, karfiolt használunk, akkor ezeket is. A krumplit nagy kockákra (kb 4cm) vágjuk és sós vízben előfőzzük. Addig kell főzni, amíg a villát épp, hogy bele lehet szúrni. Ha kész, leszűrjük és hagyjuk kihűlni.
A sárgarépát karikára vágjuk és félretesszük. A fehérrépát hosszúkás darabokra vágjuk és ezt is előfőzzük a krumplihoz hasonlóan.
45 perccel a bárány elkészülte előtt a kihűlt krumplit és fehérrépát egy tepsibe tesszük és libazsírral bekenjük. Nem kell félni, ettől lesz jó, ropogós mindkettő. 🙂 Sütés közben forgatjuk és locsoljuk zsírral.
Nagyjából 20 perccel azelőtt, hogy a bárányt kivennénk a sütőből, megpároljuk a többi zöldséget, tehát a karikára vágott sárgarépát, zöldborsót, brokkolit, karfiolt, kelbimbót.
Amikor a bárány puhára sült, kivesszük a sütőből és pihenni hagyjuk pár percre szeletelés előtt. Ez idő alatt mindent, ami esetleg kihűlt volna, újra lehet melegíteni, hiszen ugyanúgy, ahogy az angol reggelinél, az angol karácsonyi vacsoránál is az a lényeg, hogy mindennek egyszerre kell forrónak lennie.
A bárányt vékony szeletekre vágjuk és a zöldségekkel, póréhagyma szósszal és mentaszósszal tálaljuk. Legutolsó teendő a gravy készítése, melyet lehet házilag is készíteni, de mi (sajnos) legtöbbször granulátumot használunk, amire csak forró vizet kell önteni és jól elkeverni. Az egész tányért leöntjük aztán gravy-vel és kész is van.

Nos, bár ahány ház annyi szokás, nálunk ez volna az angol karácsonyi vacsora. Számomra volt benne ismeretlen elem: pl póréhagyma szósz, mentaszósz és a sült fehérrépa, amiről elképzelni sem tudtam azelőtt, hogy lehet ilyen formában fogyasztani, aztán annyira bejött, hogy ma már harc megy érte. 🙂
Nekem nagyon bejön az angolok karácsonyi vacsorája, s ami igazán tetszik benne, hogy nagyon sok a zöldség. Akinek elege van a halászléből és rántott halból, esetleg töltött káposztából és kísérletező kedvében jár, próbálkozzon meg az angol karácsonyi vacsorával. Ízleni fog, garantálom.

~

U.I.: S hogy miért viselnek az angolok papír koronát a fejükön vacsora közben? Ez a szokás a wassailing-ból ered, ahol is a választott király és királynő vezette a házról házra járást és koronát viseltek a fejükön. Bővebben itt lehet róla olvasni.

Ha Angliában betérünk egy kávézóba, cake shop-ba vagy étterembe, egészen biztos, hogy sajttortát fogunk találni az étlapon, pultban. Alap süteménynek számít, ami nálunk nem is tudom, talán 10-15 évvel ezelőtt jelent meg, legalább is én akkor hallottam, kóstoltam itthon először, s azóta lelkes rajongója vagyok. Szóval azt gondolnám, hogy ez a torta tipikusan angol, de ez nincs így. Állítólag sajttortát már az ókori görögök is készítettek. A modern kori sajttortát azonban először egy angol szakácskönyvben jegyezték föl a 14. században. Később variálták a receptet és két fő verzója lett: a sült és a sületlen (hihi) sajttorta. Utóbbi az Egyesült Államokban született meg. Az amerikai sajttorták krém rétege jellegzetesen nagyon magas (New York cheesecake), s náluk található talán a legtöbb fajta is.

Bevallom, sosem csináltam sajttortát, mindig csak vettem itthon, de azt megállapítottam, hogy sajttorta és sajttorta között is van különbség, nem mindnhol lehet jót kapni. Így aztán mindig is izgatott a dolog, hogy vajon én milyet sütnék… Éppen ezért az első sütemények egyike volt, amit kint elkészítettem. Tudom, sokak konyhájában ez már alap, én csak most jutottam el oda, hogy kipróbáljam – jobban mondva másfél éve. Tulajdonképpen nincs benne semmi ördöngösség, de akkor is örültem, hogy ezt is kipróbáltam és jól sikerült. Azóta felkerült a szökővénte elkészítendő sütemények listájára, mivel csak ritkán sütök az egészségre való tekintettel, de mindig sikert arat.

Na de lássuk, hogyan készül! Kedvencemtől, Mary Berry-től szereztem a receptet, amit a saját ízlésem szerint alakítottam át.

HOZZÁVALÓK:

Az alaphoz:
75g digestive keksz (itthon is kapható pl. Tescoban)
40g vaj

A töltelékhez:
50g vaj
80g porcukor (aki édesszájú, tehet bele többet, én az előírt felét használom)
450g krémsajt
25g liszt
1 citrom leve és héja
3 tojás
150ml tejszín

A sütőformát kivajazom és kibélelem ragadásmentes sütőpapírral.

Az alaphoz a kekszeket legegyszerűbb egy nejlonzacskóba tenni, majd sodrófával jól rácsapni párszor, hogy összetörjön. A vajat egy edényben megolvasztom, majd belekeverem a keksz darát. Ha ez megvan, akkor beleszórom a vajas kekszet a sütőforma alapba és jó erősen, alaposan, egyenletesen lenyomogatom.

Ezután egy tálban elkeverem a vajat, cukrot, krémsajtot, citromlét és citrom reszeléket, lisztet és a tojássárgáját. Külön edényben felverem a tojásfehérjét, majd óvatosan a masszába keverem. Beleöntöm a sütőformába és egy spatulával elsimítom a tetejét, hogy egyenletes legyen.

160C fokra előmelegített sütőben kb. 1 órát sütöm. Ha megsült, a meleg sütőben hagyom kihűlni.

Friss vagy akár fagyasztott málnából készült öntettel és pár szem bogyós gyümölccsel, hidegen tálalom.

Jó étvágyat!

Bevallom, fogalmam sem volt arról, hogy mi az a cupcake, míg Angliába nem költöztem. Látni már láttam, de nem tudtam a nevét, ahogyan azt sem, milyen az íze, állaga. Emlékszem, 2015 decemberében kóstoltam meg először, amikor a cég egyik partnere ajándékba hozott egy dobozzal az irodába. Gondoltam, hogy – mint minden angol sütemény – ez is tele lesz cukorral, de nem tudtam, mire számítsak. Megkóstoltam hát, lesz, ami lesz jeligével. Nos, piszkosul édes volt, de baromi jó! 🙂 Nem csoda hát, ha magam is ki akartam próbálni, milyen is az otthon készült cupcake.

Választásom a fehér csokis, vaníliás cupcake-re esett és találtam egy receptet, amit kissé átalakítottam és nagyon bevált. Íme:

HOZZÁVALÓK:
(kb. 16 db)

225g sütőporral kevert liszt
225g vaj
225g cukor (bár én vigyázok a cukorral és csak a felét teszem bele)
4 tojás
1 Bourbon vanília rúd
egy marék fehér csoki darab

Az angolok másképp készítenek piskóta tésztát mint mi. Legalább is én a nagymamám óta a piskótát mindig úgy készítettem, hogy a cukrot kikevertem a tojássárgájával, aztán hozzáadtam a lisztet és végül a külön felvert fehérjét óvatosan belekevertem. Na nem, az angolok nem vacakolnak ezzel.
Szóval a vajat elkeverem a cukorral, majd hozzáadom a vaníliát, a lisztet és a tojásokat. Nem kell sokáig keverni, csak addig, hogy épp, hogy elkeveredjen minden egymással.
Muffin sütőformába helyezem a papírkosárkákat és feléig megtöltöm őket a masszával és beleteszek pár szem fehér csokit. 170 fokon 12-18 percig sütöm őket, vagy amíg arany barnák nem lesznek. Ha kész, hűlni hagyom és elkészítem a cukormázat, alias buttercream-et.

CUKORMÁZ
250g vaj
250-350g porcukor (ebből is kevesebbet használok)
100g fehér csoki
1 db Bourbon vanília rúd

A szép cukormázhoz nagyon fontos, hogy a vajat önmagában legalább 2-3 percig felverjük akár kézi mixerrel vagy géppel. Ezzel érjük el a cukormáz jellegzetes állagát, a vaj könnyebb, lazább lesz és a cukormáz színe is szép lesz (fehérebb). Ezek után fokozatosan adom hozzá a porcukrot – és ahogy írtam, ebből is kevesebbet használok az előírtnál, épp csak annyit, amennyi kell ahhoz, hogy a kívánt állagot elérjem. Beleteszem a vaníliát és végül az előzőleg felolvasztott és kihűlt fehér csokit. Amint kész, a cukormázat habzsákba teszem és díszítem a kis tortácskákat. A hab kinyomást gyakorolni kell, de azért nem nagy ördöngösség. A lényeg, hogy minél kevesebb felületen érintsük a habzsákot, mert a kéz melegétől megolvadhat a cukormáz. A cupcake elvileg kész, tetszőlegesen lehet tovább díszíteni mindenféle kiegészítővel. Én nem szoktam, szerintem így is elegáns.

~

Felhívom mindenki figyelmét, hogy ez nem egy diétás sütemény, de mértékkel és szökő évente egyszer lehet élvezni. Cupcake-et valamilyen ünnepre szoktam csinálni vagy ha vendég jön. Ekkor többnyire egyet vagy kettőt félreteszek magamnak, a többi pedig a vendégé, ünnepelté és a jól bevált megoldás arra, hogy ne egyek belőle többet a kelleténél: beviszem a kollégáknak. 🙂