Klasszikus angol lakberendezési tárgy: a fűszertartó

 

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én meg vagyok bolondulva az ún. fűszertartókért! Ezek a porcelán edények elengedhetetlen kellékei az angol lakberendezésnek és egészen biztos, hogy fogsz találni egyet vagy kettőt, ha ellátogatsz egy angol városi házba vagy vidéki kúriába. Többnyire a kandalló párkányának a két szélére helyezik, de megtalálható asztalokon is, vagy lámpatest formájában, sőt akár hatalmas méretben tükrök vagy kandallók mellett állva. Mesés! Egyszerűen mesés! Nem tudom, miért vagyok odáig értük… hogy a forma, vagy a szín az, ami ennyire bejön, vagy esetleg mindkettő? Nem tudom. De ha olyan házban élnénk, ahol van kandalló, egészen biztos, hogy az első dolgom az lenne, hogy vegyek egy fűszertartót. Vagyis inkább kettőt, hogy szimmetrikus legyen – ahogy Poirot is szereti. 🙂

De miért váltak ezek a kínai fűszertartók tipikus angol dísztárgyakká?

Fűszertartók már a Csin-dinasztia alatt (i. e. 221 – i. e . 207) is léteztek. Gyömbért, fűszereket, gyógynövényeket, sót és olajat tároltak bennük. Amikor később ezeket exportálni kezdték nyugatra, ezekben a porcelán edényekben szállították őket.

Az európaiak (csak mint én!) bolondultak a kínai porcelán fűszertartókért és teáscsészékért és hirtelen megnőtt a kereslet irántuk. A fűszertartók a 18. és 19 században váltak az otthon díszévé elsősorban a minőségi porcelán, másodsorban pedig az esztétikus megjelenésük miatt. Az edényeket kínai fazekas mesterek készítették és tehetséges művészek kézzel festették. A legtöbb Jingdezhenben készült. A város régi neve Changnan volt, amit az európaiak helytelenül „china”-nak ejtettek ki. Így alakult ki a „china” szó, amit porcelánt és Kínát is jelent.

Minták és színek

A legtöbb minta hagyományos kínai motívum, úgy mint virágok, tájképek, állatok, sárkányok. Szín alapján a következő kategóriákra lehet osztani őket:

• Kék-fehér
• Sárga, narancssárga és piros
• Imari
• Zöld és rózsaszín család
• Cinóberpiros

Kék-fehér

A hagyományos kék-fehér dizájn a legrégebbi. A Ming-dinasztia idején (1368-1644) készültek és ezeket exportálták először Európába. Nem véletlen tehát, hogy ez terjedt el legelőször és ebből van a legtöbb. Legtöbbször nehéz megmondani az edény korát, de az alapelv az, hogy minél nehezebb, annál régebbi. Ezt arra alapozzák, hogy régen a teával porcelánt is exportáltak, ám a porcelánt ballasztnak használták a hajótestben, hogy egyensúlyban tartsák a hajót. A porcelán edényeket megtöltötték, hogy nehezebbek legyenek, így azoknak nagyobb teherbírásúnak kellett lenniök.

Sárga, narancssárga, piros

Ezek a legritkábban előforduló színek. A sárga szín Kínában a császárt szimbolizálja, így ezt a színt luxus termékekhez és különleges alkalmakra használták. (Olyan ritka a sárga, hogy nem is találtam képet hozzá, csak pirosat!)

 

Imari

Az imari egy élénk festésű dizájn, amelyet kékkel, pirossal, arannyal és feketével festenek. A minta japán eredetű és Imari kikötővárosából származik. Imari típusú porcelánt a Holland Kelet India Társaság kezdett el Európába exportálni a 17. század végén, amikor Kínában fennforgások voltak és leálltak a fazekasműhelyek Jingdezhenben. A japán export a 18. Század közepén állt le, mert nem tudott Kínával lépést tartani, ahol újra elkezdtek porcelánt gyártani. Ekkorra azonban annyira népszerűvé vált az Imari minta, hogy a kínaiak is és az európaiak is másolni kezdték.

Famille Verte és Rose

A zöld (verte) zománcos díszítés régebbi a rózsaszínűnél. Ezeken az alakzatokat mindig fekete vonallal húzzák meg, kivéve az emberi arcot – azt pirossal festik meg.

A Famille Rose Európából érkezett Kínába, ahol is gyakran csak „fencai”-nak emlegetik, ami külföldi színt jelent. Ezeken az edényeken finoman kidolgozott mintákat találunk: madarakat, virágokat, embereket. Onnan lehet eldönteni, hogy eredeti Famille Rose edénnyel van dolgunk, hogy az eredetin a virágokat mindig tavasziasan ábrázolták, míg ezt az utánzatokon és a másolatokon nem sikerült visszaadni.

Cinóberpiros

A 14. században, a Ming-dinasztia alatt a faragott edényeket gyakran cinóberpirosra festettek. Ehhez cinóbert, azaz vörös ércet használtak. A piros hamar elterjedt és kedvelt szín volt, mert Kínában a szerencsét jelképezi.

Ha vásárolnál…

• A fűszertartó értéke függ a korától, színétől, gyakoriságától, állapotától és attól, hogy van-e teteje! Mivel sokszor a tetők elvesztek, sokkal értékesebb, ha olyat talál az ember, aminek van teteje.
• A festés minősége szintén árulkodik arról, hogy vajon eredeti darabot tartunk-e a kezünkben, vagy sem. Biztosra szakértő tudja megmondani.
• Szinte minden edénynek az alján található császári jelzés, amely megmondja, hogy az edény melyik dinasztia és császár idejében készült. De ez is becsapós, mert sokszor a fazekasok replikákat készítettek, mert annyira kelendőek voltak az előző korok mintái. Hogy autentikusak maradjanak, a megfelelő császári jelzést tették rá. Tehát nem hamisították őket, hanem csak utánzatot készítettek.

 

~

 

Nos, ha szeretnél autentikus angol hangulatot kialakítani az otthonodban, azt hiszem, a fűszertartó elengedhetetlen. De vigyázz! A fűszertartó ára 20 fonttól lehet 500 ezer font is. Azt hiszem, én boldog lennék egy sima, 20 fontossal is. Kék fehérrel természetesen, mert az a kedvencem. 🙂

 

Neked melyik tetszik a legjobban?