skip to Main Content
  • English
  • Magyar
  • English
  • Magyar

A komornyik

„Csengetett, Mylord?” rajongóként az egyik kedvenc témám a szolgálók élete, hierarchiája, feladatai. Mr. Stokes figurája minden bizonnyal sokunk szívébe belopta magát és adott egy elképzelést arról, hogy mi is volt a feladata a komornyiknak az úri háztartásban. Ahogy már említettem, ez a sorozat hihetetlen pontosan adja vissza mindazt, ami a „nagy házban” történt, ám vannak eltérések, melyeket nem árt pontosítani. Nézzük meg, mik ezek!

Hierarchia

Nos, a köztudatban a komornyik áll a szolgálók ranglétrájának tetején. A legnagyobb udvarházaknál ez nem így volt. A legmagasabb, legfelelősségteljesebb pozíció a gondnoké volt (House Steward). A gondnok nem öltözött szolgálóként, megjelenése leginkább egy úriemberéhez hasonlított. Természetesen a legtöbbet is ő kereste (bár egy jó francia szakács felvette vele a versenyt, de erről majd később, amikor a szakácsokat vesézzük ki), de ezért cserébe megbízhatónak, diszkrétnek, becsületesnek kellett lennie és gyakorlatilag gazdái értékrendjét kellett képviselnie a vendégek és a világ előtt. Feladatai közé tartozott a szolgálók felvétele, élelmiszer és háztartási eszközök beszerzése, kiadások könyvelése, logisztika megszervezése (ha a család vidékre utazott a vadászidényre) és minden egyéb kényes feladat, amit a ház ura rábízott. Gondnokot csak a leggazdagabb udvarházak tartottak, ilyen volt a West Sussex-i Petworth birtok, ahol William Pattinson töltötte be ezt a szerepet 1881-1899 között.
butler-petworth-house

Feladatok, napi teendők

Ott, ahol nem engedhették meg maguknak a gondnokot ill. az idő előrehaladtával a gondnok szerepe összeolvadt a komornyikéval (Butler) és a komornyik töltötte be a gondnok feladatkörét is. A „butler” szó a francia „boutellier” szóból ered, aki a középkorban a borosüvegekért, borért felelt a háztartásban. A komornyik rendszerint férfi volt és pozícióját a ranglétrán felfelé jutva érte el. Feladata többet fedett le, mint amennyit Mr. Stokes-tól láthatunk: a valóságban a komornyik végezte azokat a feladatokat, amiket Mr. Tweletrees-től látunk a „Csengetett, Mylord?”-ban. Gondolok itt az asztal milliméter pontosságú megterítésére, a virágok elrendezésére, az újság vasalására, a bejárati ajtó felügyeletére és vendégek fogadására, vagy akár a lakáj vagy inasfiú körmének ellenőrzése. Ez a valóságban a komornyik feladata volt, nem a lakájé.

A komornyik napja viszonylag később kezdődött, mint a többi szolgálóé, így valóban tovább aludhatott, de csak egy picivel. A reggelit gyakran csak reggel 8 vagy 9 után szolgálták föl, ekkor volt az első jelenése a komornyiknak a nap folyamán. Bár a reggelit büfészerűen rendezték el, hogy a család kiszolgálhassa magát, a komornyiknak felügyelnie kellett az étkezést.

A komornyik élete napközben lazább volt és rugalmasabb beosztása volt a többiekénél. Idejét vagy egyéb feladataival töltötte mint például az ezüst tisztításával, könyveléssel, kereskedőkkel való tárgyalással, vagy éppen kimenőt adott magának és a saját ügyeit intézte. Mivel hozzáfértek a család alkoholkészletéhez, nem volt ritka, hogy fű alatt azt árulták, így extra bevételhez jutván, ahogyan Mr. Rabbits is tette, aki Uppark (West Sussex) komornyikja volt. (Ugye, ugye milyen szépen visszaköszön Mr. Stokes jelleme, bár ő az alkoholt inkább itta, semmint eladta.)

Munkájának csúcsa a vacsoránál jött el. Gondoskodnia kellett a kibővített asztal gondos és precíz megterítéséről, az ezüst evőeszközkészlet ellenőrzéséről, a borok kóstolásáról, hogy valóban fogyasztható és megfelelő minőségű legyen a vendégek számára (gondolom, ezt a feladatot örömmel vállalták), a borok, pezsgők hűtéséről, melyeket a pincében jegeltek a felszolgálásig.

komornyikok polesden lacey

A vendégek megérkezése után apreitifet szolgált fel, majd amikor a ház úrnője jelt adott, akkor bejelentette, hogy „a vacsora tálalva, asszonyom” („Dinner is served, ma’am”). Vacsora alatt felügyelte a többi szolgált ill. gondoskodott, hogy egy vendég pohara se legyen üres. Az étkezés után a szalonban teát szolgált föl, bár vendégek esetén az urak a könyvtárszobába vonultak vissza szivarozni és pletykálni, majd újra csatlakoztak a hölgyekhez. (Szintén megfigyelhető ez a momentum a „Csengetett, Mylord?”-ban.)

komornyik szoba uppark

A nap végén a komornyiknak kellett elmosnia a család értékes, kézzel festett porcelán étkészletét, ahogy utaltam erre már itt is. Gondoskodnia kellett arról is, hogy minden ajtó és ablak be legyen zárva és a tűz eloltva. Csak ezután tért nyugovóra szobájába (Butler’s Pantry), mely érdekes módon nem az emeleten volt a többi szolgálóéval együtt, hanem a konyha mellett. Kérdezhetnénk, hogy miért is? Nos, a nagyobb udvarházaknál a konyha mellett volt a széf-szoba, ahol a család az ezüstöt tárolta. Tartottak a betörésektől, ezért a komornyikot a széf melletti szobában helyezték el, vagy gyakran a komornyik szobájából nyílt a széf. A széf-szobákat hihetetlen vastag és tűzbiztos ajtóval látták el – nem bízták a véletlenre. A komornyik szobájában helyet kapott a már említett Belfast mosogató, asztal, ahol a könyvelést végezhette, és mindenféle kefe, tisztító eszköz és szerszám cipő- és kalaptisztításhoz, apróbb javításokhoz.

komornyik szoba uppark

komornyik-szoba-uppark

Követelmények

Természetesen a komornyiknak roppant diszkrétnek és megbízhatónak kellett lennie. Ez hol sikerült, hol nem. Pláne a 20. század elején, amikor megjelent a bulvár újságírás, egyre többet fizettek az újságírók mindenféle pletykáért, információért, aminek nehéz lehetett ellenállni. Nemcsak diszkréciót igényelt a munka, hanem a munkáltató dilijeinek elviselését is (megint csak „Csengetett, Mylord?”: szolgálólányok elcsábítása, szeretők tartása, szenilis vénasszonyok hóbortjai stb). Van egy vicces eset, ami nagyon tetszik. Mrs. Venetia James egy milliomos felesége volt így gyakran szórakoztatta London elitjét és adott vacsorákat. Milliomos létére borzasztó smucig volt, például katolikus vendégeket kizárólag csak pénteken hívott meg, hogy halat szolgálhasson fel, ami olcsó volt. Arra is utasította a személyzetet, hogy gondosan porciózzák az ételadagokat, a lehető legkevesebbet tálalják. Egy alkalommal egyetlen csirkét szeleteltek föl és mindenki csak egy apró darabot kapott a tányérjára. Mrs. Venetia James egy cetlit bújtatott a komornyik zsebébe a következő felirattal: „DCSC”, vagyis „Don’t Cut Second Chicken”, magyarul ne kezdjen meg másik csirkét. 🙂
butlers

Hát ennyit a munkaadók hóbortjairól és a komornyik feladatairól. Remélem, tetszett a rövid összefoglaló. Ahogy ígértem, folytatom a szolgálók bemutatását.
Megosztás:

This Post Has 0 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

öt × kettő =

Back To Top