A Londoni Szezon

Ha szereted a Downton Abbey-t, akkor biztosan emlékszel a Londoni Szezon c. különkiadásra és Rose bemutatására a királyi udvarban. Ez a poszt mélyebb betekintést ad abba, hogy miről is szólt az egész Londoni Szezon.

Mit jelent a Londoni Szezon?

A három hónapon át tartó Londoni Szezon ékes színfoltja volt az angol nemesség életének. A májustól júliusig tartó programsorozat eredetét a 18. században kell keresni, ám ekkor még decembertől májusig tartott, amelyet a majális zárt. A jellege is más volt: az elit réteg a Vauxhall Pleasure Gardens-ben és a Covent Gardenben szórakozott.

Azonban a 19. század közepétől a helyzet megváltozott. A leggazdagabbak luxus partikat rendeztek a londoni palotáikban, ahová csak a legbefolyásosabbak kaptak meghívást. Ha valakinek nem volt kapcsolata, esélye sem volt bejutni. Természetesen a legfontosabb estélyt a Buckingham Palota rendezte, ahová csak a bizalmi kört hívták meg, vagy azokat, akiknek volt a körben ismerősük.

Ezek az estélyek és bálok alkalmat adtak az arisztokrácia számára, hogy networkingeljenek és hogy eladósorban lévő lányaikat bemutassák az udvarnak és megfelelő férjet találjanak a felső körökben. A viktoriánus korban a Szezon segített a feltörekvő iparmágnásoknak, bankároknak és gyárosoknak a beilleszkedésben és az illem elsajátításában.

A Szezon programjai

Természetesen a Londoni Szezon nemcsak bálokból és estélyekből állt. A programsorozat elsősorban a sport és a szórakozás köré csoportosult: lóversenyek, tenisz, evezős versenyek, koncertek, virágkiállítás és vadászat tette ki a Szezont.

Ezek többségét a mai napig megtartják, gondoljunk csak az Ascoti lóversenyre, a Wimbledoni teniszbajnokságra, a Henley Royal Regattára, a Chelsea virágkiállításra vagy a vasárnap esti katonai rezes banda koncertjeire a Hyde Parkban.

Az angol arisztokrácia két tábort alkotott: az egyik habzsolta a londoni életet és inkább itt élt és csak hétvégi partikra utazott le a vidéki birtokára, a másik tábor épp fordítva. Utóbbit figyelhetjük meg a Downton Abbey-ben is, ahol ugyan a család élvezi a Szezont Londonban, ám az év hátralévő részét szeretik a saját birtokukon tölteni. Bár Lady Mary megjegyzi, hogy mindkét életforma egyformán izgalmas.

„Amikor Londonban vagyok, vágyom vissza Yorkshire-ba, amikor pedig itt vagyok, szeretném a cipőm kopogását hallani a Londoni járdákon.”

A Szezont azonban minden arisztokrata fontosnak tartotta. Elengedhetetlen volt, hogy lássák az embert Londonban májustól júliusig, ahogyan az is elengedhetetlen volt, hogy utána NE lássák az embert Londonban. A Szezon végeztével az arisztokrácia ugyanis északnak vette az irányt, és augusztus 12-ével megkezdődött a vadász szezon.

Aki nem ment vadászni, gondoskodott arról, hogy véletlenül se lássák meg, hogy Londonban maradt. A spalettákat becsukták és nem hagyták el a házat egy hónapig.

A Szezon is változik…

A Szezon persze megváltozott az évtizedek során. Máshogy nézett ki a viktoriánus kor alatt, máshogy a 20. század elején és megint máshogy az I. világháború után.

Talán az egyik legszembetűnőbb változás a közlekedésben érezhető. A Hyde Park vonzotta a társadalmi elitet. Delután 1 és 2 óra között itt lovagoltak és kocsikáztak a nemesek, akik este a legjobb ruháikba öltözve újra találkoztak a bálokon.

A lovaglás és kocsikázás az automobil elterjedésével kezdett kimenni a divatból a 20. század elején. Ezt a Downton Abbey-ben is jól megfigyelhetjük, ha szemfülesek vagyunk. Az özvegy grófné a következőt mondja:

„Senki sem kocsikázik a parkban már. Ennek már vége.”

A Szezon más képet kezdett festeni az I. világháború után. Sok arisztokrata kénytelen volt megválni a londoni házától, vagy épp a vidéki birtokától és az arisztokrácia lassan elvesztette a Szezonhoz való kiváltságát. Egyre több különböző társadalmi réteg számára vált elérhetővé.

Lóversenyek, lovaspóló

Talán a két leghíresebb lóverseny az Epsom Derby és az Ascoti lóverseny. Elsőre talán nem gondolnánk, hogy bármiféle különbség lenne a kettő között, pedig van. Míg a Derby az átlagemberek lóversenye volt, addig az Ascoti az arisztokráciáé és a társadalmi elitté. A királyi páholyba csak meghívóval lehetett bejutni, amit a királyi kamarán keresztül lehetett kérvényezni.

Ascot a ruhakölteményekről is híres, gondoljunk csak a „My Fair Lady”-ben látható extravagáns ruhákra és kalapokra. Ide csakis a legjobb ruha dukált. A királyi bál és az etoni Június 4-i ünnepség mellett Ascot volt az a rendezvény, amely leginkább jelezte és kifejezte a társadalmi osztályok közötti különbséget.

Lovaspólót Hurlinghamben, Roehamptonban és Ranelaghban tartottak a Szezon alatt, amelyen természetesen teát szolgáltak föl. Az 1880-as Ranelagh-i póló arról vált emlékezetessé, hogy elektromos világítással világították meg a játékot.

Krikett, evezés, tenisz és vitorlázás

A Szezon fő krikett meccsei az Eton és Harrow, illetve az Oxford és Cambridge iskolák között zajlottak le. Evezésben Oxford mérte össze az erejét Cambridge-dzsel Londonban, és a londoni elit a fővároshoz közeli, Temze-parti városkában követhette szemmel a Henley Royal Regattát, ahol persze a megjelenés sokkal fontosabb és érdekesebb volt, mint maga a verseny.

Az első tenisztornát 1877-ben tartották Wimbledonban és ezzel a világ legrégebbi tenisztornája.

A Cowes-i Regattát a régens herceg, a későbbi IV. György vitorlázás iránti érdeklődése hívta életre 1826-ban. A sport azóta része a Londoni Szezonnak, amelyet augusztus első hetében rendeznek meg és amelyet tüzijáték zár.

A június 4-i ünnepség

Ez az ünnepség azokat a nemeseket érintette, akiknek fiuk Etonba járt. Június 4-én az Etoni kollégium III. György látogatásáról emlékezik meg. Ennek keretében beszédet mondanak (görögül és latinul természetesen), amelyet könnyű ebéd követ (füstölt lazac, fürj aszpikban, eper fagyival stb). Az ünnepség fénypontja a csónakos felvonulás és tűzijáték.

A királyi bál

A Szezon legfontosabb rendezvénye azonban a Királyi bál volt.

Az uralkodó előtti megjelenés ősidők óta kiváltságnak számított, ám kezdetben a bálok nem a fiatal hölgyek bemutatásáról szólt, hanem sokkal inkább fiatal házaspárok bemutatásáról, vagy olyanokéról, akiket szakmailag vagy rangban előléptettek. Az ifjú hölgyeket csak később, III. György uralkodása alatt, pontosabban Sarolta királynő születésnapi bálján mutatták be az uralkodónak először és ekkor vált hagyománnyá.

Viktória királynő uralkodásának idején elvárták, hogy a nemes és vagy diplomata családból származó ifjú hölgyeket és a frissen házasodott asszonyokat bemutassák az uralkodónak mielőtt bevezették volna őket a társaságba.

A megjelenés természetesen nem volt mindegy. Az első bálozó ruha volt a legfontosabb, s az ifjú hölgyek magazinokból értesülhettek a legújabb modellekről. Ha valakinek kérdése volt a megjelenéssel kapcsolatban, az a királyi kamarától kérhetett tanácsot.

Az 1920-as években divatossá vált bob frizura kihívást jelentett a fodrászoknak. Póthajat alkalmaztak, hogy hátul abba tűzhessék bele a Wales-i herceget jelképező három strucctollat, amelyet a hölgyeknek 1930-ig kötelező volt viselniük a bálon.

Természetesen pukedlizni és táncolni is meg kellett tanulniuk a hölgyeknek. A viktoriánus korban Mrs Cowper Coles adott tánc és etikett órákat a Sloan Squaer-i lakásán, később Marguerite Vacani Knightsbridge-i stúdiójában tanulhattak pukedlizni. II. Erzsébet és Margit hercegnő itt tanultak táncolni.

A bemutatás

Az előkészület fárasztóan hangzik, ám bejutni a Buckingham Palotába még ennél is fárasztóbb volt. Az első bálozók nagyjából hat órán át várakoztak a hintójukban, mire bejutottak. Amikor végre sikerült belépniük a palotába, még frissítőt sem kaptak, és csak egy bili volt bekészítve egy paraván mögé – fő a diszkréció.

Viktória királynő délután 3-tól 3 órán át fogadta az ifjú hölgyeket. Az arisztokraták lányai előnyt élveztek, és őket mutatták be először. A királynőt arcon kellett csókolniuk, míg a többieknek kézen.

A nagy napot meg kellett örökíteni, ezért a fotográfusok a Királyi bál estéjén tovább tartottak nyitva és egészen hajnali 1-ig dolgoztak. Muszáj volt, hogy a fotók a nevekkel együtt megjelenhessenek az újságokban és magazinokban.

Egy korszak vége…

A Királyi bált azonban 1958-ban beszüntették. Margit hercegnő véleménye szerint „Véget kellett vetni ennek. Az összes londoni ringyó bejutott.” Sokan Fülöp herceget hibáztatták, aki szerint II. Erzsébet királynőnek a társadalom különböző rétegeivel kellett programot szerveznie és sok más elfoglaltsága miatt nem tudott lépést tartani a Királyi bállal.

De az idők is változtak. A klasszikus táncok kimentek a divatból, s valóban furcsán festett volna egy bál a hippi vagy a punk korszak közepén… A királyi bált leszámítva azonban az összes többi rendezvényt a mai napig élvezhetjük. Azért ez is valami.