A régi, angol cottage-ek hátulütői

 

Már jó ideje gondolkodom, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, mert úgy gondolom, hogy engem keresztre feszítenek ebben az országban, ha bármi kedvezőtlent merek mondani a cottage-ekről. 🙂 Végül mégis úgy döntöttem, hogy megírom, mert egyrészt foglalkoztat a téma, másrészt neves bloggerek is azt mondják, hogy mindig érdemes olyan cikkeket megírni, amelyektől tartunk, és higgyem el, ezek mindig sikeresek. Nos, majd meglátjuk.

A jó, öreg, angol cottage…

Az angol cottage-ekért mindenki rajong. Odavagyunk értük, mindegy, hogy milyen színűre festették, miből építették és hogy nádtetős vagy cseréptetős. Van bennük valami megfoghatatlan, időtálló báj, mesebeli romantika, ami miatt úgy érezzük, hogy ez az igazi otthon.

Saját tapasztalat

Bár már szálltunk meg Tudor-kori házban, amikor Shrewsbury-ba mentünk, mégis, amikor lefoglaltam az idei nyaralásunkhoz a 17. századi cottage-t Cornwall-ban, teljesen odáig voltam, hogy igazi, angol cottage-ben fogunk megszállni. Néztem a berendezést és teljesen elvarázsolt a vidéki angol country stílus, a fatüzelésű kályha, a bútorok és alig vártam, hogy megérkezzünk.

Amikor megérkeztünk, izgatottan léptem be a cottage-be és mint egy kutyus, végigrohantam az összes helyiségen. Örömmel állapítottam meg, hogy minden ugyanúgy nézett ki a valóságban is, mint a fotókon. A cottage otthonos volt és romantikus – végre igazi angol cottage! Nagyon tetszett, pláne, amikor Bill este megrakta a tüzet (hűvös volt és esett az eső). Otthonos volt, bevackoltuk magunkat hát a tévé előtt, a tűz ropogott a kályhában és teát szürcsöltünk.

Ám a következő nap már kezdtem fölfedezni illetve kapiskálni egy ilyen régi cottage hátulütőit.

1)

Leszögezem, semmiben nem szenvedtünk hiányt és egy ilyen régi cottage-t is föl lehet szerelni minden modern berendezéssel, ez ma már alap. Ám amikor reggel öltöztem, akkor vettem észre, hogy a hálószobában az ablak alja a földön van, a teteje pedig derékmagasságban. A szoba így is világos volt, viszont egy idő után furcsáltam, hogy nem tudok szemmagasságban kilátni. Jó, persze, ki mihez szokott… Én megszoktam, hogy az ablakok normális magasságban vannak.

Arról nem is beszélve, hogy ezekben a cottage-ekben gyakran még mindig egy üveglaposak az ablakok, ami miatt elég hidegek és huzatosak a szobák, az ablakon megtapadó penészről nem is beszélve. Kicserélni őket pedig nem olcsó mulatság, pláne, ha az ember szeretne autentikus, a cottage-hez illő ablakot rendelni.

2)

Aztán elnéztem a padlót, ami hepehupás volt és véletlen sem volt egyenes. Persze, ez is bája egy ilyen régi cottage-nek, hogy nincs egy normális derékszög sem rajta, de egy idő után ez is zavarni kezdett. Hogyan lehetne mondjuk egy ilyen padlón tornázni? – gondoltam. Persze lehet, hogy csak én vagyok szuper rendezett és háklis a rendre és az egyenes vonalakra, nem tudom.

3)

A következő dolog, amit észrevettem, az volt, hogy nagyon sok a kihasználatlan hely, a holt tér. Nem praktikus. Persze cuki a kis ablak a tévé mögött a falon, de nehéz elérni, ne adj‘ isten tisztítani, kinyitni pedig macera. A hálóban is nagyon hangulatos a kemencére emlékeztető falfelület, aminek a tetejére egy vázát tettek, de isten igazából csak elveszi a helyet és nem nagyon lehet vele mit kezdeni.

4)

Az is átfutott az agyamon, hogy egy ilyen régi cottage-be nem is lehet praktikus bútorokat (gardróbszekrényt például, ami sok minden elnyel) venni, mert be sem férne, másrészt a nem is tudna ráfeküdni a falfelületre, mivel az görbe, hepehupás. Persze nagyon cukin néz ki a fiókos komód, de azért az embernek más ruhája is van, amiket nem lehet fiókban tárolni. Hol tárolná őket egy ilyen házban az ember…?

5)

Ami sokakat eltántorít attól, hogy cottage-ben éljenek, az hogy ezek a cottage-ek többnyire műemlékvédelem alatt állnak, így például nem lehet falat bontani csak úgy, vagy egyáltalán nem is lehet, nem lehet légkondit beszerelni és még sorolhatnám mikhez kellene engedélyt kérni.

 

Félreértés ne essék: imádtam ezt a cottage-et a szabadságunk alatt és élveztem minden pillanatot benne. De az ott tartózkodás elgondolkodtatott, hogy vajon szívesen élnék-e cottage-ban.

Arra jutottam, hogy attól függ, milyen cottage-ről van szó. Mert hát ugye rengetegféle létezik… Vannak 16-17. századbeli favázas vagy kő cottage-ek, és valószínűleg ezek a legpraktikátlanabbak. Azt hiszem, ezekben nem szívesen laknék. De mondjuk egy viktoriánus vagy Edvárd-kori cottage-ben, amelyeket már sokkal praktikusabban építettek meg és van bennük derékszög, tágasabbak és bele lehet vinni finoman egy kis mai ízlést is, azt hiszem, igen, ilyenben szívesen élnék. Bár hozzá kell tenni, hogy a viktoriánus cottage-ek hátulütője pedig az, hogy a földszinten van a fürdőszoba, a hálószoba pedig az emeleten és hát nem szívesen másznék le éjjel a földszintre, ha pisilni kell menni, és gyakran úgy építették meg őket, hogy nincs lehetőség az emeletet kibővíteni és egy vécét beépíteni.

 

~

 

Mondjuk nem fenyeget a veszély, mert bármilyen cottage-ről van is szó, borzasztó drága mind. Úgyhogy az élmény megmarad a nyaralásra. Arra az egy hétre pont jó is és elég is egy cottage-ben lakni. Ellenben szívesen laknék egy mesés György-korabeli, viktoriánus vagy Edvárd-kori házban… 🙂

 

Te hogy vagy vele? Szívesen laknál egy régi cottage-ben?