Hosszú hétvége a Tóvidéken

Ezer éve szerettem volna ellátogatni a Tóvidékre, de sosem jött össze a távolság miatt. Ez tipikusan olyan dolog, hogy sosem lesz rá alkalmas időpont, úgyhogy fogtam magam, és szépen leszerveztem egy hosszú hétvégét a Tóvidékre.

Négy nap alatt sikerült bejárni a főbb látnivalókat, bár mondanom sem kell, hogy simán el tudtam volna tölteni egy két hetet a vidéken.

Ha esetleg a Tóvidékre készülnél, remélem, ez az útleírás segít a szervezésben, vagy éppen kedvet csinál az utazáshoz.

A Tóvidék története

Anglia második nemzeti parkja a Tóvidék, amely Cumbria és Lancashire megyéken terül el. Ez Anglia leglátogatottabb tájegysége, évente mintegy 15 millióan üdülnek itt. De ez nem volt mindig így.

Az első útikönyv 1778-ban jelent meg a Tóvidékről, s az első kirándulók három nap alatt érhettek el a Tóvidékre Londonból postakocsival.

Az ipari forradalom alatt kiépített infrastruktúra miatt 1850-re már vasút közlekedett Windermerebe és az utazás három napról tíz és fél órára csökkent. Ennek ellenére kedvelt kirándulóhellyé vált a vidék.

Meg kell jegyezni, hogy William Wordsworth versei és útikönyvei is megihlették a kirándulókat. Természetesen a gazdagok körében is divatossá vált a környék és sokan villát építtettek a tóparton.

A Tóvidék District szavát (Lake District) William Wordsworth javasolta a tájegység megőrzése érdekében. Wordsworth nemcsak ezért lobbizott, hanem látván a gombamód elszaporodott villákat, szorgalmazta, hogy helyi kőből és helyi stílusban építkezzenek az új tulajdonosok.

A kirándulók helyi idegenvezetőkkel a hegyeket mászták meg, vagy a gőzhajókon hajókáztak, de sokan festettek, rajzoltak.

Aki zömmel udvarházakat, palotákat, tájképi kerteket és egyéb kulturális épületeket szeretne látogatni, az ne számítson sokra a Tóvidéken. Ugyan van itt is bőven látnivaló, a Tóvidék elsősorban nem az udvarházairól híres. Itt elsősorban a táj az, amit meg lehet csodálni.

Mindazonáltal utunkat és a bemutatót a Tóvidék talán két legismertebb udvarházával, Sizergh (ejtsd: szájza) és Levens Hall-lal kezdem.

 

 

Sizergh

Sizergh egy kis ékszerdoboz Kendaltól nem messze. Az épület legrégebbi részei a 14. és a 15. századból valók és a ház 800 éven át a Strickland család otthona volt.

A kis kerti tó és a gúla alakú sövénysor elragadó, de számomra a kert legszebb része a sziklakert volt, amelyet 1920-ban építettek. A padon ülve nyílt a legjobb kilátás.

Levens Hall

Levens Hall a mai napig privát tulajdonban van, ezért bent nem lehetett fotózni. De talán nem is baj, hiszen a kert mindenért kárpótol

A birtok minden bizonnyal a sövényalakzatairól és a Stuart kertjéről híres, amiről ebben a posztban olvashatsz bővebben.

Több, mint száz különböző formát találni a kertben és közülük sok több, mint háromszáz éves. Néhánynak neve is van: a sakkfigurák után király és királynő, a bíró kalapja, a nagy esernyő vagy éppenséggel a páva.

A kertben lehetett kapni a birtokon készült mézből, így vettem is egy kis üveggel. Isteni finom. Ha erre jársz, érdemes ezt venni szuvenírként.

Cartmel

Kendaltól nem messze, a Lakeland-félszigeten található Cartmel, ez az elragadó kis falucska. Bevallom őszintén, meglepett, hogy mennyire takaros és azt kell mondanom, hogy elit egy kis falu Cartmel. Amikor megláttuk, hogy van lóversenypályája és rendszeresen tartanak lóversenyeket, már értettem, miért ennyire trendi a hely.

Hill Top

A Tóvidék egyik leghíresebb lakosa a Péter nyúl mese írója, Beatrix Potter volt. Talán az már kevésbé ismert tény, hogy Beatrix Potter volt az első, aki a birtokát a National Trust-ra hagyta.

A vidéki kis farmháza, Hill Top a Coniston Water közelében, csodás helyen fekszik. Ahogy az ember belép a kertbe – különösen a konyhakertbe -, egyből megelevenednek a mesék az ember szeme előtt, és megérti, mennyire is inspirálta az írónőt a vidék és a vidéki élet.

Hawkeshead

Beatrix Potter férje, William Heelisnek ebben a faluban volt az ügyvédi irodája. Ma a National Trust Beatrix Potter Galériát működtet benne.

William Wordsworth itt járt az elemibe; emlékét utcatábla őrzi.

Coniston Water

A közelben található Coniston Water a Tóvidék harmadik legnagyobb tava. A híres filozófus, író és kritikus, John Ruskin itt élt 1872-től haláláig.

A tó híres a vízisport miatt is: 1939-ben itt kísérelték meg a motorcsónakos sebességi rekord megdöntését.

A környéken számos ikonikus cottage található.

Little Langdale

A Coniston tó környékén számos kis falu, tanya és cottage található, amely sok fotóst megihletett. Ilyen Little Langdale is, ahol autóval csak a pubnál (Three Shires Inn) lehet parkolni.

Meg kell mondanom, hogy itt, ebben az aprócska faluban ettem életem legjobb hamburgerét, ráadásul szarvashúsból készült. Ha erre jársz, mindenképp ajánlom, hogy kóstold meg!

Windermere

Windermere a Tóvidék legnagyobb üdülőhelye és Anglia legnagyobb tava. Megmondom őszintén, míg a tó gyönyörű, a város a tömeg és a turizmus miatt nem igazán fogott meg, bár sok szép viktoriánus háza van.

Ha az ember szeretné körbejárni és fölfedezni a várost, akkor korán reggel érdemes, mert utána hatalmas a tömeg.

A Windermere tó partján, az országút mellett, Eccleriggben áll a Tóvidék egyik legikonikusabb őrháza.

Ambleside

Windermere-t elhagyván Amblesideba jut a látogató, és ennek a városnak sokkal jobb a hangulata. Őszintén szólva, Ambleside nagyon tetszik, Windermere kevésbé.

Itt található Anglia egyik legcukibb és legkülönösebb háza, a Hídház (Bridge House), amely egy hídra épült kis cottage.

A 17. században építette a Braithwaite család, amely a szomszédos birtokon élt. Állítólag azért építették, hogy a folyó túlpartján lévő földjükre átkelhessenek.

Később egy cottage-t építettek a hídra, hogy ott tárolják gyümölcsöskertben szüretelt almájukat. Állítólag a kis cottage-ban egykor egy hat tagú család is élt – isten tudja, hogyan, mert a ház nagyon pici.

Nem csoda, hogy a házikó hamar helyi látványosság lett: sok festő direkt azért érkezett Amblesideba, hogy a Bridge House-t megfesse.

Érdekessége, hogy a 20. század elején Beatrix Potter és a férje gyűjtést kezdeményezett az épület megmentésére, amelyet végül 1926-ban sikerült megmenteni a ledózerolástól.

Grasmere

Grasmere egy kis falu Amblesidetól északra. Itt volt a szállásunk, mert innen könnyebb a közlekedés mind Windermere, mind Keswick irányába. S milyen jól tettük, hogy itt szálltunk meg! Az a nyugalom és hangulat, ami ebből a kis faluból árad, egyszerűen leírhatatlan. Amikor az ember végigsétál az utcákon, kezdi megérteni, hogy Wordsworth miért rajongott a Tóvidékért és különösen Grasmere-ért.

Grasmere két fő nevezetessége Wordsworth háza és a mézeskalács boltocska. (És persze Wordsworth sírja a templomkertben.)

A mézeskalács boltocska (Grasmere Gingerbread)

A Grasmere-i mézeskalács valóban egyedülálló: amolyan átmenet a gyömbéres keksz és a sütemény között, enyhe mór beütéssel.

A kekszet Sarah Nelson kezdte el árulni 1854-ben a grasmere-i cottegából a helyiek és a túristák számára. Ám a különleges keksznek hamar híre ment és Sarah hamarosan megnyithatta a boltocskáját.

A boltban az eladók a mai napig viktoriánus ruhába öltözve szolgálnak ki.

Dove Cottage

William Wordsworth a Dove Cottage-ban (Gerle-lak) élt 1799-től 1808 a családjával és húgával. Wordsworth sok híres költeményét írta ebben a házban, húga, Dorothy pedig a Grasmere-i naplóját vezette, amely részletesen bemutatja és leírja a környéket és a tóvidéki életet.

A múzeum (Wordsworth Grasmere) gyönyörű, a kiállítás interaktív és az idegenvezetők fantasztikusan felkészültek. Csak ajánlani tudom a helyet, egy igazi időutazás.

Rydal

Rydal egy pici, de érdekes kis falucska, amely szinte összenőtt Grasmere-rel. Az itt található templomnak és templomkertnek különös hangulata van. Wordsworth segített annakidején kiválasztani, hogy hová épüljön a templom.

A hely másik érdekessége egy udvarház, Rydal Hall, ami ma hotelként működik. Gyönyörű kertje és vízesése adomány fejében látogatható.

A parkolás nehéz, de a Hall parkolójában válthatunk jegyet egynapos parkolásra.

Keswick

Keswick nagyon hangulatos kis városka, de sajnos a turizmus miatt itt is nagy a tömeg. Mindenesetre érdemes lemenni a tópartra és megcsodálni a fából épült, jellegzetes csónakokat, gőzhajókat vagy akár csónakázni, hajózni is.

Túrázás

Ami mindent visz a Tóvidéken, az a túrázás. Számtalan turista útvonal létezik, rengeteg kilátóval, természeti szépséggel, amelyek az év minden szakában – de talán az ősszel különösen – gyönyörűek.

Nagyon örültem, hogy mi is be tudtunk iktatni egy túrát: egy hegyi kunyhóhoz, a Wranscale Bothy-hoz másztunk föl, ahonnan mesés kilátás nyílik.

Meg kell mondanom, hogy a túra első szakasza elég gyilkos és nehéz volt, ráadásul az útleírás ellenére eltévedtünk.

Fontos: A hegyekben nagyon hamar megfordulhat az időjárás, a látási viszonyok is könnyen elromolhatnak, így csak térképpel vagy segítséggel érdemes nekivágni a Warnscale Bothy-nak.

 

Ahogy a hírlevelemben mondtam: nem lehet betelni a Tóvidékkel. A főbb nevezetességeket egy hosszú hétvége alatt be lehet járni és mindenképp javaslom, ha Angliában jársz.

Egy biztos: a látogatásunk óta folyamatosan nézzük a tóvidéki ingatlanpiacot, és alig várom, hogy újra ellátogassak a Tóvidékre. Ezúttal az őszi színeket szeretném megcsodálni és sokat szeretnék túrázni.

Szeretettel,