Az angol piknik

A minap pikniket rendeztem a saját kertünkben. El voltunk foglalva mindenfélével, ezért jó ötletnek tűnt a piknikezés, hogy ne kelljen főzni, és hogy időt spóroljunk azzal, hogy utazni sem kell hozzá. Arról nem is beszélve, hogy kihasználtuk a szép időt és picit lazítottunk.

Nagyon jól sikerült, s meglepő módon nagyon élveztük, pedig csak a saját kertünkben voltunk. Erről eszembe jutott az egyik „Csengetett, Mylord?” epizód.

Egy nap a szabadban. Ez volt a címe az epizódnak, amelyben Lord Meldrum kirándulni vitte a személyzetét, csak hogy találkozhasson Lady Agathával, akik szintén piknikre vitték a szolgálóikat. Mrs Lipton, a szakács pompás piknik menüt állított össze, amit több fordulóban kellett kivinni az autóhoz. Az inas, Henry a következő megjegyzést tette:

„Vicces ennyi mindent cipelni, csak, hogy a füvön ehessünk! Elég lenne a kertig vinni, ott is ehetnénk.”

S lám lám, volt abban valami, amit Henry mondott.

Aztán gondolkodni kezdem, és érdekelni kezdett a piknik története és hogy még milyen filmben láttam pikniket. Beugrott Viktória királynő, aki a Viktória és Abdul c. filmben viharos szélben egy kietlen dombtetőn jelöli ki a helyet, ahol a szolgálók hosszú cipekedés után megteríthették a piknikhez az asztalt.

Láthatjuk hát, hogy a piknik vonzó volt az arisztokrácia számára, azonban a szabadban való evés nem volt a gazdagok kiváltsága.

A szabadban való étkezés kezdetei

A szabadban való evés mindig is létezett: gondoljunk csak a vadászokra, akiknek vadászat közben ebédet vittek, vagy a napszámosokra, akik szántás vagy aratás közben a szabadban fogyasztották a csomagolt ebédjüket. De a Cornish pasty-t is megemlíthetjük, amelyet direkt úgy készítettek, hogy a bányászok még melegen fogyaszthassák azt piszkos kezükkel.

Ezeket a szabadban való étkezéseket még nem tekinthetjük pikniknek. Még azokat a reneszánsz kültéri étkezéseket sem, amelyek az európai arisztokrácia körében hódoltak. Angliában a kertekbe ún bankett házakat építettek a gazdagok, ahol a desszertet fogyasztották el.

Bár a piknik, amit ma ismerünk nagyon angolnak tűnhet, igazából francia eredetű. A piknik szót 1692-re datálhatjuk, amikor is A francia nyelv eredete c. könyvben (Origines de la Langue Française) a „pique-nique” kifejezés olyan csoportot ír le, amely egy vendéglőben a maguk által hozott bort fogyasztotta. Úgy vélik, a kifejezés olyan beltéri étkezést is takar, amelyhez mindenki hozott valamilyen ételt.

Hogyan jutott a piknik Nagy-Britanniába

A francia forradalom fontos szerepet játszott a piknik Angliában való elterjedéséhez. Sok francia arisztokrata Angliába menekült a forradalom idején, és új hazájukban folytatták szokásaikat. Az ún Londoni Pic Nic Társaságot egy francia telepesekből álló színházrajongó csoport alapította 1801-ben, ahol a tagokat arra kérték, hogy az előadásokra hozzanak egy fogást és hat üveg bort.

A szabadban való evés mint szórakozás és maga a piknik szó a 19. század közepére terjedt el Angliában. Közrejátszott a romantikus mozgalom és költészet is, amely a szabadba buzdította az olvasókat. A felsőosztály a piknikkel kitört a formális, beltéri étkezésből, s helyette a természet lágy ölén, gyönyörű tájjal a háttérben fogyasztotta el ebédjét.

A piknik fénykora

A piknikből a viktoriánus kor alatt lett divat, ám ekkor még a felsőosztály körében. A női magazinok tele voltak praktikus piknik tippekkel, menü ötletekkel és piknik etikettel. A piknik egyik szimbóluma, a fonott piknik kosár is ekkor jelent meg.

A piknik annyira népszerű lett, hogy beivódott szépen az arisztokrácia szezonjába: pikniket fogyasztottak a Henley Royal Regatta, az Ascoti lóverseny, vagy a Glyndebourne opera előtt. A szokás még ma is él.

A vasút, az autók és motorbiciklik terjedésével a közép- és munkásosztály számára is elérhetővé vált az utazás és hogy egy napot a szabadban töltsenek, ahol a csomagolt szendvicseiket, ebédjüket fogyasztották – vagyis piknikeztek.

Piknik ma

Ugyan nem törvényszerű, számomra mégis az angol piknik összefonódik a kerti játékokkal, leginkább a krokettel és a karikadobó játékkal, bár piknikasztalt terítenek a falusi krikett játékhoz is.

Bármilyen étel lehet a piknikkosárban, ám számomra az alábbiak elengedhetetlen elemei az angol pikniknek:

• saláta
• húsos pite, göngyölt kolbász, tojásos fasírt
• kenyér (baguette) és vaj
• szendvics
• koktél virsli
• limonádé
• sodós vagy lekváros kosárka
• eper

 

Piknikezni bárhol jó: egy birtok kertjében, folyóparton, tengerparton, erdőben, dombtetőn, vagy akár a saját kertünkben.

Ahogy Henry javasolta a „Csengetett, Mylord?”-ban, csak a kertig vittem a holmikat és az ételt.

A poén az volt, hogy ennek ellenére nagyon élveztük a pikniket és az étel is máshogy ízlett a szabadban. Pedig csak saját kertünkben voltunk… Javaslom, hogy próbáld ki a saját kertben való piknikezést! Hidd el, tetszeni fog.

Szeretettel: