Bodnant Garden – egy lenyűgöző kert Észak-Walesben

A Bodnant Garden egy lenyűgöző kert és arborétum Észak-Walesben, amely 80 hektáron terül el.

Tudtam a kertről, jobban mondva az ikonikus kerti pavilonról, de bevallom, fogalmam sem volt, hogy mekkora és milyen elképesztően gyönyörű kertet foglal magába.

Bodnant története

A Bodnant Gardent 1874-ben álmodta meg Pochin, egy viktoriánus iparmágnás, aki abból szerezte a vagyonát, hogy feltalálta, hogyan lehet a mosószappant kifehéríteni. Feleségével nagy kertrajongók voltak, így új birtokukra hatalmas és csodálatos kertet terveztek. A kertet a család öt generáción keresztül bővítette és gondozta és mindegyik generáció megvalósította a saját elképzeléseit.

A formális kert

Ahogy az ember belép a birtokra, a ház körüli formális, ún Keleti kertben találja magát, ahol színpompás virágágyások, makulátlan gyep és az üvegház található. Az ún téli kert szélén van egy ovális alakú tavacska, amelyet a család csak Fürdőnek hívott és ahol rendszeresen fürdőztek.

Bodnant híres terasz együttese

Tovább sétálva az öt szintes, itáliai stílusban épült teraszhoz jutunk, amelyet 1904 és 1914 között alakítottak ki. A ház legfelső teraszán a rózsakertet csodálhatjuk meg, ahonnan mesés kilátás nílik a Carneddau-hegységre.

 

A következő szinten a kroké gyepet találjuk, amelyet kőkorláttal választottak el.

A harmadik szint az ún Vízililiom-terasz, ahol hatalmas kerti tavat találunk. (főcímkép)

Innen lépcsőn jutunk le az alsó rózsakertbe, amelyet arts and crafts (szecessziós) stílusú, félköríves pergolákkal díszítettek. Az egész romantikus és olyan, mintha az ember egy labirintusban sétálna.

A teraszt az ún Csatorna-terasz zárja, melynek egyik végén a Pin Mill (Pecek vagy tű malom) pavilon díszít. Az 1730-ból való épület eredetileg vadász-lak volt Gloucestershireben, majd malomként és cserzőműhelyként működött.

Bodnant harmadik generációs tulajdonosa, Henry McLaren vásárolta meg a lebontásra váró épületet és téglánként felépítette újra a saját birtokán. A pavilon emeletén egy szoba található, amelyet a család nyári lakként ill. zeneteremként használt.

 

Az embernek már az eddig látottaktól eláll a lélegzete, ám a java még csak most jön. Ugyanis a formális kertből hangulatos ösvényen át jutunk az erdőbe és arborétumba.

Az erdő és arborétum

A kert ezen része egyszerűen varázslatos. Bármerre sétál az ember, a víz csörgedező, csobogó vagy zuhogó hangját hallani. Ahogy az ember elhalad a Régi malom és a vízesésen átívelő híd mellett, a hatalmas amerikai fenyők tövében amelyeket hortenziák vesznek körbe, mindent elfelejt és átadja magát a természetnek. Az egész olyan, mint a mennyország.

Bodnant alapítójának, Henry Pochinnak szokása volt, hogy a barátait meghívta a kertbe, hogy ültessenek fákat. Kedves gondolat. Nem de?

Van itt még egy kedves gondolat, amelyet szintén Pochin talált ki. A szakadéknál található egy neogótikus kis torony, amelynek Poem, azaz vers a neve. Furcsa egy épületet így hívni, ám a poem egy rövidítés: Place of eternal memory, vagyis az örök emlékezés helye. Ez a család mauzóleuma, itt nyugszanak a családtagok.

A vízesésen túl az ún Far End-hez (Túloldal) jutunk, ahol egy csónakázó tó és szintén Arts and crafts stílusban épült csónakházat találunk.

A kerttel egyszerűen nem lehet betelni. Ha Észak-Walesben jársz, mindenképp javaslom a Bodnant Gardent felkeresni. Ez egy olyan kert, amit mindenkinek látnia kell.

Szeretettel,