Egy alma, aminek még Twitter fiókja is van

Nem, nem a főcímképen látható almafajtáról van szó (erről egy picit később), hanem az ún Pink Ladyről, amely egy ausztrál almafajta és amelynek valóban van külön honlapja és még Twitter fiókja is. Ész megáll, nem? 🙂 A pink ladyről nekem kapásból egy „Csengetett, M’lord?” jelenet ugrik be, amikor is Miss Poppy a következőt mondja:

Nonszensz, Ivy, inkább keverek néhány koktélt. Nos, mit szólnak egy White Ladyhez?

Ahogy a White Lady is, a Pink Lady is jelenthet koktélt. Meg almafajtát, meg még sok minden mást (például musicalt, tévésorozatot, gyógyszert, egy II. világháborús bombázót), de nem menjünk most ebbe bele. A lényeg az, hogy a október 21-én volt Angliában az alma-nap – bizony ilyen is létezik, amit nem is csodálok, hiszen az angolok baromi büszkék az almafajtáikra, ezen belül is a főcímképen látható Bramley fajtára. S valóban, Angliában kb 3 ezer (!!) fajta alma létezik, amely megdöbbentő egy szám, kiváltképp, ha azt nézzük, hogy a világon összesen 7 ezer fajtát tartanak számon.

Az angolok valóban nagyon büszkék az almára, olyannyira, hogy képesek azt hinni, hogy az alma Nagy-Britanniából származik. Pedig nem. 🙂 A gyümölcs Kazahsztán és Kína határvidékéről származik és a Közel-Kelet közvetítésével jutott el Európába. Ugyan Nagy-Britanniában már a rómaiak előtt is nőttek almafák, de az édesebb fajtákat ők hozták be a szigetországba. Az első feljegyzés az angol almával kapcsolatban Nagy Alfréd királytól származik 885 körül. A szász hódítások idején elhanyagolták a gyümölcsöskerteket, ám később a normannok újabb fajtákat hoztak be Franciaországból. Aztán a Rózsák háborúja alatt ismét veszélybe került a gyümölcs, és VIII. Henrik volt az, aki utasította királyi kertészét, hogy új fajtákat termesszen kenti gyümölcsösében. A Tudor korban a legkedveltebb almafajta a Queene volt. Ám az almatermesztés igazi fénykora a 19. és 20. században volt, amikor is újabb és újabb fajtákat hoztak létre. És itt jön be az angolok legnépszerűbb almája,

Amikor Bill mégy Svájcban élt és egy angliai útjáról Bramley almát vitt haza, felnevettem és nem értettem, minek almát cipelni egyik országból a másikba. Sosem felejtem el, ahogy elmagyarázta, hogy ez nem akármilyen alma, hanem Bramley, a legfinomabb angol alma, ami csak Angliában terem és amiből nagyszerű almaszószt lehet készíteni sült sertéshez.

S valóban, a Bramley igazi angol fajta, melynek külön története van. Az első Bramley almafát egy Mary Ann Brailsford nevű kislány ültette 1809-ben a nottinghamshire-i Southwell-ben. A házat a kerttel egy Matthew Bramley nevű hentes vette meg 1846-ban, és egy helyi kertész kezdett el az almafával foglalkozni ill a gyümölcsöt árulni, melyhez Bramley engedélyét adta azzal a feltétellel, hogy az almának az ő nevét kell viselnie. Hm… korai márkaépítés. 🙂 ahogy a képen is látható, ez az almafajta hatalmas, igen lapos és állítólag evésre alkalmatlan, mert olyan savtartalma van, hogy hasfájást okoz. Főzésre viszont kiváló; az angolok 95%-ban Bramley almát használnak az almaszószukhoz és az almás pitéikhez. Szóval Angliában a Bramley tekinthető AZ almának, legalábbis ami a főzést illeti. Evésre a legnépszerűbb fajta a Cox’s Orange Pippin, melyet 1850-ben egy nyugdíjas serfőző, Richard Cox termesztett először.

Na de mi van a többi fajtával? Vajon tényleg Anglia adta a legtöbb almafajtát? És vajon csak Angliában ennyire népszerű az alma?

Kíváncsi voltam, hogy csak Angliában ennyire népszerű az alma, vagy sem. Nos, Magyarországon, Németországban és Franciaországban is az alma a legnépszerűbb és a legnagyobb számban eladott gyümölcs, ahogyan a briteknél is. Vagyis csak volt, ugyanis 2017-ben a szőlő átvette a vezetést az Egyesült Királyságban és a rangsor a következőképp alakult:

• Szőlő £604m
• Alma £600m
• Banán £551m

Ami pedig a fajtákat illeti, végeztem egy kis elemzést a Wikipedian megtalálható fajtákról (nem, nem a 7 ezer fajtát dolgoztam föl, csak 259 fajtát. 🙂 Ezen fajták fele fele arányban valók főzésre és evésre és a következőképp oszlik meg az eredetük:

A top 3 ország

 

Ha nem Angliát nézem, hanem az Egyesült Királyságot, akkor így alakul:

 

Ezek után kíváncsi lennék a közel 7 ezer almafajta eredetének elemzésére is, mert a fenti eredmény egészen biztosan böki a csőrét az angoloknak – Bramley ide vagy oda. Mindenesetre megdöbbentő, mekkora kultusza van az almának Angliában. A minap direkt megszámoltam az itteni Tescoban kapható almafajtákat és tizenhetet számoltam össze! Ez elképesztő, kiváltképp, ha visszagondolok, hogy a gyerekkoromban én csak a jonatánt, a star king és a golden almafajtákat ismertem. Ezzel szemben amikor megkérdeztem Billt, hogy neki milyen almafajták jutnak az eszébe kapásból, felsorolt vagy tízet (Golden Delicious, Pink Lady, Gala, Braeburn, Cox, Russet, Jazz, Granny Smith, Bramley). Egyébként nemcsak Angliában van kultusza az almának, hiszen ha jobban belegondolunk az alma szimbolikája évezredek óta létezik a kultúránkban, gondoljunk csak az almára, melyet Éva a tudás fájáról szedett le vagy Érisz almájára. De az alma megjelenik a Hófehérke c. Grimm mesében is, Tell Vilmos legendájában, sőt még Isaac Newton is egy almát figyel meg, amikor a gravitációról elmélkedik. Így nem csoda, ha az alma ilyen előkelő helyet foglal el a gyümölcsök rangsorán.

S miket készítenek almából az angolok?

Tulajdonképpen mindent, amit nagyjából mi is egy két kivétellel persze. A teljesség igénye nélkül jöjjön a felsorolás: alma chips, cider, almalé, almás pite, almaszósz, almás rétes, francia tarte tatin. Mi, magyarok ugyan nem készítünk cidert és szerintem almabort sem nagyon, viszont készítünk almakompótot és almaecetet.

~

 

Nos remélem, hogy eme rövid bemutatás után kedvet kaptál, hogy feltérképezd a magyar vagy angol alma kínálatot a helyi boltban vagy piacon. J Ha pedig sütni támadt volna kedved, figyeld a blogot a héten! 😉