skip to Main Content
  • English
  • Magyar
  • English
  • Magyar

Egy angol pub, amin keresztülfut a megyehatár

Nem csalás, nem ámítás, valóban létezik egy pub Angliában (lehet, hogy több is, csak nem tudok róla), amin keresztülfut a megyehatár.

Ilyen is csak Angliában létezhet. 🙂 Bill már régebben mesélt erről és hogy ebbe a pubba járt anno darts-ozni, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, egészen a hétvégéig, amikor is Hampshire megyében kocsikáztunk és egyszer csak meg nem jegyezte, hogy „egyébként most hajtunk el azelőtt a pub előtt, ahol…” Mondanom sem kell, hogy megkértem, hogy azonnal forduljon vissza és ugorjunk be egy percre.

Azok a jó, öreg országutak…

Az autópályák világában már nem igen gondolunk bele, milyen szerepet töltöttek be a régi országutak. Pedig mint (majdnem) minden Angliában, az országút is rengeteg kincset, legendát rejt. Ilyen például az ún. London to Portsmouth Road (a későbbi A3-as országút), amely összekötötte az üzleti és éjszakai élet központját, Londont a dél-angliai kikötővárossal. A lovaskocsik korában útdíjat kellett fizetni külön szakaszokra, amiket az út mentén épült pénzszedő házacskákban kellett fizetni. A 18. században vezették be az mérföldköveket, hogy a postakocsik tartani tudják a menetrendet és jobban tudjanak tájékozódni. Mégis, a legfontosabb épületek a fogadók voltak, amelyeket az országút mentén építettek és ahol a hosszú és fárasztó úton (ne feledjük, a leggyorsabb postakocsi 9 óra alatt tette meg ezt a távot, ma, autóval ez két óra) nemcsak a lovak, hanem az utasok is megpihenhettek. Az út nemcsak az időtartama miatt volt fárasztó elsősorban a lovaknak, hanem azért, mert át kellett kelniük a dimbes-dombos tájon. A két legnagyobb „állomás” a petersfield-i Red Lion (Vörös Oroszlán) és a liphook-i Anchor (Vasmacska) fogadók voltak, de ezen az országúton áll a különleges pub is.

Jacques Larasse Agasse: Az utolsó állomás a Portsmouth úton
Jacques Larasse Agasse: Az utolsó állomás a Portsmouth úton

Az Ördög puncstálja

Szóval az utazás fárasztó volt és hosszú és tetejébe gyakran még veszélyes is, hiszen az útonállók előszeretettel fosztogattak. Ráadásul ez az országút egy olyan környéken épült, ahol az egyik földfelszíni formát Devil’s Punch Bowl-nak, vagyis az ördög puncstáljának (a bólés tál talán jobb szó erre) nevezik. Hát nem hátborzongató? Sir Arthur Conan Doyle-ra is hatással volt; állítólag itt sétálgatott és a hely ihlette a Sátán kutyája c. regényét. Több legenda is kering arról, miért kapta ezt a nevet a völgy, de talán ami a legcukibb, hogy az ördög itt főzi a puncsát és reggel, amikor pára ül a völgyre, azt jelzi, hogy rotyog, gőzölög a forró ital. Nem csoda, hogy egy ilyen nevű helyen hírhedt gyilkosság történt.

Devil's Punchbowl
Táj a Devil’s Punch Bowl közelében

Az országúti gyilkosság

Az ún. országúti gyilkosságról (Highway Murder) még ma is tudnak a helyiek. 1786. szeptember 24-én egy ismeretlen nevű tengerész Londonból Portsmouthba tartott. A Thurseley-ben lévő Vörös Oroszlán nevű fogadóban találkozott három másik tengerésszel, akiknek fizette a vacsoráját és az italát. A tengerész eztán útnak indult, de sosem látták többé, mert a három másik tengerész brutális kegyetlenséggel meggyilkolta a Devil’s Punch Bowl területén. A három tengerész folytatta útját Portsmouth felé, ám hamar elfogták őket, amikor is áldozatuk ruháját akarták eladni a közeli fogadóban. A régi újságcikk szerint ez a Sun Inn (Nap fogadó) volt Rake-ben és nem a Flying Bull (Repülő Bika), ahogy sokan tévesen tudják.

A repülő bika

A Flying Bull tehát nemcsak a megyehatár, hanem az országúti gyilkosság története miatt is érdekes. Mivel a Sun Inn megszűnt, azt hiszem, megbocsájthatjuk a Flying Bull nevű pubnak, hogy eme legendát sajátjaként tünteti föl. (Legalább tovább él a legenda.)

Amikor beléptünk a pubba, Bill és a pincérnők jól elbeszélgettek arról, hogy volt idő, amikor az egyik megyében a puboknak este 10-kor kellett zárniuk, a másik megyében viszont este fél 11-kor, így a vendégek este 10-kor átmentek a pub másik oldalára. 😀 És ez valóban így volt! Arra már nem emlékeztek, hogy ez Hampshire vagy West-Sussex volt-e, de mindegy is. Engem a pub könyvelése érdekelne… 🙂 Egyszerűen elképesztő, hogy ilyen egyáltalán létezik. Csak azt sajnálom, hogy a pub nem lovagolta meg jobban, hogy megyehatár húzódik az épületben, pedig szerintem emiatt nagyon sokan leutaznának még Londonból is és még akkor is, ha valaki nem szereti a sört (pl. én). A pincérnők megnyugtattak, hogy most új dizájnt terveznek és jobban hangsúlyozni, vizualizálni fogják a határt a pub-ban. Remélem, megvalósítják, mert egy ilyen különleges dolog többet érdemel egy mondatnál a honlapon.

pub sign 1

pub sign 2

pub sign 3

S hogy melyik megyébe van bejegyezve a pub: Hampshire-be vagy West-Sussex-be? A honlap alapján Hampshire-ben található, de aztán – hogy stílszerű legyek – az ördög tudja… 🙂 (Nem akarok illúzióromboló lenni, de a Google Maps szerint a határ picit odébb van…)

~

 

U.I.: A gyilkosokat később felakasztották a Devil’s Punch Bowl területén. A helyiek féltek a környéktől, ezért 1851-ben Sir William Erle egy kelta keresztet emeltetett a kivégzés helyén, hogy hitet adjon az embereknek és a hely pozitív energiát sugalljon.

A vasút megjelenésével az országutak és fogadók jelentősége drasztikusan csökkent.

This Post Has 0 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

16 + 20 =

Back To Top