Első kísértetsztorim Angliában

A kísértettörténeteket mindig valami romantikus, szentimentális és misztikus légkör lengi körül és a többség kedveli őket, ahogyan én is. Ugyanakkor sosem voltam biztos abban, hogy léteznek-e kísértetek vagy sem, de lehet, hogy a legutóbbi kirándulásunk egy középkori angol városkába eldöntötte a kérdést.

Íme tehát

Elhatároztuk, hogy kihasználjuk az utolsó munkaszüneti napot és a hosszú hétvégét Shrewsbury-ban töltjük és ellátogatunk három wales-i várba, udvarházba. Csupán csak szállást kellett találnunk, ezért gyorsan rákerestem a neten.

Hamar kiszúrtam egy privát szállást a városban, egy cottage-t, egy igazi, 15. századbeli Tudor, favázas cottage-t, amit gyönyörűen felújítottak. Gyorsan le is foglaltam, hiszen néha klassz dolog valamilyen szokatlan helyen megszállni. Nem igaz?

Kellemes meglepetés

A Google térképe és a GPS szerint Shrewsbury-ba 2 óra az út. Mivel nem autópályán közlekedtünk, a duplája, azaz 4 óra volt. A pozitívuma az volt, hogy szép tájakon haladtunk át és ezt mindig mindketten élvezzük. Este hat körül érkeztünk meg Shrewsbury-ba, és izgatottan vártam, hogy belépjek a favázas házba. Fogalmam sem volt, mire számítsak, még akkor sem, ha a tévében számtalan ilyen és ehhez hasonló ingatlant láttam már.

Már a bejáró mosolyt csalt az arcomra az ide-oda düledező falaival, ám amikor beléptem a házba, elállt a lélegzetem. A szürkére festett fa ajtók, lépcsőkorlát elegánsnak hatott, a konyha pedig maga volt a tökély. Meg akkor is, ha az én stílusom más lenne és akkor is, ha keveredtek a benne (ahogyan az egész házban) az angol country és a francia stílus elemei. Bevallom, úgy viselkedtem, mint egy kutya, amikor belép egy lakásba, vagy mint egy kisdiák, amikor megérkezik a táborba és gyorsan bekukucskál a szállás összes szobájába: végig szaladtam az összes helyiségen. Felszaladtam az emeletre, ahol azonnal konstatáltam, hogy van még egy emelet. Az elsőn volt a fürdőszoba és a nappali. A fürdőszoba és a nappali is – á, mit beszélek? – az egész ház egy lakberendezési magazin címlapjára emlékeztetett leginkább.

A nappalira nem mondhatnám azt, amit Axel Foley (Eddie Murphy) mondott a Beverly Hills-i zsaru 2-ben, hogy „nincs egy derékszög sem a házon” (apropó, fogalmam sincs, miért hivatkozom mostanában annyit erre a filmre 🙂 ), de azt nyugodtan állíthatom, hogy egy ilyen 15. századi cottage-ban aligha találni egy tökéletesen vízszintes vonalat. Felmerült bennem a kérdés, hogy ezeket a házakat vajon ellenőrzik-e rendszeresen statikai szempontból… Gondolom igen, valahogy mégsem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen szobában mondjuk aerobikozzak vagy táncolva ugrabugráljak. Nyilván csacsiság, de azt hiszem, talán érthető, mire gondolok.

Lelkesedve felrohantam a második emeletre, hogy a hálószobát is szemügyre vegyem. Nem okozott csalódást ez sem. Elegáns volt, kicsit angol, kicsit francia, kicsit country, kicsit shabby chic. A saját halószobámat nem így rendezném be, de arra tökéletes, hogy az ember egy romantikus hétvégét töltsön benne. Egy szó mint száz, nem akartuk elhinni, milyen szerencsések vagyunk, hogy ennyire gyönyörű és különleges helyen szállhattunk meg és mindezt elfogadható áron.

Lakva derülnek ki a problémák

A tulajdonosok maguk újították föl és rendezték be a házat és biztos vagyok benne, hogy a legjobb szándék vezérelte őket közben. De abban is biztos vagyok, hogy egyrészt a dekoráció állt az első helyen szemben a praktikussággal és hogy sosem próbálták ki, milyen a lakásban használni a dolgokat. Nem akarok ünneprontó lenni, ezért nem részletezem, hogy miken lehetne változtatni a házban, legyen annyi elég, hogy teljesen jó és segítő szándékkal hagytunk nekik egy rövid listát, mert apró dolgokkal még jobbá tehetik a vendégek ott-tartózkodását.

Ellenben volt két dolog, ami furcsa volt. Az egyik, hogy az első nap nagyon lehűlt a levegő, ezért bekapcsoltuk a fűtést (elektromos), amit aztán még elalvás előtt lekapcsoltunk. Vagyis azt hittük. Egész este ment és még egész másnap is, sőt a három nap alatt végig, pedig az összes kapcsoló, beleértve a fűtés főkapcsolóját is, le volt kapcsolva. Rejtély….

A másik pedig a sütő volt, ami lecsapta a biztosítékot, miközben a croissantokat melegítettem. Nem tudom, te hogy vagy vele, de egy idegen helyen, ha ilyesmi történik, rám mindig rám jön a frász.

Ennek ellenére jól éreztük magunkat a házban és az egyik reggelinél megállapítottam, hogy ha diák lennék, vagy szingli, szívesen laknék egy ilyen házban amolyan kezdésképp. Eme kijelentésemet akkor kezdtem megváltoztatni, amikor rájöttem, nem annyira kellemes éjjel vagy kora reggel, félálomban lemenni a fürdőszobába pisilni, ráadásul úgy, hogy közben lentről neszt hall az ember.

Gondolod, hogy van lent valaki? – kérdeztem Billt.

Nem, Drágám, nincs lent senki.

Hát jó… összeszedtem minden bátorságomat és lementem a fürdőbe, de lelki szemeim előtt láttam, hogy biztos a nappaliban ül a fotelban valaki… Brrrr…

Az ominózus utolsó éjszaka

Szünidőnk kellemesen telt, sorra jártuk a várakat, udvarházakat és én azon tűnődtem, hogy vajon a wales-i várak, kastélyok is kísértettek-e vagy sem. A skót kastélyok legendásak a kísérteteikről, ahogyan az angol kastélyok is. Na de mi van a wales-iekkel? Ekkor eszembe jutott az, amit a bátyám egyik barátja (akit én csak egyszerűen „boszorkánynak” titulálok) mondott évekkel ezelőtt, mégpedig azt, hogy Nagy-Britannia területén inkább gonosz erők (szellemek, boszorkányok, gnómok stb) vannak, míg Írországban jó erők, tündérek és manócskák élnek. Nagy-Britanniába beletartozik Wales is, akkor kell, hogy legyenek kísértetek itt is.

Kellett nekem kísértetekről beszélnem…

Az utolsó napon Shrewsbury-ban bárhová lépett az ember, buli volt. Minden pubban dübörgött a zene, fiatalok szórakoztak az utcán és különböző klubokban. Viszonylag korán, este 10 körül tértünk nyugovóra, mert igen fáradtak voltunk. Jól aludtam, ám az éjszaka közepén egyszer csak a hálószoba ajtaja, ami csukva volt, egy hatalmasat és hangosat csapódott, amire mindketten riadtan ébredtünk föl. Félelmetes volt. Kint nem fújt a szél, egész egyszerűen nem látom be, hogyan csaphatta be a huzat, ha nem volt huzat… Az első és azonnali gondolatom, megérzésem az volt, hogy

kísértet nézett be hozzánk a szobába!

Van az úgy, amikor az ember felriad álmából, hogy a vihar miatt becsapódott az ablak, erkélyajtó stb, tudja, hogy a vihartól, időjárástól van, vagy a szomszédtól stb. Nos, én azonnal úgy éreztem, kísértet volt – ahogy mondani szokták „éreztem a jelenlétet”, vagyis azt nem éreztem, hogy még a szobában volt, de azt igen, hogy benézett.

Gondolod, hogy kísértet volt? – kérdeztem aggódva.

Nem, csak a huzat. – mondta Bill. (Nem tudom, Bill mennyire volt biztos a saját válaszában… 🙂 )

A legrosszabb az volt, hogy rájöttem: pisilnem kell. 😀 Na ezek után hogy menjek le a fürdőszobába egyedül? Bill természetesen úriember volt és lekísért, a kísértetet nem éreztem már. Mivel a fiatalok még hajnali kettőkor is az utcán szórakoztak, elég nehezen aludtunk vissza.

 

~

 

Hogy a cottage vonzóbbá válik-e attól, hogy kísértet lakja, rád bízom, hogy eldöntsd. Megvan a hangulata egy kísértet lakta helyen éjszakázni, de talán jobb róla előre tudni. Miután hazaértünk, néztem csak utána: Shrewsbury-ban közel 600 Tudor korabeli, favázas ház van és eléggé kísértet lakta város: legalább 6 helyről tudnak a városban, ahol szellemek járnak és akkor a kisebb, favázas lakóházak kíséreteiről még nem is beszéltünk…

 

Szerinted kísértet nyitott be hozzánk éjjel, vagy sem?