Ó, már megint…!

 

Most, hogy már egy ideje blogolok, fotózóm és vlogolok, úgy gondoltam, megosztom a legszerencsétlenebb és legviccesebb sztorikat, bakikat. Azt hiszem, a legjobban a „Murphy törvénye” foglalja össze ezt a blogbejegyzést.

Fotózás

Murphy törvénye alapján szinte minden alkalommal kivétel nélkül, amint kinyitom a fényképezőgépet, belövöm a kompozíciót és éppen rányomnék a gombra, valami megjelenik és belemegy a képbe. Vagy autó, vagy ember, vagy bármi. Ezután mindig perceket kell várnom, mert a vonzás törvénye alapján kocsi vagy emberáradat várható. Így egy egy jól megkomponált fotóhoz bazi sok türelem kell és néha perceket várok… Az alábbi kép egy klasszis ebben a témában és amikor fotóztam, hangosan felnevettem, mondván, hogy ez nem lehet igaz. Képzeld el a szitut: meglátsz egy cuki, tengerparti cottage-t szép virágokkal, félig kinyitott ún, istálló ajtóval. Kinyitom a fényképezőgépet, oda zoomolok, hogy jó legyen, aztán abban a pillanatban, ahogy lenyomom a gombot, egy kéz kinyúl az ajtón és egy morzsát dob ki! Hát mekkora ennek az esélye?? Hogy pont akkor nyúljon ki egy kéz? 😀

Időjárás

Szinte az is egészen biztos, hogy vagy esik az eső, amikor filmezni, fotózni megyek és tele lesz a lencse esőcseppel, vagy olyan erősen süt a nap, hogy hunyorognom kell.

Videózás

Egyszer egy birtokon videóztam és sikerült jó anyagot fölvennem. Otthon derült ki, amikor visszanéztem a videókat, hogy fordítva kötöttem össze a külső mikrofont és így a hangerő szinte zéró lett.

Bizony a videózáshoz hajat mosok és beszárítom, hogy normálisan nézzek ki a felvételeken. Szinte biztos, hogy a filmezés reggelén esik vagy szitál az eső, de minimum párás a levegő és a hajam össze vissza áll, mire a helyszínre érünk.

Állványozás, renoválás

Többször előfordult, hogy az épület, amelyet felkerestünk fel volt állványozva, vagy egy része (ha nem az egész) le volt zárva felújítás miatt. Elég frusztráló, amikor az ember több száz kilométert tesz meg azért, hogy megnézzen egy helyet és írjon róla a blogon és lefotózza, és amikor odaér, állványok és építkezés fogadja az embert.

Nyelvbotlás

Még az anyanyelvemen is számtalanszor megbotlik a nyelvem. Fogalmam sincs, hogy miért, ezért van, hogy egy egy mondatot vagy részt egy tucatszor veszek föl.

Időzítés

Egyszer elindultunk filmezni vasárnap reggel, hogy nyitásra odaérjünk egy birtokra. Direkt a vasárnap reggelt választottam, mondván, hogy akkor kevesebb a látogató, így kevesebben fognak zavarni miközben a kamera előtt beszélek. Ugyanis szokni és gyakorolni kell azt is, hogy az ember előtt elhaladnak és bámulják az embert. Nos, ezt gyakoroltam volna ezen a birtokon, félrevonulva a kertbe, ahogy mondom, vasárnap reggel, nyitáskor.

Amikor odaértünk, nem akartunk hinni a szemünknek: rengeteg kocsi és nagy tömeg már délelőtt 10-kor, színpad felállítva a kert északi sarkában, és Elvis Presley üvölt a hangszóróból, mivel spéci programot szerveztek arra a napra. Szavakba nem tudom önteni a frusztráltságot, amit éreztem…

Ezek után nekivágtunk és átmentünk egy másik birtokra gyakorolni, majd onnan, egy kisebbre, amit jól ismerek. Azért, hogy gyakoroljam a spontán beszédet a kamera előtt. „Ó, zseniális, odaérünk délután négyre, az emberek már mennek hazafelé, a nap lemenőben, jók lesznek a fények” – gondoltunk. Ahogy odaérünk, látjuk, hogy a kertkapu zárva. Egy hölgy még ott állt a bejáratnál lévő bódéban. Kérdezzük, mi van, hogy nem lehet bemenni. Aznap tartották a nyári fesztivált és kivételesen délután négykor zártak. Nem akartam elhinni…

 

~

 

Ahogy látod, a blogolás és a vlogolás néha elég frusztráló tud lenni és bizony türelmet és jó adag humorérzéket igényel. A lényeg azonban az, hogy a képek és videók szívvel, türelemmel és humorral készülnek Nektek.