Látogatás William Wordsworth házába, a Gerle-lakba

Angliára különösen igaz, hogy fantasztikus múzeumok, skanzenek, kiállítások vannak, amiket interaktív és nagyon érdekes módon csinálnak meg. Rengeteg helyen jártam már és rengeteg jó kiállítást láttam.

Azonban legutóbb William Wordsworth háza valamiért beszippantott. Megkockáztatom, hogy a Gerle-lakban töltött két óra alatt többet tanultam Wordsworthről, mint a gimnáziumban.

Még felnőtt fejjel is csak annyit tudtam az angol költőről, hogy a Tóvidéken élt és hogy romantikus költő volt a 19. században. Versét is csak egyet ismertem, a Tűzliliomokat. A kiállításon azonban sokkal több mindenre fény derült.

A Wordsworth Grasmere múzeum

A múzeum nem csak Wordsworth kunyhójából áll, hanem több épületben kap helyet a kiállítás. A látogató a modern főépületben, egy tíz perces filmmel kezdi a tárlatot.

A rövidfilmet egyrészt gyönyörű, művészi módon forgatták, ami már megalapozza a hangulatot és visszarepíti az embert az időben. Egyből átjön Wordsworth és húga, Dorothy mindennapjai, a Tóvidék iránt érzett szeretetük és életmódjuk.

Például nem emlékszem arra, hogy a gimiben tanultunk volna a költő húgáról, Dorothyról, akinek a naplója szintén fontos irodalmi alkotás és rengeteget elárul a 19. századi tóvidéki életről.

William Wordsworthről röviden

Wordsworth a Tóvidéken, Cockermouthban született 1770-ben. Apja egy gróf jogi képviselője volt, és gyakran volt távol a háztól. Anyja tanította olvasni a gyerekeket: Wordsworthnek több testvére is volt: Dorothy, John, Richard és Christopher.

Anyjuk 1778-as halála után apjuk Hawksheadbe küldte Wordsworth-ot iskolába, húgát, Dorothy-t pedig Yorkshireba rokonokhoz. A testvérek kilenc évig nem láttak egymást.

Wordsworth első szonettje 1787-ben jelent meg és ugyanebben az évben kezdte meg tanulmányait Cambridgeben, ahol 1791-ben diplomát szerzett.

A francia forradalom nagy hatással volt Wordsworthre, a demokrácia híve volt. 1791-ben Franciaországba utazott, ahol Anette Vallontól lány gyermeke született. A forradalom bukása miatt haza kellett térnie és évekig nem látta őket.

A Gerle-lak

A rövidfilm megtekintése után idegenvezető viszi át a látogatót a Gerle-kunyhóba, ahol minden szobát bemutat. Kellemes meglepetés volt, hogy mennyire jól felkészült volt huszonéves idegenvezetőnk.

Ugyanis föltettem pár kérdést, és mindenre tudta a választ. Azt mondta, alapos képzést kapnak és a költő műveit is el kellett olvasniuk. Megható volt, amikor arról mesélt, hogy Wordsworth egyik hazafias verse könnyt csalt a szemébe.

Egyik kérdésem volt, hogy Wordsworth elég bevételhez jutott-e a versei által, hogy meg tudják engedni maguknak a házat és a filmben látott életmódot.

A válasz az volt, hogy ugyan Wordsworth keresett már pénzt a műveivel ekkor, de sokat segített az, amikor 1802-ben kisebb vagyonhoz jutott. A gróf örököse, akinek Wordsworth apja dolgozott, kifizette tartozását. Ez a pénz tette lehetővé a relaxált életmódot nemcsak Wordsworth számara, hanem húga, Dorothy számára is.

Ugyanis megkérdeztem, hogy Dorothynak hogy hogy nem kellett férjhez mennie, hiszen ebben a korban a nők egyetlen esélye a normális életkörülményekre a házasság volt.

Egy másik idegenvezető elmondta, hogy Dorothy szabad lélek volt és nem vágyott házasságra és anyaságra. Szerette a gyerekeket és gyakran vigyázott bátyja gyermekeire, de ő maga nem vágyott saját családra.

Emiatt sétái alkalmával meg is szólták a faluban, mondván micsoda dolog férfi kísérő nélkül sétálni…

A testvérpár minden nap járta a vidéket Grasmere körül. Nemcsak azért, hogy megcsodálják a tájat, hanem azért is, mert ekkor már köztudomású volt a mozgás jótékony hatása. Ismerték a növényeket, fákat, hegycsúcsokat, hágókat. Az úton találkoztak pásztorokkal, koldusokkal, hajléktalanokkal, akiket Wordsworth megemlített verseiben, ami által versei demokrácia jegyében születtek.

A Gerle-lak nem volt nagy, de normális életkörülményeket biztosított a bővülő családnak. Wordsworth ugyanis 1802-ben megházasodott és ötből három gyermeke itt született Mary Hutchinsontól.

El lehet képzelni, hogy a ház hamar megtelt és szűkössé vált a házaspárral, Dorothyval és a három gyerekkel. Ezért 1808-ban átköltöztek a szomszédos Rydal Mountra, egy nagyobb házba.

A Gerle-kunyhóban gyakran megfordult Wordsworth barátja, a szintén Tóvidékről származó Coleridge és Robert Southey. Hármójukat a „Tóvidéki költőknek” szokták nevezni.

Érdekelt, hogy vajon Wordsworth kapcsolatban állt-e korabeli női írókkal mint Jane Austen vagy a Brontë nővérek. Idegenvezetőnk azt válaszolta, hogy nem. Mi több, a nagyon szimpatikus Wordsworth először tűnt föl rossz színben, ugyanis állítólag nem vett tudomást Austenről és a Brontë nővérekről és szerinte az írói pálya nem nőknek való.

A ház megtekintése után a hátsó kijáraton távoztunk és a domboldalból megcsodálhattuk a kunyhót és a környéket.

A múzeum és a kiállítás

Innen a múzeumba jutottunk vissza, ahol az emeleten az állandó kiállítást tekinthettük meg. Nagyon tetszett, hogy sok idézetet kiemeltek és nagy táblákon mutattak be.

Talán az egyik legérdekesebb és egyben legfurcsább tárgy Wordsworth maszkja volt, amelyet a festő Haydon készített. Állítólag Wordsworth halál nyugodtan ült és szalmaszállal az orrában lélegzett, amíg a gipsz megszáradt.

Az is tetszett, hogy nemcsak Wordsworthről szólt a tárlat, hanem a Tóvidékről is. A földszinten például időszakos kiállítás volt a Tóvidékről és a turizmusáról.

Ha a Tóvidéken jársz, mindenképp javaslom fölkeresni a Gerle-lakot, mert fantasztikus élményt nyújt. A múzeum a hét minden napján nyitva van délelőtt 10 órától délután 5 óráig.

Mikor először tűnt elém,
drága volt, mint egy tünemény,
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép, édes könnyűség:
meglep, megállít és kísért.

-William Wordsworth

Szeretettel,