Ha március, akkor Crufts!

Na jó, de mi az?

Amikor először hallottam e szót úgy 15 évvel ezelőtt, fogalmam sem volt róla és mindenféle dologra asszociáltam, mint például a „Krafts-ra”, vagyis a csokoládégyárra, vagy az angol „crafts” szóra, ami kézművességet jelent. A minap kíváncsiságból megkérdeztem egyik barátomat és az eredmény hasonló lett: 1) Krafts Jacobs 2) „kraft” német szó, ami erőt jelent 3) „Kraftwerk”, a német szó, amely erőművet jelent és egy német, elektronikus zenekar neve.
Mivel volt egy kutyusom és kutyás körökben mozogtam, a rejtély hamar kiderült annak idején: a Crufts nemcsak az Egyesült Királyság, hanem a világ legnagyobb kutyakiállítása, amelyet 1950 óta közvetít a tévében a BBC (mostanában a Channel 4) és jó pár éve márciusban rendeznek meg.

A kedvencek helyzete

Ugyan a kedvencek tartása, már egész korán divatba jött – gondoljunk csak a Cavalier King Charles spánielre, melyet Van Dyck meg is örökített Károly gyermekei c. festményén (1635, főcímkép) -, az állatok helyzete ijesztő volt egészen a 19. század elejéig, amikor is megjelentek az első állatvédelmi törekvések és állatkínzással kapcsolatos perek az Egyesült Királyságban, majd 1824-ben megalakult az Angol Királyi Állatvédő Liga (RSPCA). A viktoriánusok voltak azok, akik először kezdték igazán szeretni és védelmezni az állatokat (bár sokan kárhoztatják őket a túlzásba vitt tenyésztésekért és kísérletekért). Viktória királynő és Albert herceg nagy állatbarátok voltak; tartottak kutyát, macskát, papagájokat, pónikat és szamarakat a királyi udvarban. Nem csoda hát, hogy a kutyákért való rajongás hamar elterjedt a királyi pár hatására.

Hogyan kezdődött?

A kutyakiállítást Charles Cruft-ról nevezték el, aki egy kanadai vállalkozónak dolgozott és kutyaeledellel kereskedett Londonban. Hogy jobban megértse az igényeket, Cruft kutyakiállításokat látogatott, ám 1886-ban megunta, hogy mások rendezvényére járjon, így megszervezte a sajátját. Az első kiállításokon még csak terrierek voltak láthatók (First Great Terrier Show), 1891-től szerepelt az összes kutyafajta a rendezvényén (Cruft’s Greatest Dog Show). Az 1891-es kiállítás érdekessége, hogy Viktória királynő is benevezett collie-jával és két törpespiccével, melynek hatására később Európa több uralkodójának kutyája is indult a versenyen. Az I. és a II. világháború alatt nem tartották meg a kiállítást, 1954-ben pedig a villanyszerelők sztrájkja miatt maradt el.

A századik rendezvényt immáron nem Londonban, hanem Birminghamben, az NEC-ben (National Exhibition Center, azaz Nemzeti Kiállító Központ) rendezték meg, mivel a Crufts kinőtte magát és nagyobb helyre volt szüksége. Hogy érzékeltessük mekkora: 25 hektáron rendezik meg, kb. 20-25 ezer kutya és 160 ezer látogató vesz részt az immáron négy napos rendezvényen és állítólag a kiállítás után 350 kiló kutyaszőrt takarítanak el. 🙂 Ami nagyon szimpatikus, hogy 2000-től elindították a Scruffts-ot, ami a keverék kutyusok szépségversenye. De a Crufts nemcsak szépségverseny, van mindenféle ügyességi verseny, táncos vagy rendőrségi bemutató és nagy hangsúlyt fektetnek évek óta az egészségre is. S hogy maga Cruft szerette-e a kutyákat? Nem tudni. Egyes vélemények szerint bernáthegyije volt, mások szerint nem tartott kutyát, s második felesége, Emma Cruft emlékirataiban egy macskát említ háziállatként. 🙂

Az angol, kutyás nemzet

Magyarként roppant büszke vagyok arra, hogy kilenc magyar kutyafajtánk van, hiszen vannak országok szép számmal, amelyek ennél jóval kevesebb fajtával (vagy akár eggyel sem) rendelkeznek. A köztudatban benne van, hogy az angol, kutyás nemzet. Valóban az. Megnéztem, hány kutyafajta származik az Egyesült Királyságból és Írországból és elképedtem:

• Anglia: 52
• Skócia: 18
• Wales: 11
• Írország: 10

Ha Nagy-Britannia területét nézem, akkor ez összesen 81. Összehasonlításképp a franciáknak és a németeknek is 46-46 fajtájuk van.
Mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze, hadd említsem meg, hogy a Crufts 127 éve alatt négyszer volt ír szetter a Best in Show győztese. Magyar kutyafajta 2010-ben lett BIS, ekkor egy magyar vizsla nyerte meg a címet.

S milyen valójában a Crufts?

Most már be tudok számolni róla, mert tavaly valóra vált ez az álmom is és eljutottunk rá. Ugyan a Crufts-ot mindig március elején rendezik meg, a jegyet már októberben meg kellett venni, mert elkapkodják. Az NEC (nálunk kb a BNV-nek felel meg) valami hatalmas, nehéz szavakba önteni, hogy mekkora. A komplexumon belül vagy 10 percet kellett sétálni, hogy elérjük a csarnokot, ahol kiállítás bejárata volt. Közben olyan lapos mozgólépcsőn sétál az ember, mint amilyenek a reptereken vannak. Ekkor még minden csak ébredezett: alig lézengett néhány látogató a csarnokban, takarítók tolták a kocsijukat és koordinátorok foglalták el helyüket. A kiállítás 5 hatalmas csarnokban volt, s bevallom, nem is láttam át, mi merre volt. Persze rengeteg stand is volt, ahol mindenféle holmit árultak a kutyásoknak: ruhát, tápot, nyakörvet, festményt, egészen érdekes és különleges dolgokat. Egy kutyás egészen biztos, hogy egy vagyont hagy ott. Hogy újfent érzékeltessem a rendezvény méretét: míg otthon egy csarnokban több kutyafajta, akár több fajtacsoport (pl. vadászkutya, társasági kutya stb.) elfér, addig itt egy csarnokban volt, hogy csak a retrieverek fértek el. A vadászkutyák kiállítási katalógusa 434 oldal… A tévében láttam később, hogy volt olyan bíró, aki 10 órán keresztül csak labradorokat bírált (NB – labradort neveznek a legtöbbet). A kiállítás rendezett volt, minden kutyusnak külön helye volt. Ami fontos, hogy a látogatók is betartják a szabályokat, tehát nem simogatnak meg úgy kutyát, hogy a gazda nincs ott. Mivel korán érkeztünk, szépen végig tudtuk járni a sorokat, közelről láthattunk bírálatot, viszont dél körül már olyan elviselhetetlenné vált a tömeg, hogy megmozdulni alig lehetett, így hazaindultunk.

~

 

Úgy gondolom, hogy egyszer az életben érdemes ellátogatni a Crufts-ra, mert nagy élmény. Pláne, hogy rendezett, tiszta és kulturált minden, kezdve a kutyák kenneljeitől az éttermeken keresztül a mosdókig. Ha pedig valakinek az is megadatik, hogy a lelátóról élőben nézze a táncos bemutatókat, az azt hiszem, életre szóló élményt fog nyújtani.

Vau!