Hajók, csónakok a Temzén

Kezdjük mindjárt a legérdekesebb és talán legizgalmasabbal, a lakóhajóval! A lakóhajók az 1880-as években terjedtek el a Temzén, mivel a Henley Royal Regatta egyre népszerűbb rendezvénnyé nőtte ki magát, ahol az arisztokrácia és a középosztály is előszeretettel tette tiszteletét. A több napos eseményre menő volt lakóhajóval érkezni illetve azon megszállni. 1888-ban 84 lakóhajó vonult föl a regattára, amelyet összesen 55 bárka vontatott. El lehet képzelni a tumultust a Temzén… De nemcsak tumultus volt itt, hanem rivalizálás is. Bizony a lakóhajók státuszszimbólummá váltak és lakójuk, tulajdonosuk igyekeztek elnyerni a legszebb virágokkal és japán lámpásokkal díszített hajó címét. A lakóhajókra az arisztokrácia személyzetet is magával vitt: természetesen szükség volt szakácsra, cselédlányra vagy komornára, aki az öltözködésben segített és inasra.

A lakóhajók mérete változó volt, de minél nagyobb volt, annál nagyobb volt a híre is. A legnagyobb luxus lakóhajó a Temzén a Satsuma volt a maga 70 négyzetméteres szalonjával, hat hálószobájával, konyhájával, fedélzetén két zongorával. Még hűtőszekrény is volt rajta, a fürdőszobában pedig be volt kötve a víz. A legtöbb luxussal rendelkező lakóhajó viszont az 1912-ben elkészült Astoria volt, melynek a felső fedélzetén táncparkett volt.

Természetesen nem csak a regatta vonzotta a lakóhajókat a Temzére: folyóparton nyaralni divatossá vált elsősorban a londoniak körében. A legnagyobb kikötők Hampton Courtban, Shiplake-ben, Reading-ben és Oxfordban voltak, vagyis ott, ahol volt vasúti összeköttetés a fővárossal. Ám ahogy a családok évről évre visszatértek a folyópartra, kinőtték a lakóhajókat és helyettük vidéki házikókat építettek. Így a lakóhajók ideje leáldozott.

A lapos fenekű ladik talán a legrégebbi és legelterjedtebb csónak a Temzén, amit halászok, teherszállítók és révészek használtak. A ladikot egy 8 méteres farúddal irányították, amit a folyó fenekébe szúrtak. Az egyszerű ladikokat a Temze mentén rendelkezésre álló fából készítették, ám az 1800-as évekre már elegáns mahagónit használtak, amelyet le is lakkoztak, a ladik alját pedig többnyire zöldre festettek. Az 1930-as években elterjedt a ladikos kempingezés, amikor is vasból készült keretre vászon ponyvát húztak föl. Milyen romantikus is lehetett egy ilyen ladikban éjszakázni… Persze esőben annyira nem lehetett egy nagy élmény.

Az ékre épített fenekű csónakok, amelyeket elsősorban tengeren használtak, csak a 19. század elején terjedtek el a Temzén. Ezeket a csónakokat, gig-hajókat csak hobbi célra használták.

Keskeny bárkákat elsősorban a csatornákon lehet találni az Egyesült Királyságban, de elterjedtek a Temzén is. (Nem összetévesztendő a vikingek hosszú hajóival!) Csatornákat már az ipari forradalom előtt is építettek, de érthető módon az ipari forradalom alatt vált meghatározó útvonallá. A dízelmotor feltalálása előtt a bárkákat bizony emberi és/vagy állati erővel vontatták a partról. A 19. század végén szokássá vált különböző rózsákat és várakat festeni a bárkákra, ám nem tudni, honnan ered ez a szokás. A Temzén ma is lehet bárkát bérelni akár egy napra is, ám vigyázat, igen borsos az ára!

Az első gőzhajó a Temzén a Richmond volt, amely 1814-ben állt szolgálatba. Azért kapta ezt a nevet, mert Richmond és London között közlekedett. 1888-ra már 250 gőzhajó volt a Temzén, amelyből nagyjából húsz maradt meg mára. Ezeket dízel motorral látták el.

Az elektromos bárkák 1882-ben jelentek meg Angliában. Hátrányuk az volt, hogy néhány óránként meg kellett állniuk, hogy feltöltsék az akkumulátort. Ugyan sok töltőállomás létezett a Temze mentén (Hampton Court, Chertsey, Weybridge, Windsor, Bray, Marlow, Henley-on-Thames, Reading, Shillingford, Oxford), sokak kedvét elvette a hajókázástól a kötelező szünet, hiába volt csöndes és környezetkímélő.

Természetesen a fentieken kívül megtalálhatók a vitorlások, modern (luxus) jachtok, motorcsónakok, kenuk, kajakok és a legújabb őrület, a SUP (stand up paddle board, vagyis állószörf).

Úgy gondolom, mindegyiknek megvan a maga hangulata, mégis azt hiszem, az én szívem leginkább az Eduárd-kori csónakok, a keskeny bárkák és a fából készült közepes méretű hajók dobogtatják meg a legjobban. Utóbbiban már volt részem, bízom benne, hogy az előző kettőt is lesz szerencsém kipróbálni a Temzén. Te melyiket próbálnád ki?