Hogy kicsoda Desmond? Hogy nem ismered?

Semmi gond, majd én mindjárt elmesélem, ki is ő!

Desmond egy jelenség, aki a Normal for Norfolk c. tv-műsorral vált népszerűvé és akit talán így lehet a legjobban összefoglalni és a cikk végén talán egyet fogsz érteni velem. Desmondot lehet szeretni, utálni, de egy biztos: senkit sem hagy hidegen.

Hogyan kezdődött?

Amikor még egyedül laktam a cottage-ban, amit bérlünk, hihetetlenül magányosak voltak az esték, a hétvégékről nem is beszélve. Sokáig internet sem volt a házban, sötét volt, tél volt, sokszor féltem egyedül. Aztán jött a tavasz, a nappalok hosszabbodtak, már nem volt annyira félelmetes sokáig fent maradni és azon kaptam magam, hogy élveztem a tavaszi estéket. Gyakran bekapcsoltam a tévét este, ismerkedtem az itteni műsorokkal, és két éve pontosan, tehát 2016 áprilisban láttam először Desmondot a tévében. Már nem emlékszem, hogyan figyeltem föl a műsorra, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ott ülök a tévé előtt, és hogy megfogott egy műsor, amiről akkor még fogalmam sem volt, hogy micsoda. Egyszerűen csak ott ültem a tévé előtt és néztem és imádtam. Hogy a narrátor kellemes hangja, a gyönyörű táj vagy Desmond karaktere fogott meg, nem tudom. Ez volt a Normal for Norfolk c. műsor, ami egyébként eredetileg egy elég negatív kifejezés az angol nyelvben: orvosok használták akkor, amikor azon bosszankodtak, hogy a páciensek nem bírták megfogalmazni a panaszaikat.

Desmond

Szóval Desmond, Desmond MacCarthy pontosabban az úriember neve. Ő egy átlagos vidéki ember, aki semmilyen szempontból sem átlagos. 🙂 Norfolk-ban van egy kisebb méretű udvarháza és földje, Wiveton Hall. A házat és a birtokot Desmond nagyszülei vették 1944-ben, tehát nem évszázadokon keresztül birtokolták a házat, mint más családok, hanem „csak” 70 éve. Desmond itt nőtt föl, soha életében nem élt, lakott máshol és ahogy ő maga mondta, nem tanult ember, nincs főiskolai végzettsége. Viszont nagyon szereti a házat és a földet, a vidéki életet, a gazdálkodást és próbál talpon maradni és megmenteni a birtokot. Ő egyszerű ember tehát a szó pozitív értelmében, nem tehetős, beképzelt, vidéki arisztokrata, aki csak méregdrága ruhákban és Land Roverrel bír megjelenni. Ez azonnal látszik is rajta: ugyan nem veti meg a jó minőségű tweed (szövet) zakókat, a kamerák előtt is lyukas pulóverben és egyszerű ruhában mászkált, ahogyan egy farmon öltözni szoktak. Nekem már emiatt is egyből szimpatikus volt, na meg persze a külleme miatt is: a hihetetlen nagy és bozontos szemöldöke és a vastag keretes szemüvege mosolyt csal az ember arcára, ami amúgy a műsor óta gyakorlatilag Desmon névjegyévé vált.

A BBC sorozat

Desmondot tehát nem veti föl a pénz, ezért is kereste meg a BBC-t és azért, mert be akarta mutatni, milyen az igazi vidéki élet, hogy nem feltétlen annyira előkelő, mint ahogyan azt más tévéműsorokban látni, sokat kell dolgozni és nehéz fennmaradni. Ezért Desmond betekintést engedett a mindennapjaiba, hogyan próbál pénzt csinálni, milyen mindennapi gondokkal küzd, és milyen is egy igazi vidéki ember élete. A birtokon megtermelt zöldséget és gyümölcsöt a birtok kávézójában és éttermében használják föl, ezen kívül az udvarház egyik szárnyát ki lehet bérelni, csakúgy, mint a közelben lévő néhány cottage-t is. Az első évad sikere után a BBC második évadot is forgatott a birtokon, tehát bejött Desmond számítása. Egyértelművé vált, ha Desmond növelni szeretné a bevételt (márpedig szeretné), akkor muszáj befektetnie és professzionálisan működtetnie mindent, amihez szakembereket kell alkalmaznia. Így a második évadban immáron láthattuk megszületni egy új márkát (brand), a “Normal”-t. Láthattuk, hogyan alkalmazott egy marketinges hölgyet, aki profi alapokra helyezett mindent, hogyan nyitották meg az éttermet a kávézó után, hogyan vezették be a kártyás fizetési lehetőséget, hogyan szerveztek jóga órákat az udvarház nappalijába, hogyan kerültek egy lakberendezési magazin címlapjára, hogyan hozták létre az új honlapot, hogyan szerveztek vadkacsa vadászatot és pajta-koncertet a szezon végén és még sorolhatnám. Valószínűnek tartom, hogy nemcsak Desmond mosolyogni való karaktere fogott meg, hanem az, ahogyan felépítette a saját vállalkozását és márkáját. Ha valamit, akkor ezt nagyon szeretem Angliában: sokszor látni kreatív emberek történeteit, példát mutatnak, ami inspirál.

Desmond jelleme

Persze Desmond jelleme sem annyira egyértelmű: hallani innen-onnan, hogy nehéz ember, megköveteli a munkát, minden penny-t megfog. És valóban: a BBC sorozatban is néha nagyon takarékosnak tűnik, ami nem feltétlen teszi őt szimpatikussá. Ugyanakkor jó szívű, vicces, és nem azért veri a fogához a garast, hogy nagyobb kocsit tudjon venni vagy hogy Dubai-ba tudjon menni nyaralni, hanem azért, hogy a birtokot fenntartsa. Ráadásul mindezt úgy, hogy nem tudja, mi lesz a birtok sorsa, hiszen fia, Edmund jelenleg főiskolára jár és bár szereti a birtokot, nem valószínű, hogy át akarja majd venni, lánya pedig művész, akitől valószínűleg távol áll a gazdálkodás. Vicces, nekem nem kellene kétszer mondani, hogy vegyem át: ez az udvarház pont megfelelő méretű, nem túl nagy, nem is kicsi. Persze egy birtok hatalmas felelősség is, pláne akkor, ha több tucat embert is alkalmaz az ember.

Mondanom sem kell, hogy amikor anno láttam a tévé műsort, azonnal megfogalmazódott bennem, hogy el kellene menni meglátogatni Desmondot és kipróbálni az éttermét, ami állítólag fantasztikus, olyannyira, hogy hetekkel előre kell asztalt foglalni, mert annyira pörög. Örömmel jelentem, hogy idén húsvétkor ez az álmom is valóra vált és igen, újból több száz mérföldet utaztunk emiatt is és meglátogattuk Desmondot. 🙂 (Jó, persze pár napot Suffolk-ban és Norfolk-ban töltöttünk, amiről hamarosan beszámolok itt.) A marketinges hölgy zseniálisan rájött, hogy nemcsak a süteményt, a házi lekvárt és a szálláshelyet lehet eladni, hanem magát Desmondot is, ezért ún történelmi kert-sétára lehet befizetni, amikor is Desmond körbeviszi az érdeklődőket a ház körül és mesél. Így befizettünk erre a sétára és foglaltunk asztalt is jó előre.

Látogatás Wiveton Hall-ba és találkozás Desmonddal

Izgatottan vártam, hogy eljussak végre Wiveton Hall-ba és személyesen találkozzak Desmond-dal. 🙂 Nem akartuk elhinni, mennyien gyűltünk össze a kert-sétára: csak azon a napon voltunk vagy negyvenen. Persze egészen biztos, hogy mindenki Desmond-ra kíváncsi, nem pedig a birtok rövid, de annál érdekesebb történetére, mely szerint az birtok korábbi tulajdoosai és lakói mind csődbe mentek; talán ezért próbál Desmond mindenképp változtatni a tendencián és fennmaradni. Hihetetlen volt ott állni az étterem épülete előtt, amit eddig csak a tévében láttam és még hihetetlenebb volt látni Desmondot életben! Pontos volt és félénken közelítette meg az embersereget, majdnem hogy szakadt és enyhén koszos pulóverben és nadrágban és az elmaradhatatlan tweed zakójában. Desmond elég félénk ember, de tudja, hogy el kell magát adnia, mert abból van pénz és azért azt is érezni rajta, hogy eléggé szigorú, de jószívű ember is. Elég ellentmondásos, nem igaz? Ezért mondtam az elején, valaki vagy kedveli őt, vagy nem, de semmi esetre sem marad közömbös.

Körbe vitt minket a ház körül, mesélt az épületről, birtokról és azt nagyon lehetett érezni, hogy Wiveton Hall a mindene, szereti a földet, a természetet. Ismeri a madarakat, a pillangókat, növényeket, figyeli, melyik madár mikor érkezik meg Afrikából, ha egyáltalán megérkezik, milyen káros hatása van a modern földművelésnek a természetre stb. Szóval Desmond-ot a külseje alapján amolyan vicces tökfilkónak állítják be, de egészen biztos, hogy nem tökfilkó, megvan a magához való esze. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy Desmond még a Kellogg’s reklámfilmjében is feltűnik pár másodpercre, gondolom, nem ingyen.

A birtokon sétálva azért látni lehetett, hogy rengeteg pénzre és befektetett munkára van szükség, mert sok dologra ráférne egy kis javítás, rendezés. Desmond többször is utalt rá, hogy nagyon nehéz fenntartani egy vállalkozást, üzletet és nem is csodálom. Kitermelni a rezsit, az engedélyek árát, az alkalmazottak fizetését (még akkor is, ha többnyire kelet-európaiakat alkalmaz a földeken és a birtokon megtermelt alapanyagokat használja) és még profitot is, nem lehet könnyű.

Wiveton Hall

A ház maga Jakab korabeli ház a 17. századból, íves, holland oromzattal, jellegzetes E-alaprajzzal, Tudor kéményekkel. (Ugye, ugye, milyen jó, hogy már olvastál a Jakab korabeli építészetről a blogon? 🙂 ) Az Edvárd korabeli szárnyat 1908-ban építették a házhoz, a farm pedig tejgazdaságból, gyümölcsösből és virágoskertből állt, ami jellemző volt az Eduárd korabeli birtokokra. Desmond nagyapjának is tejgazdasága volt és Desmond elmesélése alapján csak akkor lett a nagyapjának pénze belőle, amikor eladta a teheneket. Nekem nagyon tetszik a ház, ahogy mondtam, nem túl nagy, egy családnak pont megfelel. Tetszik, hogy van kis előkertje, napórával természetesen, ami elengedhetetlen kelléke az angol udvarháznak, és tetszik, hogy hátul egy hatalmas mezőre néz a ház, ami telis-tele van nárciszokkal tavasszal, elől pedig a tengert látni. A fallal körülvett kertben (walled garden) meg lehet termelni a családnak szükséges zöldséget, gyümölcsöt. Szóval összességében nagyon jó hangulata van a helynek, megértem, hogy Desmond ragaszkodik az otthonához, a helyében én is ragaszkodnék.

Ebéd a birtok éttermében

A séta végén lehetett fotózkodni Desmonddal, de félénk volt és nem nézett bele a gépbe és nem ez lett életem legjobb képe. Viszont javára legyen mondva, utána minden vendéghez odament az étteremeben, aki ott maradt ebédelni és váltott mindenkivel pár szót, így velünk is. Amikor megtudta, hogy magyar vagyok, mondta, hogy dolgozik nála egy magyar hölgy, akit azonnal oda is hívott hozzánk. Az étel Desmond éttermében valami mesés volt. Ahogy mondtam, hallottuk már régebben, hogy jó minőségű az étel és hogy muszáj foglalni asztalt előre, de nem gondoltam volna, hogy ennyire finoman főznek. Nagyon tetszik, hogy vidám színeket használnak, az egész olyan modern emiatt. Összességében egy klassz napot töltöttünk Desmond birtokán, jót nevettünk, jót ettünk, a táj pedig gyönyörű.

Ha a fentiek alapján kíváncsi lettél Desmondra és a házára, akkor látogass el a honlapjára, vagy nézz meg egy két klipet a BBC oldalán. Ajánlom figyelmedbe a Look at the shot of his c. videót (amikor leszidja a kutyát (f… off) és a mondat, hogy „Tőkés récék vagy gerlék, nem tudom megmondani. A látásom már nem a régi…” 😀 ) és a Birdwatching with Willie c. klipet (amikor a futólány jön a végén), amelyek szerintem viccesek, ugyanakkor másokat felkavarhatnak ezen jelenetek illetve ahogy manapság divatos mondani, nem feltétlen helyesek politikailag. A házat kívülről és belülről és hogy mennyi pénzre van szükség a fenntartásához, itt tudod megnézni.

~

 

Angliában rengeteg hasonló vidéki gentleman létezik, de Desmond valahogy más, kitűnik, már csak a műsora miatt is. Gyakran, amikor a tv-ben látunk valakit, azt hisszük, hogy megjátssza magát az illető és jobbnak vagy rosszabbnak állít be dolgokat. Desmond nem ilyen. Ő hiteles karakter, egy furcsa lény, aki a valóságban is magát adja, csak úgy, mint a tv-ben. Minden jót kívánunk neki a birtokkal kapcsolatban.