Miből építkeztek az angolok? – Anyagok 1.

 

Minél több vidékre eljut az ember Angliában, annál inkább észre fogja venni, hogy mennyire eltérő a házak jellege. Ez nem csak a különböző építészeti stílusok miatt van, hanem az építkezéshez használt anyagok miatt is. Az angol építészet elég sokszínű: Cornwallban szürke gránit házakat látni, sárgás mészkőből épült cottage-eket Cotswoldsban, Yorkshireban homokkőből épült házakat, amelyek meglehetősen elütnek a Chesireben található fekete-fehér favázas házaktól, vagy éppen a kent-i faborítású épületektől. Ennek oka az, hogy az emberek azt az anyagot használták építkezéshez, ami helyben adott volt. Vegyük sorra a legfontosabbakat!

Kő

East-Anglián (Norfolk, Suffolk) kívül majdnem mindenhol található valamilyen kőzet, amit építkezésre használtak. Skóciában és Yorkshireben homokkő, délen mészkő dominál. Gránitot Skóciában, Aberdeen környékén és lent Cornwallban fejtettek. Ezen kívül az alábbi kőzetek terjedtek el az angol építészetben:

Portland-kő: Dorsetben található, gyakran vésik.

Kent-i „rag-stone”: kékes árnyalatú, nagyon kemény kő, nem lehet vésni, ezért kevés díszítést lehet látni az ebből épült házakon.

Homokkő: leginkább Yorkshireban használták, lásd kép alább.

Carrstone: Norfolkban található, de kevésbé használták, inkább a tégla terjedt el ezen a vidéken.

Sárga mészkő: Cotswolds és Oxfordshireban jellegzetes.

Pala

Palát leginkább tetőfedésre használtak, de ahol csak ez állt rendelkezésre, ott házakat is ebből építettek. Ebben az esetben a nagyobb darabokat a statikusság szempontjából fontos részeken használták, pl. a sarkoknál, hogy a falak terhét bírja, illetve ablakok és ajtók felett. A kisebb pala részekkel pedig a falakat töltötték ki.

Gránit

Gránitot szinte csak Észak-Skóciában és Cornwallban találni. Nagyon kemény anyag, így kevés díszítőelem található a gránitból készült házakon.

Vályog

Kétféle vályogtégla létezik az angol építészetben: 1) cob, 2) clay lump. A „cob” agyag, szalma és rostos anyag keveréke, melyet formába öntenek és azonnal felhasználják, míg a „clay lump” esetében kétlépcsős folyamatról van szó. A szalmával, fűvel, kaviccsal kevert agyagot formába öntik, majd kiszárítják és csak utána illesztik a falba.
A vályog falakat föld vagy mész alapú vakolattal vakolják be, hogy megvédjék a falat az elemektől.

Burkolóanyagok

Vakolat

Kezdetben agyagot és rostos anyagot használtak a falak betapasztására, burkolására. A XVI. századtól terjedt el a mészvakolat, melyet különböző mintákkal díszítettek. Ennek a technikának a neve „pargetting” a par=all over és a jeter=throw szavakból eredeztetve. Különösen kedvelt díszítőelem volt East-Angliában (Suffolk, Norfolk) a 17. és a 18. században, ennek ellenére sajnos kevés eredeti maradt fenn, a legtöbb a 19. és a 20. századból valók.

Érdekes módon az angol a mészhabarcsos vakolatot „stucco”-nak hívja, ami eléggé félrevezető, hiszen nálunk a stukkót a belsőépítészetben használták. A mészhabarcsos vakolat a 18. és 19. század kedvelt burkolata. Palladio javasolta, hogy vakolják be az egész épületet, hogy így eltakarják a kapcsolódási pontokat. (Fotó: York, Yorkshire)

Sok György-korabeli és viktoriánus házat látni, melynek az alját bevakolták, de az emeleteknél meghagyták a csupasz téglafalat. Ezzel szerették volna a házakat hangsúlyosabbá tenni, kiemelni egyes részeket.

Öntött kő

Leginkább díszítőelemként használták ott, ahol kő hatást szerettek volna elérni. Gyakran a ház alját öntött kővel rakták ki.

Kovakő (flint)

Ott terjedt el, ahol volt belőle, vagyis East-Angliában és a tengerparti, mészköves területeken. A kovakövet majdnem mindig más építőanyaggal, többnyire téglával együttesen használják, hogy a kovakövet keretbe foglalja.

Függő tégla (mathematical tiles), függő cserép (hanging tiles, weatherboarding (faburkolat)

A 18. században a favázas házak kimentek a divatból. Akinek nem volt pénze új téglaházat építeni, vagy átépíteni a már meglévő favázas házát, az gyakran trükköt alkalmazott a matematikai tégla formájában. Így eltakarták a régi, favázas ház falát, és tégla benyomását keltette, másrészt jobban szigetelte a házat. Ugyanezen okból kifolyólag használtak függőcserepet is és ún. weatherboarding-ot is, ami nem más, mint deszkával való bevonás. Gyakran csak a ház homlokzatára volt elegendő pénz és azt borították be a fenti burkolatok valamelyikével, vagy felhúztak egy téglafalat a ház homlokzata elé, hogy téglaház benyomását keltsék, ám a házak régi szerkezete látható volt a fal mögött.

Az alábbi rajzon sorban láthatók: 1) függő cserép, 2) weatherboarding, 3) függő tégla.

~

 

Ezek Anglia építőanyagai, a következő részben pedig megnézzük, hogy milyen építőanyagot használtak a tetőkhöz.