Női cselédek az angol udvarházban

A legnagyobb angol háztartásokban több cselédlányt is alkalmaztak és mindegyiknek más volt a feladata. A legnagyobb udvarházakban tehát megkülönböztetünk konyhalányt, kézilányt és speciális konyhalányt, szobalányt és mosólányt. Nézzük meg, mi volt a feladatuk!

Amikor Daisy megjelenik a Downton Abbey első évadának legelső epizódjának a legelső képkockáin és kilép a vastag ajtón, ami az alagsorból a nagy házba nyílik, szobalányként látjuk. Itt jegyzem meg, hogy a sorozattal kapcsolatos könyvekben gyakran kézilányként hivatkoznak rá. Ez azért van, mert a sorozatban gyakorlatilag két cseléd munkakörét adták Daisynek: volt szobalány és kézilány feladata is. Látni fogjuk, hogy mi a különbség.

A szobalány nehéz, fizikai munkát végzett. Ő volt az, aki a cselédek közül elsőként talpon volt: nyáron reggel öt és hat óra között kelt, télen pedig fél hétkor. A kandallókat minden reggel fényesre csiszolta (Daisy!), megrakta a tüzet a nappaliban és a reggeliző teremben, amihez szenet kellett felhordania. El lehet képzelni, hogy egy nagy udvarházban, ahol volt harminc-negyven kandalló, mennyi szenet kellett cipelnie. Ezen kívül felsöpört a lépcsőn és a hallban, kifényesítette a kilincseket, majd meleg vizet kezdett fölhordani az öltöző szobákba. Nem egyszer kellett fordulnia a nehéz vödrökkel. Ugyanezt megtette az esti fürdéskor is, sőt utána le is kellett hordania a használt fürdővizet, szintén vödrökben.

Amíg a család reggelizett, a cselédlány kiürítette a biliket a hálószobákból, kipucolta azokat, majd visszahelyezte a helyükre. Nem egy hálás feladat… Rendet rakott a hálószobákban, gyorsan kitakarított a nappaliban, ám az asztalokhoz nem nyúlhatott. Azokat az inas vagy a komornyik tisztította.

A szobalány barna kötényt viselt a tűzgyújtáshoz, számos keféje, seprűje volt, illetve volt egy apró mosogatósarka és/vagy raktára, ahol az ágytálakat tisztította és vizet vett a takarításhoz. Ha szerencséje volt, akkor minden emeleten volt szén raktár, ami némileg megkönnyítette a munkáját.

A kézilány munkája sem volt könnyebb, sőt az összes cseléd közül ő állt a ranglétra legalján álltak. Mégis sok lánynak ez jelentette az egyetlen esélyt a munkára, és tisztában voltak azzal, hogy kemény munkával pár éven belül konyhalánnyá avanzsálhatnak. Ezért érdemes volt egész nap könyékig érő forró vagy hideg vízben dolgozni, attól függően, hogy éppen mosogattak vagy zöldséget pucoltak. A kézilány ezen kívül szárnyasokat pucolt, megrakta a hatalmas tűzhelyt a konyhában és tisztán tartotta a konyhát. A mosogató szobában gyakran két mosogatója volt: egy fából készült, ahol a porcelánt mosogatta, és egy fajansz mosogató, ahol a nagy edényeket mosogatta el. A család értékes porcelánját az inas vagy a komornyik mosta el, azt nem bízták a kézilányra.

A konyhalány a szakácsnak és a séfnek volt a segítségére a konyhában. Előkészített mindent: húst szeletelt, fűszert őrölt, fűszernövényeket aprított, önteteket készített, alaplevet főzött, szemmel tartotta a sülteket és elkészítette a cselédek ételeit is. A legtöbb konyhalány kézilányként kezdte a pályafutását és kemény munkával dolgozta föl magát a ranglétrán. Konyhalánynak lenni ígéretes volt, hiszen a szakács megtaníthatta főzni, ami azt jelenthette, hogy egy nap a konyhalány szakácsként is munkába állhatott. Mrs Patmore a Downton Abbeyben sok dologra megtanította Daisy-t, aki valóban azon gondolkodott, hogy egy nap szakács lesz ő is. A kisebb háztartásokban, ahol nem engedhették meg maguknak azt, hogy kézilányt tartsanak, a konyhalány mosogatott el és pucolta a zöldségeket. A konyhalány viszont szinte sosem dolgozott a nagy házban, mindig a konyhában és az alagsorban tette a dolgát.

Meg kell említenünk az ún tweeny-t, aki a kézilány és a konyhalány közötti cselédlány volt. Mindkettőtől a legkellemetlenebb feladatokat kapta.

Bevallom, ezt nagyon nehéz lefordítani magyarra és fogalmam sincs, hogy létezett-e a magyar háztartásokban megfelelő cseléd. Az ún stillroom-ban finomabb munkálatok folytak:készítettek itt orvosságot, lekvárokat, befőtteket, savanyúságokat, koktélokat, alkoholt főztek és palackoztak, és itt készítették elő a ház úrnőjének a délutáni teapartijához a szendvicseket és süteményeket. Az itt dolgozó konyhalányok kiváltságosnak érezték magukat és kicsit fenn hordták az orrukat, hiszen fizikailag kevésbé megerőltető munkát végeztek, amihez még egyenruhát sem kellett viselniük.

Saját mosodája csak a legnagyobb és leggazdagabb udvarházaknak volt, hiszen a mosás drága mulatság volt, a közép osztály hetente egyszer küldte mosodába a szennyest, ami így is jelentős részét tette ki a heti büdzséjüknek. A mosoda többnyire egy különálló épületben kapott helyet, hogy tűz esetén ne terjedjen át a házra. Ez megnehezítette a házvezetőnő munkáját abban, hogy szemmel tartsa a mosólányokat, akik gyakran a kertészekkel és napszámosokkal flörtöltek napközben.

A mosólány nagyjából a konyhalánnyal állt egy szinten a ranglétrán és a házvezetőnő volt a főnöke. Minden ruhadarabot megjelöltek a házban és leltárba vettek, így a házvezetőnő mindent fel tudott jegyezni, amikor átadta a szennyest a mosólánynak. A közép osztály háztartásában hétfő volt a mosónap; ott, ahol saját mosodával rendelkeztek, egész héten mostak vasárnapot leszámítva.

A mosólányok áztattak, mostak, öblítettek, foltot szedtek ki, finom anyagokat tisztítottak, ruhákat, lepedőket szárítottak, ingeket keményítettek, amihez rizst vagy krumplit használtak és természetesen vasaltak. A különböző foltok eltávolításához különböző trükköket alkalmaztak: citrom levével tintafoltot szedtek ki, sóval bor és portói foltokat, később pedig terpentint használtak a makacsabb foltokhoz.

Láthatjuk, hogy Daisy feladata a Downton Abbey elején összemosódik a szobalányéval és a kézilányéval. Aztán szépen megy föl a ranglétrán és konyhalány lesz belőle. Mindegyik munkakör nehéz, fizikai munkát jelentett, talán a speciális konyhalányét leszámítva, bár biztos vagyok benne, hogy nekik is voltak stresszes időszakaik.