Hosszú hétvége Northumberlandben

Northumberland. Anglia legészakibb és talán az egyik leg alulértékeltebb megyéje. Elsőre talán az iparvidék, a bányászok és a hajógyártás ugrik be mindenkinek. Ám Northumberland sokkal több kincset és szépséget rejt.

Kezdve a Northumberland Nemzeti Parktól, a tengerparti halászfalvakon és a középkori várakon át a Hadrianus faláig, e megye rengeteg látnivalót kínál. Ebben a megyében található a legtöbb vár és erődítmény (összesen 48) – a leghíresebb talán Alnwick vára, amely olyan filmekben látható, mint a Harry Potter és a Downton Abbey.

Mint mindenhol Angliában, itt is legalább egy hét kéne arra, hogy az ember mindent fölfedezzen, de három-négy nap alatt körbejárhatóak a nagyobb nevezetességek.

A megye már évek óta a bakancslistámon szerepelt elsősorban egy viktoriánus udvarház, Cragside miatt, amiről egy könyvben olvastam először. De kezdjük a sort Alnwick-kal, amit „a-nik”-nak ejtenek.

Alnwick vára

Alnwick vára a második legnagyobb vár a Windsori kastély után, amelyet 700 év óta lakja a Percy család.
Engem teljesen elvarázsolt, pedig alapvetően nem rajongok a várakért. Különböző programokkal fogadják a látogatókat: van itt, Harry Potter seprű repülős és varázspálca tréning a kicsiknek, történelmi séta, solymászat, íjászat stb.

Természetesen érdemes a termeket is megnézni, amelyeket reneszánsz stílusban építettek át a 18. és a 19. században. Érdekes és egyben jó látni, hogy a család a mai napig használja a várat. Télen itt tartózkodnak: a könyvtárat használják nappalinak – és valóban van itt egy hatalmas tévé kényelmes babzsákokkal előtte -, a Szalon egyik részében pedig ping-pong asztalt állítanak föl és játszanak.

Takarítás és felújítás miatt sajnos az étkezőbe, amely szerepelt a Downton Abbey-ben, nem jutottam be. Ám a belépő érvényes egy évig, úgyhogy van lehetőség bepótolni.

Mivel a vár a mai napig magántulajdonban áll, a termekben tilos a fényképezés. De így is elképesztő élmény és mindenképp javaslom a látogatást.

A legpompásabb kilátás az Aln folyón átívelő Oroszlán-hídról és a szemközti rétről nyílik, amelyet a híres kertépítész, Capability Brown tervezett a 18. században.

Érdemes megnézni a kertet is (Alnwick Gardens), ahová külön belépővel lehet bemenni. (Nekem ez is kimaradt húsvéti gyermekrendezvény miatt.)

Bamburgh vára

Bamburgh vára a Northumberland-i tengerparton áll és lélegzetelállító látványt nyújt. Ide spontán ugrottunk be, mert maradt időnk, de egyáltalán nem bántuk meg.

A várat Cragside megalkotója, William Armstrong vásárolta meg és újította föl. A felújítás kilenc évig tartott és közel egy millió fontba került (mai értéke 60 millió font).

A vár viktoriánus termei elképesztőek, ahogyan a kilátás is. Tiszta időben látni a Farne-szigeteket, ahol lunda madarak és fókák élnek.

 

Holy Island, Lindisfarne vár

A Holy Island, avagy Szentek szigete egy nagyon különleges hely. Már eleve az izgalmas, hogy apálykor lehet csak átmenni a szigetre egy 5km hosszú földnyelven, nem is beszélve Lindisfarne váráról.

A szigeten sosem állt vár; egy régi kolostor működött itt a 7. században. Az épületet a kora 20. század egyik legjelentősebb építésze Sir Edward Lutyens építette át a Country Life magazin alapítójának, Edward Hudsonnak.

Nem tudom, mire számítottam, de nem arra, amit találtam. Teljesen magával ragadott a vár, ami kicsi és elég sötét. Ám valami miatt egészen különös, romantikus és rejtélyes hangulat árad a falaiból. Talán Lutyens építészeti megoldásainak tudható be: a rejtett lépcsőknek, kanyargós folyosóinak és stílusos belső megoldásainak.

Hudson hétvégi háznak használta a várat, ahol vendégeket fogadott. Vendégei között szerepeltek a Bloomsbury csoport tagjai, zenészek és a királyi család is.

A kertet a híres Arts and Crafts kertépítész, Gertrude Jekyll-lel tervezte. Lutyens és Jekyll többször is dolgoztak együtt.

Ha szeretnél többet megtudni erről a különös várról, olvasd el a Lindisfarne vár c. bejegyzést!

Berwick-upon-Tweed

Ez a hangulatos, macskaköves kisváros Anglia legészakibb városa, amely a skót határon fekszik. A történelem során a város többször is átkerült a határ egyik vagy másik oldalára. Az utolsó határmódosítás 1482-ben történt, azóta Angliához tartozik. Ennek ellenére a lakosság 25 százaléka angolnak, 25 százaléka skótnak és 50 százaléka berwickinek vallja magát.

Berwick híres az erődítményeiről, az I. Erzsébet korában épült erődfalairól, a tweed szövetről és arról, hogy a híres festő, L.S. Lowry itt nyaralt az 1930-as években.

Berwick elsőre talán olyan semmilyennek tűnik. Ám ahogy elsétáltunk a tengerparti sétányon a világítótoronyig, kezdtem másképp látni a várost. Van benne valami báj, és valami Lowry-féle hangulat.

Tengerpart

Northumberland tengerpartja lenyűgöző a fehér homokos strandjaival, dűnékkel és várakkal. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog, de van benne valami egészen fenséges.

A halászkikötők ugyan nem annyira romantikusak, mint Cornwall-ban vagy Yorkshire-ben, de ennek is megvan a maga hangulata. Mindenképp érdemes fölkeresni a tengerparton Alnmouth-ot, Crastert, Bamburgh-ot és a St Mary világítótornyot Whitley Bay-ben, ami ugyan Tyne and Wear-hez tartozik, de ide vettem.

Moorland és Cheviot Hills

Pár évvel ezelőtt egyáltalán nem értékeltem volna a durva, sziklás, dimbes-dombos, erikával benőtt mocsárvidéket, amelyet a Downton Abbey A Moorland Holiday c. különkiadásában is látni. Ám ahogy átutaztunk a vidéken, teljesen elkápráztatott e táj.

Még nagyobb meglepetést a Cheviott Hills szerzett. A táj lenyűgöző és szemben a Peak Districttel, ez a vidék érintetlennek tűnik. Bizonyos pontjaira tilos autóval behajtani ill. maximalizálják, hogy naponta hány autó hajthat be.

A hétvégén nem sikerült eljutni a vízeséshez, de remélem, legközelebb be tudunk iktatni egy túrázós napot és meg tudjuk nézni a természeti csodáit is ennek a nemzeti parknak.

Cragside

Cragside Wagnert idéző épületét 1869 és 1886 között építtette át William Armstrong neo-Tudor stílusban. Armstrong iparmágnás, tudós és a hidraulikus daru feltalálója volt. Ő tervezte a Londonban található Tower Bridge hidraulikus szerkezetét és a Newcaste-i Swing Bridge-et is.

Armstrong rajongott a modern találmányokért, ezért talán nem meglepő, hogy Cragside volt az első ház a világon, ahová bevezették az hidraulikus-elektromos világítást 1878-ban. De volt itt elektromos mosogatógép, lift, központi fűtés és török fürdő is. Armstrong megújuló energiát, hidraulikát használt, amihez a birtokán áthaladó patak vizét használta föl.

Nem csoda, hogy 1884-es, három napos látogatásakor a Wales-i herceg, a későbbi VII. Eduárd el volt ájulva a háztól és a modern berendezéstől.

De Craigside nemcsak a modern viktoriánus házáról híres, hanem a sziklakertjéről is, amelyik az egyik legnagyobb sziklakert Európában. A Grimm mesékbe illő házhoz rejtélyes erdő és sziklakert dukált. A megvalósításhoz Armstrong egy évtizeden át 150 kertészt alkalmazott. Nos, a hatást sikerült elérnie. De természetesen van itt formális kert is, rendes viktoriánus kerthez illő virágágyásokkal.

Ha szeretnél többet megtudni és még több képet látni Cragsideról, akkor ebben a bejegyzésben megteheted.

Northumberland

Northumberland nagyon kellemes meglepetést szerzett. Az biztos, hogy sokkal több látnivaló van itt, mint ahogyan azt elsőre az ember gondolná. Bízom benne, hogy idővel folytatom Északkelet-Anglia felfedezését.

 

Új vagy itt? Iratkozz föl a hírlevelemre, hogy értesülj a friss bejegyzésekről!