Tipikus angol hobbi: madáretetés

 

Az angolok imádják etetni a madarakat. Évente 200-300 millió fontot költenek madáreleségre, ami kétszerese annak, mint amit Európában erre áldoznak. Szinte minden angol háztartásban, kertben találunk madáretetőt, és többféle madáreleséget kezdve a csüngő zsiradékkal kevert maglabdától a mogyorón keresztül a szárított kukacokig.

Szembesülni ezzel a hobbival – hiszen ez a nemzeti tevékenység már felér a hobbi kategóriával – furcsa volt. Nem mintha Magyarországon nem etettük volna a madarakat télen. De, etettük és etetjük, csak azt hiszem, egészen más szinten. Emlékszem, gyerekkoromban a nagymamám kitette a szalonnabőrkét a gangos ház ablakába, és nagyjából ennyi volt, amit a madarak kaptak. Az oviban barkácsoltunk madáretetőt és magokat, szalonnabőrkét, diót tettünk bele. Mára biztosan változott a madáretetés otthon is, de azt hiszem, van mit még tanulni az angoloktól.

De hogyan kezdődött ez a hobbi?

Igazából nem tudom, és csak következtetni tudok az eddigi olvasmányaim alapján. A 19. század elején divatossá vált az arisztokrácia körében egzotikus állatokat tartani a birtokon. Sok nemes, aki Indiában vagy a Brit Birodalom más országaiban szolgált és szerezte a vagyonát, gyakran majmokkal, kígyókkal, zebrákkal, oroszlánokkal és papagájokkal tértek haza. A Pöttyös pánt című Sherlock Holmes epizódban ezt jól ábrázolják.

Az arisztokrácia eme új hobbijának hódolván házi állatkerteket, madárházakat épített a birtokán, később pedig megjelentek az első állatkertek. Nem csoda, hogy a 20. század derekán a madáretetés már szinte mindenki hobbijává vált, hiszen nem kellett birtok hozzá. A madáretetés mindenki számára elérhető, olyannyira, hogy a Punch Magazin a 20. század elején brit hobbiként jellemezte a tevékenységet.

Ám a madáretetésben azóta hatalmas változás állt be, egészen pontosan az 1970-es évek után. A ’70-es években többnyire két fajta madár kereste föl az etetőket: a veréb és a seregély. Mára elképesztő, de a mi piciny kertünkben is egy tucat különböző madár jön a magokra, melyek a következők: gerle, örvös galamb, feketerigó, szarka, szajkó, vörösbegy, széncinege, kékcinege ökörszem, veréb, erdei pinty.

Azt hiszem, ez némiképp megmagyarázza, hogy miért is jó madarat etetni. Az ember leül a nappaliban, kinéz az erkélyajtón és ennyiféle madarat lát. Van benne valami megnyugtató, ahogy egyre másra jönnek a madarak, hogy reggel és este madárcsicsergést hall az ember, ezen kívül jobban megismeri a madarakat. Például hiába kellett betanulni gimiben a kisállat határozóból az összes madarat, bevallom, nem ismertem föl a szajkót. Így amikor először láttuk a kertben, izgatottan utánanéztünk, vajon melyik madár is lehet ez a kék szárnyú. Aztán van olyan, hogy az ember felismeri a visszajárókat: nálunk például van egy kacska lábú szarka, akit azonnal felismerni a járásáról. Ő már több, mint két éve rendszeres látogató.

A madáretetés hatásai

A madáretetés hatásait tekintve van pozitív és negatív is. Az etetésnek köszönhetően az 1980-as években 18 fajta látogatta a madáretetőket, mára ez a szám 130-ra nőtt. Tehát a madáretetés miatt a ritkább fajok populációja nőtt, ami nagyszerű. Ugyanakkor van káros hatása is ennek a hobbinak:

• Megváltozik a madarak természetes étrendje és kevesebbet kutatnak eleség után
• Betegségek terjedhetnek a madáretetők környékén
• Megváltozik a különböző fajok természetes élőhelye és vándorlási szokása
• A szürke mókusok gyakran nemcsak a madaraknak szánt magokat zabálják föl, hanem a költési időszakban a madárfészkekben a tojásokat is.

Éppen ezért a madáretetést ésszel kell csinálni. Ha lehet, távol kell tartani a mókusokat (ez nehéz) és például mi csak késő ősztől kora tavaszig etetünk madarat, és hagyunk kellő szünetet az etetések között, vagyis nincs kint állandóan eleség. Amint jó az idő és rendelkezésre áll természetes táplálék, hagyjuk, hogy a madarak megdolgozzanak a napi betevőjükért.

Érdekesség:

• A galambok, szarkák és a szabadban élő papagájok (mert ilyenek is vannak Angliában, erről itt olvashatsz) szabadon kilőhetőek.
• Néhány városban és városrészben tilos a madáretetés. Ilyen például a Trafalgar Square, ahol tilos galambokat etetni a szennyeződés és fertőzések miatt.