Nagy-Britannia zenei térképe a ’80-as években

 

Ezer éve gondolkodtam már ennek a cikknek a megírásán, de bizonytalan voltam, mondván nem biztos, hogy ez bárkit is érdekel rajtam kívül. De aztán úgy voltam vele, hogy megírom, hiszen kikívánkozik, aztán lesz, ami lesz. Előtte azonban le kell szögeznem, hogy a következő visszatekintés a saját emlékeimen alapszik és a saját gondolataimat tükrözi és semmi esetre sem áll szándékomban megbántani bárkit is.

Ó, azok a nyolcvanas évek…!

Biztos vagyok benne, hogy ha elkezdeném énekelni mondjuk azt, hogy „Together forever…” vagy „Shout! Shout!” vagy „All we hear is…” vagy „Sweet dreams…” vagy „Last Christmas…”, akkor mindannyian tudnánk folytatni a dalt.

Bizony, bizony, azok a gyönyörű nyolcvanas évek. Egyszer George Michael mondta egy interjúban (isten nyugosztalja), hogy borzasztó szerencsésnek tartja magát, hogy a nyolcvanas években indult a karrierje, mert véleménye szerint a zenei világban még egy olyan termékeny és változatos évtized, mint amilyen a nyolcvanas évek voltak, nem lesz. S valóban, ha belegondolunk, olyan hatalmas neveket és tehetségeket produkált ez az évtized, mint Madonna, Michael Jackson, George Michael, The Queen, Prince és még sorolhatnám, akiknek a hangját és hangzásvilágát azonnal felismerjük. Most tekintsünk el attól, hogy a felsorolt művészek esetleg korábban kezdték a pályafutásukat, most arra gondolok, hogy a nyolcvanas és kilencvenes években voltak a csúcson.

Persze a szüleink generációja joggal mondhatná, hogy ők meg az ötvenes és hatvanas és hetvenes évekre esküsznek, és meg is értem őket. Minden szentnek a maga felé hajlik a keze, ám egy érvem mégiscsak van, mégpedig az, hogy a nyolcvanas évekre az elektronikus zene már teljesen elterjedt és ezzel egy új hangzásvilágot eredményezett, a tabuk a nyolcvanas években kezdtek minden téren felszabadulni, a videóklipek fénykorukat élték, egyszóval egy zenei forradalmat éltünk meg.

A nyolcvanas évek legnagyobb neveit egyértelműen az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság adta. Na de vajon tudjuk-e, hogy melyik énekes vagy együttes honnan származik pontosan? Most, hogy az Egyesült Királyság földrajza már mond is valamit :), érdekelni kezdett a téma. Megnéztem, hogy ki honnan indult és érdekes látni a zenei térképet.

Az egyszerűség kedvéért tagoltam a listát. Persze nagyon sok zenész Londonban kezdte a pályafutását és ott alakította meg az együttesét, ezért ha az illető zenekar vagy művész Londonban kezdett, megvizsgálom, hogy ő maga vagy a tagok hol nőttek föl.

DÉL

Tears for Fears

Ezek a srácok valahogy mindig különlegesek voltak. Különleges volt a hangzásviláguk, a megjelenésük, az öltözködésük. Még a papagáj-punk korban is kilógtak a sorból, talán azért mert „normálisak” voltak. Több híres számot tudnak maguk után – az én kedvencem a „Shout”, amelyet a dorset-i tengerparton forgattak, a híres Durdle Door sziklánál. Vicces visszanézni a régi videóklipeket. Nekem akkoriban fogalmam nem volt, hogy Nagy-Britannia egyik ikonikus sziklájánál forgattak, ma pedig azonnal rávágom, hogy ez a Durdle Door. A srácok a romantikus Bath városában nőttek föl.

Massive Attack

Bár a Massive Attack a kilencvenes években futott be, nyolcvanas években alakult. Bristolból indult a pályafutásuk.

Bananarama

Egyszerűen csodáltam ezt a három vagány csajt és rendbontónak számított egy lány banda akkoriban. A leghíresebb számuk a „Venus” és a „Cruel Summer” volt; utóbbit az Ace of Base is feldolgozta a kilencvenes években. A Bananarama is Bristolból indult. Egyik tagja, Siobhan Fahey később a Shakespeare Sisters nevű duó egyik alapító tagja volt.

Sade

Bár Sade esetében mindenki az énekesnőre, Sade Adu-ra gondol, a Sade a zenekar neve tulajdonképpen. Sade Adu ugyan Nigériában született, de Essexben nőtt föl. A szaxofonosa viszont Yorkshire-ből, Hull városából származik. A Sade hangzásvilága mindig lenyűgözött, nagyon különleges.

Erasure

Ki ne emlékezne erre az excentrikus duóra? Vince Clarke mindig rezzenéstelen arccal játszott a szintetizátoron a háttérben, míg Andy Bell pont az ellenkezője volt és mindig össze vissza ugrabugrált miközben énekelt. Furcsa látni, hogy megöregedtek, bár mondjuk Vince Clarke kb ugyanúgy néz ki 2020-ban is, mint 20 évvel ezelőtt. Andy Bell-en már jobban fogott az idő vas foga, és furcsa őszes borostával látni. Ellenben nem veszítette el a hangját, mint sok más művész – ha érdekel, a Youtube-on meg tudod nézni a 2020-as I Love To Hate You c. számot, ami szerintem az Erasure legjobb száma volt. Vince Clarke essex-i, Any Bell pedig Peterborough-ban nőtt föl.

Depeche Mode

Essex leghíresebb bandája minden bizonnyal a basildoni Depeche Mode, a nyolcvanas és kilencvenes évek egyik legmeghatározóbb együttese. Alan, Andy, Martin és Dave innen indultak és bár érdekes módon Nyugaton annyira nem voltak népszerűek, Közép- és Kelet-Európa rajongott értük. Én is.

Kate Bush

A törékeny Kate Bush, aki mai szemmel nézve elég viccesen balettozik (táncol?) egy erdő közepén piros szoknyában és harisnyában (NB hihetetlen, hogy akkoriban ennyi is elég volt egy videókliphez: egy erdő, piros ruha és balettozás…), miközben Emily Brontë híres regényéről, az „Üvöltő szelekről” énekel. Kate Bush Kent megyéből, Bexeleyheath-ből indult. Megkérdeztem Billt, hogy hogyan vélekedtek Kate Bushról az angolok, mire rávágta, hogy „she was an icon”, vagyis egy ikon volt.

Bros

Fúú, ezek az ikrek nagyon menők voltak a lányok körében a szőke, tüsi hajukkal, kék szemükkel, a fekete bőrdzsekijükben és kék farmerjukban. Szinte nem volt olyan lány a bátyám osztályában, akinek ne lett volna Bros-os kitűzője és/vagy plakátja a Popcornból. Ugye emlékszünk még a zenei magazinra…? Nos, a Bros a Surrey megyei Camberleyben kezdték (rövid) pályafutásukat.

The Cure

A Cure minden bizonnyal az évtized egyik legkülöncebb együttese volt elsősorban az énekes, Robert Smith megjelenése miatt. Ki ne emlékezne az össze-vissza álló fekete, torzomborz hajára, az elkent piros rúzsára, és a fekete szemceruzával kihúzott szemére. Aki ráadásul szerette a Depeche Mode-ot, az nagy valószínűséggel szerette a Cure-t is és vica versa.

Bár Robert Smith az északi Blackpool városából származik, pár éves volt, amikor a családja a west sussex-i Crawley-ba költözött. A zenekar is innen indult.

Érdekesség: Tudtad, hogy Robert Smith republikánus? Véleménye szerint a monarchia, a lovaggá ütések stb butaságok és nincs rájuk szükség. Mondjuk mi mást lehetne várni egy rebellis egyéniségtől…? 🙂

LONDON

A brit főváros számtalan művész, énekes és együttes pályafutásának volt az indulópontja, így a lista nem teljes.

Boy George

Boy George Woolwich-ban nőtt föl, igazi londoni srác. Szerintem gyönyörűen tudott játszani a hangjával – különösen a Crying Game c. dalban mutatta meg a tehetségét. Sajnálom, hogy idősebb korára szerintem teljesen elveszítette a hangját. Ennek ellenére nagyon megkedveltem idősebb korára, amikor is teljesen kiforrott a saját stílusa. A Voice c. tehetségkutató műsorban nagyon empatikus és megértő volt mindenkivel, teljesen elnyerte a tetszésemet.

George Michael

Ó, Georgie… Szerintem nők milliói omlottak össze, amikor kiderült, hogy ez a borzasztóan sármos, érzékeny és fantasztikus hangú pasi meleg. Imádtam. Én nem voltam bele szerelmes, ahogy sokan mások, én a zenéjébe voltam szerelmes. Azt a hangzásvilágot, amit ő alkotott, senki nem tudja rajta kívül. Olyan koncertet adott a színpadon, mint amit a cédéjén is produkált. Zseniális volt remek stílussal. George Észak-Londonban nőtt föl.

Talk Talk

A Talk Talk olyan zenét csinált anno, amit inkább hallgatni lehetett, semmint táncolni rá. De jó volt. Különleges. A leghíresebb daluk az „It’s A Shame” volt. Az énekesük, Mark Hollis, aki utált sőt szinte sosem adott interjút, tavaly hunyt el, 64 évesen.

The Clash

Bár a Clash is a hetvenes évek végén alakult Londonban, 1982-ben futottak be a Should I stay or Should I Go c. ikonikus dalukkal, amiről nekem mindig a Levis farmer reklámja jut az eszembe, 🙂 ahol egy amerikai pubban egy középkorú, kövér férfi kihív egy fiatal, jóképű srácot billiárdra és a tét a nadrág. A Clash egyébként talán a legpunkkabb angol banda.

Elton John

Elton John pályája már a hetvenes években berobbant, de nem tudom kihagyni őt sem a nyolcvanas évekből. A kaméleonként átváltozni tudó Elton John London külvárosában, Pinnerben nőtt föl.

Érdekesség: A Strictly Come Dancing egyik zsűritagja, Bruno Tonioli Elton John I Am Still Standing c. klipjében táncol.

London még olyan nagy neveket tudhat maga mögött, mint David Bowie, Rod Stewart, a Dire Straits vagy az Iron Maiden.

KÖZÉP-ANGLIA

Queen

Bár a Queen a ’70-es években már befutott, nem tudom kihagyni őket, hiszen annyira jelen voltak és meghatározó alakjai voltak a nyolcvanas éveknek. Brian May és Freddie Mercury Londonban nőttek föl, míg a basszusgitáros John Deacon Leicester-ben, a dobos Roger Taylor pedig King’s Lynn-ben gyerekeskedett.

Duran Duran

A Duran Duran is mindig más volt. Talán a furcsa, szőke tag, Nick és a fronténekes, Simon le Bon furcsa (hugenotta) neve miatt. Bár a hetvenes évek végén alakult az együttes Birmingham-ben, igazán nyolcvanas évekbeli banda volt. Halkan jegyzem meg, hogy szerény véleményem szerint a kilencvenes években jobb dalokat írtak… Simon le Bon-t egyébként becsülöm, nemcsak azért, mert közös a szülinapunk :), hanem mert 35 éve boldog házasságban él a feleségével, aki szintén Skorpió jegyű, csakúgy, mint le Bon. Véleményük szerint azért tudtak ilyen hosszú ideig együtt maradni, mert sok időt töltöttek külön. 🙂

UB40

Csakúgy, mint a Duran Duran, a UB40 is a hetvenes évek végén alakult Birmingham-ben, de ők is a nyolcvanas években futottak be.

ÉSZAK-ANGLIA

Ha hiszed, ha nem, az Észak nagyon sok bandát kitermelt!

Pet Shop Boys

A furcsa kinézetű, különc srácok északiak: az énekes Neil Tennant Newcastle-i, a soha meg nem mozduló, rezzenéstelen arccal Tennant mellett álló Chris Lowe Blackpool-ból származik. Nagyon szerettem őket, különösen a Heart c. videoklippet, amiben a Gyűrük urában Gandalfot alakító Ian McKellen (!!) volt Drakula. 🙂 (Nekem ez pl sosem esett le!) A videót a szlovéniai Mokrice kastélyban forgatták. Érdekes, hogy Neil Tennantnak egyáltalán nem maradt meg a jellegzetes Geordie akcentusa.

Sting

Sting már a hetvenes évek végén nyomta a Police c. zenekarban, de a nyolcvanas években már belekezdett a szólókarrierjébe. Sting szintén Newcastle-ből való és szintén nyoma sincs a Geordie akcentusának… Hm… A Geordie-k talán el akarják rejteni jellegzetes akcentusukat…?

ABC

Az ABC egy olyan együttes, amelynek csak egy számát ismerem, bevallom, ám azt annál inkább kedvelem. A „Look Of Love” tipikusan angol rázós zene és belemászik az ember fülébe a dallam. Hogy hogy jön az angol csíkos öltöny, a boater kalappal és az alpesi kürt a New York-i Central Parkba, nem értem. 🙂 Az egész videóklipnek van egy kis Mary Poppins beütése és ennél talán csak a The Cure Friday I am In Love c. videoklippje eklektikusabb és érthetetlenebb. Az ABC-t Sheffieldben alapították a lancashire-i srácok.

The Human League

Nem mernék rá pénzt tenni, de szerintem a Human League sem nagyon hozott össze több ismertebb számot, csak a Don’t You Want Me-t, aminek számomra kissé kelet-német beütése van – fogalmam sincs, miért. A Human League is sheffield-i.

New Order

Ki ne emlékezne az Amerikai pszichó c. film betétdalára, amelyet a New Order szerzett? A „True Faith” egy igazi, dinamikus dal a ’80-as évekből. A New Order Manchesterben alakult meg.

Simply Red

A Simply Red is Manchesterből indult. Bevallom, először a hideg kirázott Mick Hucknall-től és a zenéjétől és csak később fedeztem föl, hogy mennyire zseniális. A Simly Red is meghatározó együttese volt a nyolcvanas éveknek.

Rick Astley

Rick Astley-nek megjelent két albuma a nyolcvanas években, aztán hosszú időre eltűnt. Vicces, hogy mennyire felnőttnek láttam a Together Forever c. klipben, aztán most nézem és… úristen, milyen kisfiú volt benne! 🙂 Pár éve újra felkapták és visszatért. 32 éve él együtt a dán feleségével. Hm… nem semmi. A szégyenlős és introvertált, furcsán táncoló Rick Manchester és Liverpool között félúton nőtt föl.

Dead or Alive

A Dead or Alive szerintem tipikus egynyári slágert írt, de az viszont nagyon jó. A „You Spin Me Round” szerintem a mai napig az egyik legjobb bulizós dal és nagyon jól lehet rázni rá a rongyot. A szép arcú énekes, Pete Burns, aki a felismerhetetlenségig plasztikáztatta magát és akiről olyan hozzászólást találni a Youtube-on, hogy „Marylin Mason és Cher keresztezése”, már nem él: 2016-ban, 57 évesen hunyt el. 🙁

Eurythmics

A listából nem hiányozhat a Eurythmics, amelynek női tagja skót (Aberdeen), férfi tagja pedig az észak-angliai Sunderlandból származik. Érdekes módon az együttest viszont Ausztráliában alapították. Annie Lennox a londoni Royal Academy of Music-on fuvolát, zongorát és csemballót tanult egyébként. Annie Lennoxnak megmaradt a skót akcentusa.

Sisters of Mercy

A Sisters of Mercy-nek én egy számát ismerem, a „Temple of Love”-ot, amelybe az izraeli énekesnő, Ofra Haza énekelt. Ez egy 8 perces (!), nagyon dinamikus szám, ami még mindig megállja a helyét. Amikor a következő hozzászólást olvastam a Youtube-on, hangosan felnevettem: „Az unokaöcsém megkérdezte a nagybátyját, hogy miért nyolc perc ez a szám. A válasz: egy olyan jó szám, mint ez, megérdemli a 8 percet.” 🙂

SKÓCIA

Jimmy Sommerville

Ki ne emlékezne a The Communards nevű zenekar énekesére, a később szólókarrierbe kezdő, szoprán Jimmy Sommerville-re? A nyíltan meleg énekes Glasgowból származik. Neki is megmaradt a skót akcentusa.

Simple Minds

A Simple Minds végig jelen volt a nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején. Jó zenét csináltak, de valahogy sosem voltak átütőek valahogy. Glasgowból származnak ők is.

Wet Wet Wet

Bár a skót Wet Wet Wet-nek a leghíresebb feldolgozása a Love Is All Around Me c. dal, amely az 1994-es Négy esküvő és egy temetés c. film betétdala volt (és amelyben az énekes, Marti Pellow kísértetiesen hasonlít a Szökés c. sorozatban a Zsebesre.. 🙂 ), már a nyolcvanas években aktív volt.

Texas

Bár a Texas igazán a kilencvenes években futott be, már léteztek a nyolcvanas évek végén és ekkor debütált az I Don’t Want a Lover c. daluk. Az énekes, Sharleen Spiteri elképesztő egy nő, ahogy az Inner Smile c. videóban Elvisnek öltözik be. És mennyire jó Elvis-immitátor! Nagyon csípem Sharleen lapját, nagyon eredeti egy nő. Olyannyira, hogy 2017-ben mindenki hülyének nézte, amikor az új albumát bakelit lemezen és kazettán is kiadta. Aztán neki lett igaza, mert újból ki kellett adnia, annyira nagy volt rá a kereslet. 🙂

~

A listát lehetne még folytatni, de azt hiszem, ennyi elég. Bízom benne, hogy jó volt nosztalgiázni egy picit és belebújt néhány dallam a füledbe. Végezetül annyit, ahogy említettem, ez az írás távol áll attól, hogy bárkit is bántson és csupán egy személyes visszaemlékezés.

 

Elő a farbával! Neked ki volt a kedvenced a nyolcvanas években?
🙂

 

Fotó forrás: Pinterest, Pixabay