A Chesterfield kanapé

Neked mi jut eszedbe a Chesterfield kanapéról? Egy biliárd- vagy könyvtárszoba egy angol vidéki udvarházban? Úriemberek klubja Londonban? Egy hangulatos angol pub? Churchill füstös szobája, ahol a barna bőrkanapén ülve szivarozik vagy esetleg Marilyn Monroe, ahogy egy ezüst bársony Chesterfield kanapén elegánsan elnyúlik?

Nekem mindegyik, de leginkább

Anglia.

Ugyan a Chesterfield kanapét hivatalosan (még) nem sorolják a brit nemzeti jelképek közé, véleményem szerint az. Ha valami nagyon angol (brit), akkor az a Chesterfield kanapé, amely nem hiányozhat egyetlen magára valamit is adó pub berendezéséből, úriemberek klubjából vagy finomabb kiadásban hölgyek boudoirjából.

A kanapé státuszszimbólum volt

Mielőtt rátérnék a Chesterfield kanapéra, érdemes elmélázni egy picit a kanapé vagy szófa történetén. Érdekes például, hogy a klasszikus kanapé először csak az 1800-as évek elején meg (Angliában ez a régens-kor). Arra vonatkozóan nem találtam adatot, hogy vajon Angliában vagy Franciaországban készítették az első kanapét. Mindkettő lehetséges, hiszen Franciaországban a Madame Récamier-ről készült festmény, amelyen a róla elnevezett ülőalkalmatosságon ül, 1800-ban készült. A kanapé státuszszimbólum volt, csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hiszen egy teljesen új bútordarab volt: a történelem során nők és férfiak először ülhettek együtt, közel egymáshoz, nem pedig külön-külön székeken. Ez egyfajta intimitást is sugallt és a luxus szövettel bevont új bútordarabot egyesek házasságtörésre buzdító darabnak tartották. Talán éppen ezért hívja az angol a kétszemélyes kanapét olykor „loveseat”-nek, vagyis „szerelem ülésnek“.

 

A kanapé érdekes verziója az ún ájuló kanapé (fainting couch), melynek csak az egyik végén található háttámla, szintén a 19. században vált népszerűvé elsősorban a nők körében. Több elképzelés is létezik, miért volt erre szükség: az egyik szerint a nők gyakran elájultak a túl szoros fűzőjük miatt, ezért kellett valami, amire gyorsan lerogyhattak, a másik szerint a hisztéria otthoni kezeléséhez volt szükség egy fekvőhelyre, ahol a medence masszírozásával enyhítették a betegség tüneteit.

A kanapénak később számtalan változata jelent meg: dívány, sezlony, kanapé, rekamié stb. Angliában a „Chesterfield” szó alatt az 1900-as évek elejéig bármiféle kanapét értettek, utána azonban mindenkinek a jól ismert, mélyen gombolt, bőr kanapé jutott az eszébe azonos magasságú hát és kartámlával.

Na de hogyan született meg a Chesterfield kanapé?

Az elsőt állítólag Philip Stanhope, Chesterfield 4. grófja rendelte meg. (Chesterfield egyébként 18 km-re van Sheffieldtől.) A brit államférfi és diplomata, aki egyébiránt jártas volt a divat világában, olyan ülőalkalmatosságot szeretett volna, melynek azonos magasságban volt az ülő és háttámlája, amelyen egyenesen lehetett ülni és nem gyűrte össze az úriember ruháját. A legenda szerint Chesterfield utolsó szavai a halálos ágyán a következő volt inasa és barátja, Mr Dayrolls jelenlétében: „Give Mr Dayrolls a chair.“ („Adj egy széket Mr Dayrollsnak!”) Az inasnak nem volt világos, hogy ura arra utalt, hogy ültesse le Mr Dayrollst vagy pedig ajándékozzon neki egy széket. Nos, nem tudjuk, de nem valószínű, hogy Mr Dayrolls egy Chesterfield kanapéval a hátán távozott volna… Mások viszont úgy vélik, hogy igen!

Jellemzői

• A Chesterfield kanapét mindig kézzel készítették.
• Az eredeti Chesterfield kanapénak polírozott, mahagóni fából készült, kerek lábazata volt; manapság legtöbbször gurulós lábuk van.
• Az eredetinek két ülőpárnája volt és lószőrrel tömték meg, hogy keményebb legyen az ülés.
• A gombokat mélyen és gyémánt alakzatban tűzték a kárpitba, amely eredetileg mélyvörös bőr volt. Chesterfield kanapéja azonban valószínűleg inkább bársonyból készült, ami finomabb anyag volt.
• Az ülőpárnát eredetileg azért tűzték gombokkal, hogy minél kényelmetlenebb legyen az és távozásra bírják a látogatót. Ez nem az első bútordarab, amely ilyen céllal készült: az ún barokk szék is e célból készült, amelyről itt olvashatsz.
• A szegecsek polírozott bronzból készültek és szorosan tűzték őket a karfába. Ma használnak acél, sőt arany szegecseket is és elég szellősen helyezik el őket.
• A karfa és a háttámla azonos magasságban helyezkedik el. A karfa kifelé, csigaívben kunkorodik. Manapság létezik enyhébb ívben kifelé hajló karfa is.
• Úgy tartják, hogy a lila bársonyhuzatú Chesterfield kanapé középosztálybeli bútordarab.
• A rúgókat, melyek az egyenletes súlyelosztást biztosították, 1828-ban jegyezték be, ám csak az 1850-es évek elején építették bele a Chesterfield kanapéba.
• A viktoriánus kor közepére szinte minden klubban volt Chesterfield kanapé, ahol nem volt, az nem is lehetett igazi klub.
• Talán a leghíresebb Chesterfield típusú kanapé Sigmund Freud nevéhez fűződik.

 

~

 

A Chesterfield kanapé az 1920-as évekre meghatározó jelképpé vált. Bár hódítanak a különböző dizájnok a skandináv IKEA-tól kezdve az minimál stílusig, úgy hiszem, a Chesterfield sosem megy ki a divatból. Hm… nekem még hiányzik a repertoáromból…