A középkori angol kert

Az első kerteket a rómaiak alakították ki, amelyek konyhakertek és gyümölcsösök voltak. Sok fűszernövényt (menta, rozmaring, fokhagyma, kömény, édeskömény) hoztak be az országba, így az őshonos növények mellett (babér, levendula, majoránna) mellett el lehet képzelni, micsoda illatok terjedhettek ezekben a kertekben. A középkorban jellemző kerttípusa a kolostorkert, templomkert és a várkert volt, amelyekben nemcsak zöldség gyümölcs termett a közösség számára, hanem amelyekben az egységet ünnepelték, hiszen a közös munka mindenkit összehozott.

A régi bencések kolostorkertjei szemléltetik a legjobban, hogyan is nézhetett ki egy középkori kert Angliában. Nos, a négyzet alakú kertet négy egyenlő parcellára osztották, középen pedig egy szökőkutat vagy medencét építettek, amely szinte minden vallásban a paradicsomot szimbolizálja. A kertben szinte minden megtermett: zöldség, gyümölcs, növények ruhafestéshez és tintakészítéshez, magyal, babér borostyán karácsonyi dekorációhoz, tiszafa a húsvétihoz, szőlő borkészítéshez és gyógy- és fűszernövények gyógyszerek készítéséhez. Virágokat is ültettek a méhek miatt, ugyanis a kolostorkertekben méhészkedtek is. Mézet készítettek a viaszból pedig gyertyákat. Gyakorlatileg teljesen önellátók voltak.

A gyógy- és fűszernövényeket valamint különböző virágokat az ún physic gardenbe, azaz „orvosi kertbe” ültettek. Érdekes, hogy a citromot, a mentát, az oregánót meleg illatú növényeknek tartották, ezért depresszió, megfázás és gyomorpanaszokra használták, míg a hideg hatású violát lázcsillapításra. Gyakran a templomkertbe (temetőbe) is ültettek gyümölcsfákat, amelyek szintén a paradicsomot jelképezte. A legtöbb kolostornak két halastava is volt: az egyikben halakat tenyésztettek, a másikban pedig kifogták őket. Természetesen a vár vagy kolostort körülvevő vizesárok is kiválóan funkcionált halastóként.

Meg kell említenünk még a szarvas-parkot, amelyből 1350-re nagyjából kétezer létezett Angliában. Ezt csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, így a király, aztán az érsekek, püspökök, abbék. A szarvas-parkokban nemcsak őz, szarvas és más vad élt; tartottak itt szarvasmarhát, juhot, sőt még galambokat is. A szarvas-park tehát egy élő éléskamra volt, ahol a föld ura kedvére vadászhatott.

A középkori kert jellegzetes eleme a léckerítés vagy rácsozott lugas. Ennek szerepe nemcsak az volt, hogy elszeparált, privát szférát, esetleg alagutat hozzon létre a kertben, hanem hogy a rájuk felfutó növények és virágok árnyékot vessenek – hiszen az előkelő hölgyek ismérve hófehér bőrük volt, melyet óvni kellett a napsütéstől. Gyakran alagút lugasokat építettek, hogy a hölgyek zavartalanul sétálhassanak az egész kertben.

Középkori kertet a következő helyeken láthatsz Angliában: Avebury Manor, Baddesley Clinton, Cotehele, Fountains Abbey, Ightham Mote, Lavenham, Stoneacre.